SK8 the infinity- Strangers Again. RekiLanga fanfic

~1. rész, A minek a miértje~

Elvégezve a napi feladataimat amikor hazaértem teljesen magamba zuhantam.
Átfutott rajtam valami, ami minden boldogságot elvett tőlem.
Az agyam egyfolytában pörgött.
Nem értem már a miértnek a miértjét, és azt sem, hogy miért minden ilyen értelmetlen és megfejthetetlen. Itt ülök a teraszon és csak nézem azt a koromfekete eget, csillagokat nem látni sehol a hold fénye nagyon halvány a rengeteg felhőnek köszönhetően, ami beborítja az egész égboltot. Megannyi kérdés megfogalmazódott bennem de, egyre se kapok választ. Senki se, hallja a hangomat, a kiáltásomat. A tudatlanság az ami igazán őrületbe tudja kergetni az embert.
Minden elcsendesült, az emberek nagy része már nyugovóra tér ilyenkor. Hirtelen a telefonom búgni-csörögni kezdett.
Egy telefonszám. Név nem volt kiírva valószínűleg nem található meg a kontaktjaim közt, vagy valakinek új telefonszáma lett. Vagy kitudja ki lehet az. A belsőm azt ismételgette magában, hogy mi van akkor ha, Langa van a vonal túlsó oldalán és arra vár mikor veszem fel neki a kagylót. De, kételyeim voltak.
Nem akartam lázba esni, viszont azt sem, akartam, hogy le maradjak valami olyasmiről amit később meg fogok bánni. Így hát, remegő kézzel felvettem a telefont és lassan a fülemhez emeltem, közben egyenesen előre a kapura néztem.

~Telefon beszélgetés~

Cherry:-Reki?- szólt bele egy elég ismerős hang a telefonba, amit rá 2 percre ismertem csak fel. Cherry volt az.

Reki:-Igen?- nem akartam túl spilázni, amúgy sem voltam olyan hangulatomban.

Cherry:-Itt állok a kapu előtt. Beengednél?- mondta, majd hunyorítani kezdtem, hogy kitudjam venni a külalakját.

Reki:-Mégis, minek akarsz bejönni?- kérdeztem. Sosem voltunk olyan kapcsolatba, hogy ez így megtudna történni, ezért tűnt olyan valótlannak.

Cherry:-Ha, beengednél talán eltudnék mondani mindent és rájönnél. Na, gyere ide és nyisd ki ezt a tetű kaput!- parancsolt rám majd le is tette a telefont.

~Telefon beszélgetés vége.~

Lassan oda battyogtam a kapuhoz, kinyitottam majd Cherry-vel a teraszon ülve folytattuk a beszélgetést. Cherry helyet foglalt a velem szembe lévő kemping széken, majd elővette cigis dobozát.

Cherry:-Kérsz esetleg egy szálat?- nyújtotta felém a félig üres dobozt.

Reki:-Nem, köszönöm. De bele vágnál ebbe az egészbe, mert nem nagyon értem, hogy mit keresel most itt ilyenkor késő este.- néztem rá unottan és kissé ingerülten. Arckifejezésemből nem volt nehéz leolvasni, hogy valami nincs rendben és frusztrál.

Cherry:-Pillanat és mondom!- tartotta fel egyik mutató ujját majd elkezdte meg gyújtani cigarettáját.- Nos, szerintem tudod, hogy miért vagyok itt, nem?- nézett rám tágra nyílt szemekkel.

Reki:-Langa miatt? Vagy mi?- próbáltam azt mutatni felé, hogy nem nagyon érdekel a dolog.

Cherry:-Részben igen.- fújta ki a füstöt majd folytatta.- Ma volt szerencsém beszélni Langa-val a belvárosban. Miért vagy ilyen távolságtartó Reki?- nézett rám kérdően.- Nem kell játszanod az örök sértődöttet. Felesleges. Lehet, hogy fáj belül a tény, hogy el lettél felejtve a legjobb barátod által lassan több mint, két évre de ideje lett volna felállni nem gondolod?- mondta.

Reki:-Tudod, nem értem ezt az egészet. Ide jöttél mert valószínűleg valaki ide küldött csak azért, hogy kiossz? Ha, annyira megtudtál valamit vagy tudsz valamiről akkor feleslegesen raboljuk egymás idejét az ilyen értelmetlen körülírásaiddal. Térj a lényegre!- emeltem fel a hangnememet egy kicsit.

Cherry:-Nem tudom mennyire fogod megérteni amit mondani fogok.- sóhajtott egyet.- De.. tudod sokszor van az, hogy emberek nem mernek lépni, dolgokat megtenni mert tudják, hogy annak úgysem lesz jó vége. Az idő múlásával erre mindannyian rá fogunk jönni. Szóval, most vagy soha Reki. Gondolkodj ezen.-  mondta.

Reki:-Tudod mit nem értek?- néztem rá kissé idegesen, könnyeimet visszafojtva.- Azt nem értem, hogy miért kell mindenkinek mindent megmagyaráznia, miért kell hülyeségekről beszélni egy adott témánál ami nem is oda tartozik! Mégis, miért nem tudod elmondani amiért ide jöttél?- a torkomban lévő gombócot éppen csak ha, le tudtam nyelni.

Cherry:-Ha ezt szeretnéd elmondom. Csak gondoltam elmondok egy tanácsot előtte, amire lehet a későbbiekben szükséged lesz.- nyomta el cigarettáját.- Langa pontosan tudja, hogy mit miért csinál. Igen, itt van a városban, újra Japánban van. Én sem tudom mit tervez itt csinálni amikor mindenkit eltolt magától. Lehet új életet akar kezdeni, lehet valamiért jött vissza. Mindennek oka van.- mondta.

Reki;-De, még mindig nem értem akkor, hogy miért nem jött oda hozzám.- hajtottam le fejemet a szék támlájára.- Nem változtam 2 év alatt semmit! És még csak annyit se, kapok, hogy szia?- értetlenkedve vetettem rá tekintetem Cherry-re, aki csak vállát megvonta majd elnézett a távolba.

Cherry:-Ezt már csak is Langa tudja.- állt fel a székből majd leporolta kabátját, már majdnem a kapunál volt amikor így szólt.- Tudod Reki, nem kell és nem muszáj mindennek megtudnod a miértjét. Ebbe fogsz bele betegedni.- mondta, majd szépen elsétált az utca sötétségébe.

Én csak ott ültem és újra kattogni kezdtem.
Lehet, hogy igaza van. Tényleg ennyire felesleges lenne ragaszkodnom hozzá?
Hiszen, nekem ebből semmi jó nem származik.
Csak ez a hülye érzés múlna már el amit percről-percre jobban érzek a mellkasomban.
Bele kéne törődnöm, hogy egy korszak lezárult és vége.