Verseskötet

Levél az Oroszomnak

Így utólag rájöttem pár dologra, és van egy elképzelésem. Tizenegy éven keresztül ismertelek, nagyon jó barát voltál, olyan fiú barát, akit mindig is szerettem volna magamnak.

Aztán az is kiderült az évek elteltével, hogy tetszem neked. Talán ott véget kellett volna vetnünk a kapcsolatunknak, hiszen onnantól nem volt ugyanaz. Bánom, hogy elvesztettelek és akkor nagyon fájt, hogy fájdalmat okozom neked. Csipkelődtük egymással, jól elvoltunk, de valami elveszett. Nem tudom, hogy te érezted-e ezt... de már mindegy. Az biztos, hogy az elutasításom után benned is tüske maradt, mert ha fiúkról volt szó, vagy a szerelmi életemről mindig tettél egy érdes megjegyzést. Még így is jó volt a barátságunk, szerettelek. Aztán eljött az idő, mikor sötét felhők borultak fölém. Ti is éreztétek. 

A szülinapi bulink után, amit a Madammal tartottunk, valahogy még jobban eltűntél, habár én se nagyon kerestelek. Nem voltam valami jól egy fiú miatt, és szörnyű volt rájönni, hogy a Madammal a hátam mögött szervezkedtettek. Utálom a sunyiságot, a hazudozást, az e fajta titkokat, most csak annál is jobban, mint régen. Néha szívfacsaró érzés volt titeket együtt beszélgetni látni a M-mel, mert tudtam, hogy a mi barátságunk már nem olyan, mint évekkel ezelőtt volt. 

Egy megfakult ruha voltam, amit túl régóta hagytatok napon. Tudnod kell, hogy nem haragszom rád, amiért itt hagytál a legnehezebb időkben, és kérlek, te se haragudj én rám, ha nem voltam ott, ha szükséged lett volna rám. Nem kifogás, hogy nem voltam jól, tudom.

Soha senki át nem veszi a szívemben ezt a helyet a barátom, akkor is, ha nem volt igazi, mert nekem bizony az volt. Az a szeretet, amivel szerettelek titeket nem volt mihez fogható. Minden jót kívánok neked, ám ha egyszer az élet visszasodorna, hozzám nem ígérhetek semmit, főleg mert a szívem mélyén érzem, hogy te sem szeretsz már úgy. Más van a helyemen, amit a beletörődés után, fura megkönnyebbülés kísért. Addigra mind mások leszünk, más élettel, más gondolatokkal, emlékekkel. Vigyázz magadra, és cserébe én is vigyázom, akkor is, ha téged ez már nem érdekel.

Sok szeretettel és szép emlékkel,

Fruzs

Zeg.2021.11.20.

Versek:

Helytek a szívemben

Nem tudom mi lesz velünk, de egyet biztosra vélhetek. Ti ketten voltatok a másik életem. S oly szeretettel vagyok felétek, ami nem szárnyalhat túl semmi sem, szerelem se most jön majd, de nem engedem, hogy felforgassa azt, mit így szeretek. Sokszor mondták barátkozzam, de nem lehet, hisz senki sincs ki felér ehhez, ami van, amit érzek, amit lehet beképzelek. Ez a hármas volt az életem, a családom. És akkor azt hittem kiszakadt szívvel, halott lélekkel kell tovább állnom. Heves, mérges és kétségbeesett voltam. Nincs mentségem. Szerettem, féltem, hogy mindent elveszítek. Bármi lesz is, szívemből titeket ki nem téplek, hiába is próbálkoznék csak rosszabb lenne egymagammal élnem. Olyan szeretettel szeretek mit sosem éreztem, hogy a családtól kaptam. Túl ragaszkodó, túl buzgó, túl érzékeny lelkem csak párjait várja, mert nélkületek, sosem voltam, sosem leszek teljes. Bocsánat, mindenért mit tettem és tenni fogok. Hiányzol, hiányoztok minden nappal egyre jobban, s ha megkérdezik hogy vagyok, könnyes szemmel, keserű mosollyal mondom, hogy jól van (ez így). Csak remélhetem, hogy úgy szerettetek, ahogy én minden szívdobbanással egyre jobban. Semmi sem volt, van, lesz, mi helyettesít azt, amit csak veletek érezhetek. Tegyetek bármit, mindig megbocsajtok, ti vagytok nekem A másik családom. Szeretlek és mindent sajnálok.

...

Boldog vagyok. S te tettél azzá. Tudom, elrontottam, de javítani igyekszem. Félek, hogy nem vagyok szívedben, s az van helyemen, kit egykor én tiszta szívemből szerettem. S fájdalmasan kellett rájönnöm, hogy igazam van. Sírtam, megkönnyebbültem, majd végre levegőhöz jutottam. 

...

Barátok nélkül

Ma ismét összeszorult a mellkasom. A facebook weblapját böngészve egy kép szúrt szemet. Mire számítottam? Ha logikusan gondolkodom, ami történik érthető, ám a lelkem nem véli ezt igazságosnak. Egy közös kép hajdani legjobb barátaimmal. Sírás fogott el. Hirtelen feltörő roham, amikor márt az hittem elengedtem. Mocskos ember az ilyen, pedig csak tovább éli az életét, nélkülem. Természetes, csakhogy ugyanakkor hatalmas fájdalommal jár. Elvesztettem egy legjobb barátot, és a másik is vele ment, helyettem. Mivel elvesztettem egyet elvesztettem az összeset. Megint harag gyúlt a szívemben, a fájdalom megint éledezik olyan, mint a parázs, ami egy kis levegőt kapva újra meggyullad. Sokkal jobban lennék, ha lelkem végre hamuba fulladna, hogy abból újjá szülessen. Utálom ezt az érzést. Küzdök ellene mindennél jobban, ám az emlék annál jobban marja belém a karmait. Ellenség, úgy kell gondolnom rájuk, mert ha nem teszem elveszek a bánat óceánján. Talán sosem lel nyugalomra lelkem, egyrésze ki tudja, mekkora része mindig fájdalomtól kiált, ám én ezt feltörni nem hagyom, csak ritkán. Élet teli, üde virág leszek, kire az emberek irigykedve néznek, s talán már utálnak, nem zavar. Furcsa pillantások, amiktől eddig mindig magamban kerestem a baj, mától csak mosolygok ugyanúgy, őszintén, ahogy eddig kellett volna tennem. Képébe vigyorgok mindenkinek, akinek nem tetszek, annak meg pláne akinek igen. Mindegy mi lesz, erős maradok, és ha kígyók kerülnek utamba akkor is büszke maradok és saját mérgébe folytom őket. Eltaposom azt, ki engem taposna, ám az árva gyomot nem bántom, de nem is locsolom. Magammal foglalkozom, hisz nincs mással, de már nem is vágyom rá, hogy minden ember gondjára okos választ találjak. Elég az enyémre.

Elfojtom a dühöt, ami belül fortyog, mint a láva. Megelőzőm a kitörést, abból talán nem lesz Pekingi pálya. A bosszúvágyam mindennél éhesebb... de az önuralmam annál is erősebb.

...

Üzenet az Orosznak:

Nem mostanság fogod olvasni ezt, már nem érdekel mit írok, kiről és hogyan. Jobb dolgod is akad, mint egy fáradt, nyúzott szívet dédelges, miközben te oly boldog vagy. Nem haragszom, nem is várok semmit. 

Melegséggel önt el a gondolat, hogy tudom, mí boldog vagy.