- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.
- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szóval a hősies tettem után elájultam. Mire felébredtem már a Malfoy kúriában voltam. Draco nagy izgalommal mesélte el, hogy mit csináltam. Kár, hogy a felére nem emlékszek. A kezemen és a többi testrészemen egyáltalán nem látszanak az égés nyomok ami azért elég különös. Mikor Draco elmondta, hogy, hogy néztem ki miután el állítottam a tüzet most meg semmi nem látszódik.. egyből arra gondoltam amit Andromeda mondott. Sokkal erősebb vagyok mint ahogy én azt képzelem. Talán halhatatlan vagyok? Ennél már csak az lenne a jobb ha egy háromezer éves vámpír lennék.
Tegnap már a Roxfortban töltöttem a napomat ami elég eseménydús volt.
Először a vonaton találkoztunk mindenkivel. Nagyon jókat beszélgettünk és nevettünk. Tristan egy pár percig volt csak a közelünkben mert miután Draco rá nézett azzal a bizonyos ,,most megöllek" nézéssel egyből elment. Láttam rajta hogy beszélni szeretne velem de nem jött össze neki.
Aztán mikor megérkeztünk a Roxfortba — kivételes alkalom, hogy reggel jöttünk— mindenki kipakolta a dolgait aztán irányt vettük a Nagyterem felé. Csak a szokásos beszéd volt a reggeli előtt. Miközben fogyasztottuk a jobbnál jobb ételeket, Arnold András beült közénk. Elmesélte milyen volt a karácsonya, bár senkit nem érdekelt. Végül Liv kezdett el vele beszélgetni a karácsonyfa gömbökről. Biztos érdekes volt, de engem lekötött az, hogy Draco keze egyre feljebb haladt belül a combomon. Végül a reggelinek vége lett, és kezdődhettek az órák.
Először Sötét Varázslatok Kivédése volt Pitonnal. Sosem mosolyog és sosem lehet levenni, hogy most örül-e vagy sem, de tegnap igazán kimutatta, hogy boldog. Hogy ezt miből tudom? Ron és Harry fejére egyszer sem ütött rá még annak ellenére sem, hogy végig beszélték az órát. Aztán következett a Bájitaltan. Lumpsluck professzor órai néha unalmasak. De most elviselhető volt. Jóslástan órán Sybill kihajította az ablakon a jósgömböt mert az ő állítása szerint egy kutya fog vele végezni. Ettől megijedt és betörte a gömbbel az ablakot. Mindig tud meglepetéseket okozni. Végül a diákok álltál a legutálatosabb óra következett. A Mágiatörténelem. Végig untam az egészet és közben magamban mondtam, hogy inkább eltöltenék egy teljes napot Sybillel mint, hogy vegyek egy órát Mágiatöriből.
Miután végeztünk az órákkal Dracoval kettesben lehettünk. Elmesélte, hogy kitalálta, hogyan ölje meg Dumbledoret. Nem éppen a legjobb téma de legalább beszélgettünk. Mivel az átkozott nyaklánc nem jött be, így most Lumpsluck polcán lévő italba tette bele a mérget. Draco megtudta, hogy a professzor ajándékba akarja adni azt az italt az igazgatónak, szóval abba bele öntötte a mérget. Ha ez sem sikerül, akkor sajnos szemtől szembe kell megtennie az év utolsó napján..
A vacsora előtt Dumbledore felhívott a szobájába, Draco meg kihasználta az alkalmat és ment a szekrényhez. Az igazgató egy újabb emléket mutatott nekem, ami szerint apa a horcruxokról kérdez Lumpsluck professzortól aki elküldi apát. Azonban ez az emlék hamis. Őszintén fogalmam sincs, hogy nekem miért kell látnom ezeket az emlékeket de ha az igazgató úgy gondolja, hogy nekem látnom kell, akkor látnom kell.
