Tudom, hogy szeretsz

6.rész

-Vic mi ez az egész? - kapkodott Damiano levegő után.

-Tudnod kell, hogy nélküled nem lennék az aki vagyok, nagyon sokat jelentesz nekem, ahogy te mondtad több vagy nekem mint egy barát vagy egy testvér. - mindvégig az ölében tartott. 

-Hát ez nyomta a lelked tegnap óta? Butus vagy, azt hittem mindvégig tudod hogy ez kölcsönös. 

-Ott volt neked a barátnőd és őszintén, féltem attól is hogy ti skacok mit szólnátok - Ethan felé fordúltam, mert tőle tartottam igazán. Dam letett a földre. 

-Vic, lehet hogy nem mondom annyit mint kellene, de nagyon szeretlek titeket és szerintem ti ketten megérdemlitek egymást, minden értelemben. 

-Őszintén Ethan, nem tudom ezt azért mondtad hogy egymásnak teremtették őket, vagy azért mert mindketten hisztikirálynők, de én is úgy gondolom hogy boldogok lehetnének. Szóval: I think the same - kacsintott ránk. 

-Köszi srácok, de még semmi nincsen eldöntve, még meg kell beszélni pár dolgot. Egyet igérünk, a bandrára nem lesz hatással, bárhogy is történjék. - jelentette ki Damiano, én csupán hevesen bólogattam

-Nekem most kell egy kis idő ha nem bánod, át kell gondolnom ezt azt ahogy gondolom neked is. - fordúltam ezúttal Damhez. 

-Én tudom mit akarok, de neked szívesen adok időt hogy átgondolhasd. - nyomtam egy puszit az arcára és leléptem tusolni. 

Mikor magamra engedtem a langyos vizet, összerándúlt a testem, a tökéletes hőfok eltelálásakor, egy könnyed sóhaj hagyta el a szám. Eszembe jutott mit mondanának most a fiúk. ,,Hát köszi de mi lávában nem tudunk fürdeni" . Nevettem az agyam szüleményén. Elkezdtem dúdolni a kedvenc számom, ami később hangos éneklésnek nem nevezhető káricsolásba tört ki. Mindig imádtam ezt a zenét. 

Marlena, vinci la seraSpogliati nera, prendi tutto quello che fa comodo e sincera
Apri la vela, dai viaggia leggera
Tu, mostra la bellezza a questo popolo ed io...

-Nocsak nocsak, valaki nagyon beleéli magát az éneklésbe - érkezett minden kopogás nélkül Damiano. Ügyet sem vettem rá, úgy tettem mint aki nem veszi észre. Sokszor az időszűke miatt együtt kellett tusolnunk mind a négyen. A meztelenség nem szégyen, én így gondolom.

Damiano közelebb jött, már nem nézhettem levegőnek. 

-Csatlakozol? - tettem fel életem legmeggondolatlanabb kérdését. Sunyin elvigyorodott és vetkőzni kezdett. Le sem vettem róla a szemem, minden mozdulatát vigyorogva figyeltem. 

-Vic! ne nézz már úgy rám mint egy darab sonkára!

-Ó pedig az vagy, egy darab sonka az oroszlán elé vetve. Kezdj el félni. - majd kiadtam valamilyen morgáshoz hasonló hangot. Nevetett. Szeretem amikor nevet hiszen engem is arra késztet. Besamponoztam a haját és elkezdtem megmosni, háttal állt nekem, de megkértem hogy térdeljen le hogy felérjem. Leöblítettem langyos vízzel. Szembe fordúlt velem, még mindíg térdelt. A szemeivel az arcomat fürkészte. Nyelve hegyével végig nyalta a hasam. Mindenem beleremegett. Szó szerint.

-Nocsak, a mi kis múzsánk igen csak ki van éhezve. - vigyorgott és abbahagyta amit elkezdett. Csak nézett.  Szóval minden azért volt hogy felhúzzon? Na neeem....

-Nem is tudod hogy mit tettél Damiano David! - mondtam a sértődöttett játszva lehajóltam hozzá és megcsókoltam. Egyre vadabbúl csókolóztunk. Mikor szétváltunk levegőért én letértem a nyakára, mint ő a hasamon én a nyakát nyaltam végig, ő engedelmesen kifeküdt, én csak haladtam lejjebb és lejjebb, a hasa alján leírtam egy kört. Mikor láttam rajta hogy majd megbolondúl annyira fűti a vágy felálltam, kiszálltam a kádból és ott hagytam. Tessék. Bosszú! La vendetta di Victoria!