✅ Váratlan Találkozás - Jikook - 🔞

26

JM-

Felvéve a gyűrűket raktam zsebre és köszöntem el Miától.

Hazamentem. Ugyan Jungkookot nem találtam a földszinten de a kocsija meg a ház előtt volt.

A pulton észrevettem a dobozt és a papírt. Sírva olvastam el.

Annyira szeretem de talán ez nekünk nem működik. Annyira fájt az egész hogy tombolni kezdtem. Repült minden ami a kezembe akadt. Üvöltöttem a fájdalomtól.

Hallottam Eun hangját de nem jutott el a tudatomig.

JK-

Vissza Rohantam mert fent hagytam Mia szobájában a takaróját ami pici kora óta vele van . Majd csörömpölésre lettem figyelmes, aztán Eun siros hangjára . Lerohanva öleltem magamhoz Eun, majd inkább felküldtem a szobájába. Jiminhez sietve fogtam le és öleltem magamhoz. Bár kaptam pár pofont vagy mit, de nem érdekelt.

- Jimin kérlek, megijeszted Eunt. - szoritom magamhoz.

JM-

Karjai között lenyugodtam ugyan de keserves bőgésem nem akart alábbhagyni. Lábaim nem tartottak meg ezért a földre rogytam magammal húzva őt is.

"Túlságosan szereted. Ebbe fogsz beleőrülni. A hiányába, a fájdalomba. A szerelmébe." -hangzottak fejembe Yeji szavai.

Megfordulva karjai között másztam az ölébe és fúrtam fejem a nyakába.

-Ne hagyj el .... Könyörgöm ne hagyj el...

JK-

- Jimin miért maradjak ? Nincs felém bizalmad, én meg nem akarok mindig magyarázkodni. - a sírás kerülget. - Amióta meglőttek csak rosszabb és rosszabb a kapcsolatunk, hiába igyekszem mindig volt valami amin megsértődtél. Mégis miben lenne most másabb ?

JM-

-Beleőrülök... Nélküled beleőrülök az életbe. - szipogok. -Ha azt látod amit én te is rosszra gondoltál volna. Életemben mindenki megcsalt. Saj.. sajnálom... Sajnálom.. - szorítom még inkább nehogy elmenjen. -Azt írtad, nem fogsz másra nézni és csak én kellek neked.. és .... és hogy sosem alszunk el haragban... Ezt... Ezt akarom.. és csak veled..

JK-

- Jimin te vetted le azt a gyűrűt amit én szerelemmel adtam neked oda. Arról nem, beszélve hogy esélyem se volt megszólalnom, sőt amikor behoztad Eunt Miához engem semmibe se vettél. - majd a zsebembe nyúlva vettem elő az enyhe altatót. - Ezt vedd be. Alszol egy nagyot. -nyitom ki a hűtőt és veszem ki a vizet. Miért ilyen nehéz? Miért nem mehet minden egyszerűen? Majd ha kialussza magát jobb lesz. Addig én is tudok gondolkodni .

JM-

Bevettem a gyógyszert amit adott nekem majd megfogva a kezét húztam a szobába.

-Legalább addig maradj velem amíg elalszom. - hajtottam le a fejemet előtte állva. Nem akadályozhatom meg, hogyha el akar menni. Levettem a nadrágom majd kivettem a zsebből a gyűrűket. A sajátjaim az ujjamra húztam az övét az éjjeliszekrényre raktam. Bemásztam az ágyba és reméltem, hogy csak még egy icipicit mellettem marad