A tiéd vagyok, Malfoy //befejezett//

Tüzes eset

- Igen.- mosolyogtam vissza.

- Szép dolog ez.- kacsintott. - Nymphadoraval a Főnix rendjében ismerkedtünk meg. Azóta már a feleségem.- mondta egy kicsit vissza húzódóan Remus.

- Gratulálok.- mosolyogtam rá, és a lányra. - Olyan ismerős vagy.- néztem Nymphadorara.

- Ötödik évetek elején ott voltál a Főnix rendjében, ugye?- kérdezte a lány, mire leesett. Ott láttam őt először.

- Merlin, tényleg.- csaptam a homlokomra. - Csak akkor még lila hajad volt.- nevettem fel a lánnyal együtt.

- Draco mond csak, szándékozod feleségül venni Abigailt?- mondta Remus, mire Draco kiköpte a narancslevet, nekem pedig megakadt a torkomon a hús. Egyszerre kezdtünk el köhögni, nekem pedig vörös lett a fejem.

- Én..- nézett rám, aztán Remusra. - Nem tudom. Vagyis tudom, de mégsem.- rázta a fejét mire mindannyian felé fordultunk egy bizonyos ,, mivan?" nézéssel. - Majd szeretném megkérni a kezét, de csak miután kijártuk a Roxfortot.- mondta, aztán rám nézett. Hevesen kezdett el dobogni a szívem annak hallatán, hogy meg akarja kérni a kezem.

- Hát nem gyönyörűek?- csapta össze a két kezét Molly miközben minket nézett. Ez egy kissé kellemetlen volt. Már a kérdés is az volt, főleg Draco válasza. Kétségbeesve próbált magyarázni ami nem igazán jött össze neki.

- Anya, ugye tudod, hogy mi is létezünk?- kérdezte George, majd a kezével Molly és Arthur összes gyerekére rá mutatott.

- Majd ha nem szakítotok Angelinaval minden héten, akkor veled is úgy foglalkozok..- mondta mérgesen. - mint az én drága Abigailommal.- változott meg a hangja.

- Nem is mesélted, hogy együtt vagy vele.- csaptam meg a kezét Georgenak. - Mióta?-

- Azóta van valami köztünk mióta el hívta a negyedikes bálba.- súgta oda nekem Fred, mire George neki dobott egy szelet kenyeret.

- Áruló vagy Fred Weasley, ez titok volt!- mondta George, aztán megint megfogott valamit, hogy megdobja vele Fredet. Ezúttal egy darab fasírt volt a fiú kezében.

- Fiúk, ugyan már. Hagyjátok abba.- szólt halkan Arthur, de az ikreket nem érdekelte az apjuk kérése. Tovább dobálták egymást az étellel. Ez egészen addig ment, amíg George meg nem fogta a lábas levest és Fred nyakába nem borította ez egészet. Ekkor Molly felpattant, és olyan vörös lett a feje az idegtől, hogy a paradicsom elbújhatott volna mellette.

- Na ide figyeljetek!- kiáltotta el magát. - Most azonnal hagyjátok abba ezt a nevetséges viselkedést különben mind a ketten kint találjátok magatokat!- mutatott rájuk a mutatóujjával. - Mi féle viselkedés ez? Mégis honnan láttátok ezt? Ha? Még egy ilyen és mentek Tessy nénikétekhez!- kiáltotta, mire a fiúk megijedtek sőt, még Ron meg Ginny is elhúztak a szájukat.

- Az lenne az igazi rémálom.- jegyezte meg Ron, mire Molly tarkón csapta a fiút.

- Szégyenbe hoztok a vendégek előtt.- csapott az asztalra Molly.

- Drágám kérlek.- állt fel a helyéről Arthur. - Remus, Nymphadora, kérlek ne haragudjatok a fiúk viselkedése miatt.- vágott szomorú arcot, mire Remus csak legyintett.

- Ugyan, mintha csak otthon lennék.- mosolygott Nymphadora.

- Szeretem a Weasley ebédeket.- vigyorogva álltam fel Dracoval majd elhagytuk az ebédlőt.

Időközben Harry is megérkezett és mindenki társasozni kezdett. Mint ahogyan azt eddig is tudtuk, Draco nem szeret veszíteni. Minden pillanatot kihasznált arra, hogy csalni tudjon. Ezt vagy Ron, vagy George vette észre mindig és odáig fajult a dolog, hogy Draco mindkét kezének az asztalon kellett lennie. Persze a szöszi tiltakozott ez ellen és kikérte magának, hogy ő egyszer sem csalt. Halvány mosolyra húztam a számat mikor szúrós szemekkel nézett végig a játékosokon. Viszont Ron sem volt ma a toppon. Dracohoz hasonlóan Ron sem szereti ha veszít. Ezért is söpörte le az asztalról a társasjáték minden darabját és szét szaggatta a lapjait amire a pénzének az összegét írta. Ginny csak fogta a fejét, majd megszólalt, hogy: ,, miért ez a család jutott nekem?". Mindenki fogta a hasát a nevetéstől Ginny mondata miatt. Még Draco is elmosolyodott ami azért nem semmi! Apropó Ginny! Harry és Ginny titkos szerelmi össze nézése mindent visz! Már magamban könyörgök, hogy mondják el egymásnak, hogy mit éreznek és legyenek már végre együtt! Remus, Nymphadora, Molly és Arthur a konyhában ültek az asztalnál és csendben beszélgettek meg borozgattak. Nekünk nem adtak, de Fred kijátszotta a rendszert és varázsolt nekünk egy-egy pohár bort. Amíg a felnőttek nem figyeltek mi addig megittuk és egy cseppet nem hagytunk a pohárban. Gyorsan eltüntettük a poharakat és mintha mi sem történt volna játszottunk tovább.

