1. 2018. 08. 16., csütörtök

6 0 0
                                    

    Napsütéses nyári nap van. Az ablakon át nézem a tömeget, amint elhalad a ház előtt. A másodikon lakom egy kis lakásban, Wales egy pici városkájában, St. David's-ben.

    Semmi különös nem történt már egy jó ideje. Ez untat. Nagyon. Olyan ember vagyok, akinek kell a szórakozás. Ilyen unalmas esetek miatt tartok viszont itthon egy zongorát. Most is leülök mellé, de azért még gyorsan bekapcsolom a híradót. Elkezdek játszani. Mikor a dal felénél járok, meghallok valami érdekeset a tv-ből.

-Kedves hölgyek, urak, maradjanak otthon a saját érdekükben! Egy rémlény került elő a semmiből, és azt kiabálja, hogy...

A riporter mögül megszólal egy rekedtes hang.

-HOL VAGY ÖCSÉM? TUDOM, HOGY ITT VAGY! GYERE ELŐ, TE GYÁVA!

Az alak ellöki az embereket, a riporter kisasszonyt is beleértve. "Nocsak, egy ismerős hang"-gondolkodom hangosan-"kis naiv." Folytatom a dalt a zongorán. Egyszer csak megszólal a mobilom.

-Áh, Harry! Mizu?

-Nézed a híradót?-kérdezi egy fiatal férfi.

-Mi? Nem, én sosem nézek híradót-mondom rápillantva a tv-re, ahol még mindig az megy.

-Akkor elmondom-hadar az illető-valamilyen alak bukkant fel a közeledben, nagyon vigyázz vele, veszélyesnek tűnik!

-Aha.

-Vedd komolyan, Faith!

-Aha.

-Esküszöm, ha bármi hülyeséget csinálsz, én!

-Te mi? Meghívsz egy fagyira??

-FAITH! Ez komoly dolog!

-Jól vab, jól van, persze. Nem vagy se az apám, se a bátyám, APUCI!

-FAITH!

-Chh grr csssss rrgghchhhh jaahj, nem hallak grr chcchh, megszakad bocsi grr chch.

-A picsába!-csapja le a telefont a férfi.

    Folytatom a zongorázást. Ez mindig megnyugtat. Kicsit ki tudok lépni a valóságból, mikor játszom.

    Körülbelül két óra elteltével még mindig a billentyűzet előtt ülök, és játszom, ami épp eszembe jut. Majd meguntam, és lefeküdtem aludni. Olyan hajnali kettő körül Harry is betolta a képét, akkor talán megejtettük az ördög tangóját, ha tudod, mire gondolok. Jaj, bocs, nem igazán érdekelnek az igeidők, úgyis az én naplóm, nem mindegy?

    A lényeg, hogy dolgom volt. Nagyon, nagyon sok dolgom. Valamikor hajnali öt után kimerészkedtem a szabadba, és útnak eredtem. Nyugi, azért hagytam Harrynek egy üzit, hogy ne aggódja halálra magát.

,,Dolgom van, puszi <3 F."

    Imádja, mikor ezt csinálom. :3

    Igazából ezután már csak át kellett mennem a varázslatos mezőn, hogy belépjek egy csodákkal teli világba. Azt hitted mi? Ja, kurvára nincs semmilyen idióta varázsmező. Csak megyek egy jó ideig, aztán hirtelen ott leszek. Ahj, baszki. Rossz naphoz írtam. Bruh.



Álomföldحيث تعيش القصص. اكتشف الآن