Echo

A férfi sok szart látott már életében, és biztos volt benne, hogy nehezen lehet meglepni, de a hidratálókrémet reklámozó Oikawa neki is sok volt.

– Hé, ember, eszednél vagy? – ugrott fel Kuroo, ahogy Iwaizumi orrán át kilövellt a víz, amit ivott. Az nem válaszolt, csak döbbenten meredt a tévére, ahol volt legjobb barátja tökéletes mosollyal magyarázta, miért épp ez a márka a legmegfelelőbb a bőr számára, ugyanis nem tömíti el a pórusokat – vagy mi a jó fene.

– Jézusom, töröld már meg magad, ez undorító – nyomott a kezébe Kuroo félig fintorogva-félig röhögve egy csomag zsepit. – Szellemet láttál?

– Inkább zombit. – A reklám közben véget ért, és valami barkácsáruház hirdetése következett. Iwaizumi letörölgette az arcát, és folytatta. – Te nem vetted észre?

– Nem, mit?

Iwaizumi nem válaszolt, hanem felkapta a telefonját, és sürgősen rákeresett a reklámra. A márka weboldala persze semmit sem írt róla, de YouTube-on megtalálta a teljes verziót. Félve kattintott rá a lejátszás gombra.

Száraz bőr? Folytonos viszketés? Irritáció? Mindez már a múlté a [sííííp] hidratálókrémmel!

Beszéd közben Oikawa fehérfogas mosollyal mutogatott a kamerába, kezében a kis tégellyel.

– Te, ez nem az a hogyishívják? – kérdezte Kuroo, áthajolva Iwaizumi vállán.

– De. Mi a fasz. Megölöm.

Kuroo nevetett. Közben véget ért a reklám, de Iwaizumi újraindította, továbbra is döbbenten bámulva maga elé. A másik férfi kikapcsolta a tévét, és elvette Iwaizumi öléből a koszos tányért és szalvétát.

– Ma te mosogatsz, ugye tudod? – intézte szavait Iwaizuminak, de az rá se hederített. – Hahó! Sokkot kapsz egy csinos pofitól, vagy mi van?

Iwaizumi a fejét ingatta. – Bocs. – Kikapcsolta a telefonját és ledobta maga mellé. – Csak... De, mit keres ő... Ő...

A férfi csak tátogni tudott. Kuroo vállat vont.

– Biztos jól fizet. Ne legyél már ennyire kiakadva.

Iwaizumi a fejét ingatta. 

Kuroo vállat vont, és kiment a konyhába, egyedül hagyva Iwaizumit a gondolataival.

Maga sem tudta pontosan, miért sokkolt le. Ostobaság. Oikawa dolgozik. Ennyi. Mégis... Iwaizumi sosem hitte volna, hogy így látja viszont, annyi idő után.

A férfi felállt, és a konyhába lépett, hogy elmosogasson. Mindent megtett, hogy száműzze a gondolatai közül Oikawát, de este, lefekvés előtt még körülnézett a reklámügynökség honlapján. Egy rakás, egymástól teljesen független hirdetést talált, amiben Oikawa feltűnt. Vajon teljes munkaidőben dolgozik? De hát nem orvosi egyetemre ment? Akkor ma már legalábbis rezidensnek kéne lennie. Ilyen rosszul fizetne? Iwaizumi semmit sem értett, és azt sem tudta, mi a francért foglalkoztatja ez őt annyira.

Aztán, mikor egy fura, Oikawás álomból felriadt az éjszaka közepén, rávette magát, hogy felidézze Oikawa e-mailcímét. Persze semmi sem garantálja, hogy még mindig használja azt... És amúgy is arra szánta az elmúlt hét évét, hogy lezárja magában az Oikawával töltött korszakot...

Feladó: iwaha25.gmail.com

Címzett: prince.face.gmail.com *

Tárgy: Ne tiltsd le a címemet.

Oikawa.

Helló.

Rég beszéltünk.

***