Fél tíz lehetett mikor mindenki elment fürödni. Ginny ment először mondván, hogy az ikrek az összes meleg vizet elhasználják. Ami egyébként igaz.. Dracoval felmentem a szobába, hogy egy kicsit beszélgethessünk kettesben.

- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.

- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni kezdte a hajamat.

- Eddig, hogy viselkedek?- kérdeztem, majd hirtelen át raktam a lábamat Draco másik oldalára és pillanatok alatt az alhasán ültem. Draco lassan végig simította a combomon a kezét aztán végül megállt a fenekemnél amibe erősen bele markolt.

Ekkor meghallottuk, hogy valami összetört. Mindketten kipattantunk az ágyból és az ablakhoz siettünk. Halálfalók vették körbe a házat. Mindketten megragadtuk a pálcánkat aztán ész nélkül rohantunk lefelé a lépcsőkön.

- Megöltem Sirius Balcket- jelent meg Bellatrix. A többi Halálfaló tűzkört csináltak a Weasley ház köré. Bellatrix kifutott a tűzkörből aztán Harry szaladt utánna.

- Harry.- kiáltottam utána, de mivel nem válaszolt így úgy döntöttem, hogy megyek én is. Elengedtem Draco kezét és szinte sprinteltem Harry felé. A fű nagyobb volt mint én, szóval semmit nem láttam. Csak szaladtam előre és fogalmam sem volt, hogy hova fogok érkezni.

- Emily.- szólt utánam Draco, aztán síri csend lett. Megálltam, már nem futottam tovább csak füleltem.

- Capitulatus!- hallottam meg Harry hangját, aztán ismét rohanni kezdtem. A kezemben lévő pálcámat erősen szorítottam, és készen álltam akár egy halálos átkot szórni valaki felé. Hirtelen egy kis tóhoz értem ahol már Arthur, Remus, Ginny és Harrry állt egy kis körbe. Gyorsan oda szaladtam hozzájuk és beálltam a körbe.

- Avada Kedavra.- mondtam, mert megláttam azt a Halálfalót akit mindennél jobban utálok. Viszont kivédte, és elment.

- Pici Denem gyere haza. Apád már vár téged.- jött elő Bellatrix, mire le engedtem a pálcámat. Viszont Harry kihasználta az alkalmat és egy Stupor átkot küldött felé, de Bellatrix kivédte és elment. Ekkor vettük észre, hogy ég a Weasley ház.

- Molly.- mondta Arthur aztán rohanni kezdett a ház felé ahogyan azt mi is tettük.

- Emily jól vagy? Molly nem engedett utánad.- szorította a keze közé az arcomat Draco.

- Van bent valaki a házban?- kérdeztem, és figyelmen kívül hagytam Draco kérdését.

- Nem, azt hiszem nincs.- rázta a fejét.

Ebben a pillanatban arra gondoltam, hogy ha talán én nem vagyok itt, akkor ez most nem történt volna meg. Talán még nincs minden veszve, talán még nem égett fel mindenük. Kikerülve Dracot mentem oda a házhoz. A ház előtt megálltam, aztán mindkét kezemet előre kinyújtottam. Vettem egy mély levegőt és el képzeltem ahogyan el áll a tűz. Koncentrálni kezdtem és lehunytam a szemem. Ahogyan a tűz be áramlott a testembe, szinte égett minden porcikám. Viszont nem hagytam abba addig, amíg el nem aludt a tűz. Pár perc lehetett az egész viszont nekem egy órának tűnt. Lassan kinyitottam a szememet és a tűz sehol nem volt. Magamba szippantottam az egészet, és a körülményekhez képest elég büszke voltam magamra mert ilyet még sosem csináltam. Lenéztem a kezeimre és szinte az egész tiszta hólyagos volt és tűz piros. Viszont múlni kezdtek, előttem meg sötétült elfele a világ. Lassan hátra léptem és megfordultam. Mindenki tátott szájjal nézett rám aztán megéreztem Draco kellemes illatát. Halvány mosollyal fordultam felé majd hirtelen elszédültem és kicsúszott alólam a talaj. A fejem nem érte a földet mert Draco megfogta. Nem tudtam magamról és hallani sem hallottam. A vér dobogott a fülemben a szemeim pedig fel akadtak.

De nem bánom, mert mindent a Weasley családért tettem. Azokért akiket szeretek.