*Reader-chan szemszöge*
Elolvasva az üzenetet rohantam haza hogy átöltözzek majd buszra szállva indultam a város másik oldalára. Az épület előtt már ott várt rám a Toman többi tagja. Miért van Takashi kórházban ez a kérdés foglalkoztatott leginkább. Belépve egyből rossz érzés fogott el.
Amint mondtam kit keresek már hívták is a kezelő orvosát.
-Sajnálom kisasszony de jelenleg kómában van a tarkót ért ütés miatt.
-Értem! De bemehetnék hozzá? ~ nem akartam gyengeséget mutatni a többiek így aggódtak
-Természetesen !
Nem törődve senkivel futottam a folyosón végig majd az ajtón berontva ültem ágya mellé és végre utat engedtem könnyeimnek. Ki tehette ezt ?! Ha megtalálom biztos megölöm.
Napokkal később
Minden nap bejártam hozzá a mai napig. Mint mindig a közeli virágboltban vettem egy csokor friss virágot és úgy mentem az épülethez. Bent már ismernek így gyors beszélgetés után siettem barátomhoz. Kicserélve a virágot ültem le a székre és fogtam meg kezét majd kezdtem mesélni mi történt velem a nap folyamán. Mivel hamar keltem és későn feküdtem le így elszenderedtem. Arra keltem hogy valaki simogatja fejemet és hajammal játszik. Nehezen kinyitva szemeim elsőnek az ablakra pillantottam ahol már látszott hogy lassan indulnom kell hiszen a nap lenyugvóban volt. Ez után a kéz tulajdonosát kerestem de meglepetésemre párom szemei nyitva voltak és mosolygott rám.
-Mitsuya ~ ugrottam nyakába
-[Név] finoman ~ ölelt át félig miközben nyílt az ajtó a kiabálásom miatt mikor a nővér észre vette miért sikítottam egyből szólt az orvosnak aki hosszú vizsgálatokba fogott végül közölte hogy pár napig még bent kell maradnia megfigyelés miatt de szerencsére semmi maradandó sérülése nem marad. Könnyezve írtam mindenkinek aki fontosabb volt .
-Minden nap itt voltál? ~ fogta kezem szorosan
-Igen ez természetes szeretlek ! ~ hajoltam ajkaihoz
-Én is téged! ~ tapadt ajkaimra
Lassan csókolt és finoman mintha soha nem akarna elengedni és ne is tegye. Viszonoztam majd elválva homlokon pusziltam.
-Reggel jövök Mikeyval ! ~ köszöntem el tőle szomorúan de sajnos este nem lehet maradni.
-Várlak!
