Árnyak Az Éjszakában

Egy újabb árny

A hosszas elbeszélgetések után kezdtem rádöbbenni, hogy ez igazából egy eszeveszett játék ami a fejemben játszódik le. Okés... Volt 15 évem erre rájönni, de miért csak most? Mielőtt bárki megkérdezné nem egyszerű elmondani amit gondolok. Természetesen ezek még mindig egy buta és arogáns tinédzser gondolatai aki jelenleg azt se tudja, hogy a Föld egy bolygó. Na igen ez vagyok én. De jobban belevágva az úgynevezett lecsóba, jobb ha ott folytatom a mesét ahol abba hagytam. Kiderültek ezek azok és épp ésszel nem tudom felfogni. Egyre jobban unom már, hogy szinte titkolóznak a szemem láttára. Bár a titkok azért vannak, hogy felfedezhessem őket.

***

Sokat kezdtem el gondolkodni mindazon, hogy még is mi a fene ez az egész. Vannak a.. aaaa.. Nem tudom. Szerintem megint lefagyott az agyam. Várjunk ez lehetséges?!

-Tökfilkóóó! Ne pofázz itt magadbaaaan!! Hallok ám! -Jön hozzám Nath aki megböki a fejem.
-Mi az a kajaaaa? -érdekes grimaszt vágva az arcomon szédelgek összevissza.
-Kelj fel és élj! -belémrúg egy nagyot mire én felsikítok
-Anyaa, apaaa egy pedofil bánt engeeeem!!! -sírva fakadok.
-Mi én nem vagyok pedofil és nincsenek is szüleid. -fonja össze a karjait miközben mérgelődik.
-Pedofil vaaagy -tovább bőgök.
-Mi ez a ricsaj? - szalad le a lépcsőn Liam.
-Nathen egy pedofil  és bántott engem -szipogok- és azt mondta anya meg apa nem léteziiik!!!
-Nathen nem pedofil tudtommal. Kettő, miért hisztizel ha te is tudod, hogy igaza van.
-Bundáskenyér -mondtam majd a sirást abba hagytam.
-Szerintem ezzel itt nem éri megfoglalkozi. -mondta Nathan majd egy határozott mozdulattal megfordult és magunkra hagyott minket.
-Ne is foglalkozz vele. Zack, hol van? - egy kedves mosollyal iletett meg engem majd letérdelt mellém és felém fordult.
-Nem tudom. Talán megszokásához híven magamra hagyott.
-Ez azért gonosz volt.
-Lehet, de bundáspuki.
-Az egy kaja?
-Mostantól az. -mosolygok egyet majd felállok és szögdécselve kimegyek a bejáraton az udvarra.
-Eh?

***

Az udvaron bámulva a hatalmas elém táruló eget, gondolkozni kezdtem. Sok mindent nem értek és természetesen a harcművészetem is egy magától jövő dolog. Még is honnan származnak ezek? Egyre jobban elmerülve a dolgokban csak belesajog a fejem, hogy még is mi ez az egész. Egyszer csak rájövök. Ha nem is most majd akkor később, nem kell a dolgokat siettetni. Néha olyan mint ha egy labirintus lenne az életem, mindig eltévedek benne. Ami szerintem igen érdekes. Mármint mi van, ha megint leakarnak támadni? Kinézem az emberekből. Pftt emberek. Talán majd egyszer én is az leszek. Bár kötve hiszem. Ami azt illeti sok mindenben nem hiszek. Abban sem, hogy démon vagyok. Mi van ha még sem? Mi van ha még élnek rajtam kívül? Miért van az, hogy a főcélpont én vagyok? Nem tudok se többet se kevesebbet. Vagy esetleg... Én magam vagyok a forrás? Ez hülyeség. Minek lehetnék a forrása? Hisz egy gyerek vagyok. Még is mit akarnak tőlem az emberek? Vagy bárki aki-
Egy szúrós fejfájás fogott el melyben ismét felszólal egy kísérteties hang a nevemet felszólítva. Egy ordítás követte tetteim mely egészen hangosnak hallatszódott de annyira, hogy az erdő egy érdekes választ adva nekem arra késztetett induljak el ha élni akarok. Így is tettem. Lépteimet az erdőfele vetettem. Kinézetre mint egy agyhalott belül pedig élőként lépkedtem lassacskán előre. A gondolataim azt sugalták, hogy mindenképp haladnom kell előre. Egyszer csak azt éreztem legbelül, hogy valami megszúrt majd vérezni kezdtem. Nem ez nem lehetséges... Ilyet, hogy? Kétségbeesetten roskadtam egyre jobban össze majd végül a földre terültem el. Az arcom teljesen megdermedt és szemeim fent akadtak. Azt hiszem meghaltam ami fizikailag lehetelen. Nem sokkal később egy fura érzés fogott el. Pár perce később szellemként tértem magamhoz. Még is mi ez az egész? Miért akarnak velem ilyen csúnya játékot játszani?! Felháborodottan néztem a halottnak látszódó énemre miközben hátúlról egy kezet kezdtem el érezni. A nyakam kezdte el szorongatni, természetesen nem hagytam magam és elrugtam magamtól. Az idegennek tűnő alakzat egy újabb árny volt mely erősebb volt az eddigieknél. Megróbáltam ellökni magamtól de kevés sikerrel. Egyre erősebb volt a szorítása. Még vagy 10 másodpercig hagytam, hogy a nyakammal játszon miközben óvatosan az ujjaimmal észre vétlen a holtestem véréből kardot formáltam. Az általam készített vérformálta kardot a kezemhez irányítottam, majd azonnal támadásba lendültem és gyomorszájon szúrtam. Eredménytelenül...  Végül elengedte a torkomat majd egyet ordított és nekem szaladt. Alig érezve valamit mindebből, kitámasztottam magam a karddal, hogy véletlen se tudjon sebet ejteni rajtam. A gondolataimban csak két szó cikázott: győznöm kell. Pozíciót váltott. Hirtelen egy erős ütést éreztem meg a hátamon, melyet egy fájdalom kiáltás kísért. Az árny mely oly halk volt jelenleg akár az éj, vöröslő szemekkel bámult rám. A szeméből áradó piros fényből áradt a gonoszság de tudtam, hogy ez is csak egy küldött, simán nyerhetek. Hatalmas erőt vetve magamon elkaptam a két kezét majd erősen megszorítottam. Végezetül a földhöz vágtam amennyire csak tudtam majd a kardomat beleállítva torkába, éreztettem vele szeretetemet. Nem sokkal később pedig az illető feloszlani kezdett. A jelenséget megfigyelve én is felosztódni kezdtem majd visszakerültem az igazi testembe. Egy köhögés sorozattal tapászkodtam fel miközben sajogó fájdalmat éreztem a testem egész területén. Magam sem tudtam mi a fene zajlik le éppen bennem, de abban fixen biztos voltam, hogy ezt a fejben lejátszódó csatát én  nyertem.