A Holdfény Alatt

01. Chapter

✧.˚ ⁺ ｡ﾟ‧    

Fuss! Ez az egy szó járt a fejemben, futás. Rohantam át az erdőn olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam, semmi másra nem gondoltam csak arra hogy fussak,fussak ha kedves az életem. Valaki üldözött, vagy mondjam inkább azt hogy valami?

A lábaim nehezebbek voltak mint valaha és a légzésem is gyors es nehéz volt. Kimerült voltam es pánikoltam is, hallottam azt a valamit ahogy közeledett felém. Sötét volt és ködös, megpillantottam egy nagy öreg fát előttem. Az erdő telis tele volt bokrokkal es fákkal de ez nagyobb volt mint amiket eddig láttam elsuhanni mellettem. A földet bokrok, levelek, leszakadt ágak, magas fű és páfrány boritotta. A moha beborította a fa alját es egy ötlet vágott be a fejembe hogy ez remek alkalom lehet arra hogy mentem az életem. Így gyorsan befekudtem a fa alá úgy hogy tökéletesen elrejtett a magas fű es a páfrány levelek sokasága. Arra gondoltam hogy meg várom amíg az üldözőm elmegy és lehetőségem nyílik arra hogy eltudjak menekülni előle.

Hallottam ahogy az üldözőm közeledett, az ágak recsegtek és a száraz levelek ropogtak a talpa alatt ahogy engem keresett a szemével. A csend olyan hatalmas volt hogy hallottam a saját szívem pumpálni a vért a testem minden egyes részébe.

"Carlaa, gyere elő Carla" - ahogy az üldözőm a nevem szólította belém szorult a levegő, féltem, egyenesen rettegtem hogy mit akar velem tenni. Vajon megakar ölni? Persze hogy megakar - válaszoltam a saját kérdésemre, akkor nem üldözött volna ha csak megakar hívni egy barátságos sakk mérkőzésre. Nem mintha tudnék sakkozni.

"Carla édes tudom hogy ittvagy valahol! Előlem nem menekülhetsz, úgyis megtalállak és akkor nagyon nagy bajban leszel" - a szívem ezerrel dobogott a páfrány alatt es reméltem hogy az a valami nem vesz észre és tovább keres máshol.

"Engem nemtudsz lerázni csak úgy. Hallom a szíved dobogását, a vért ahogy lüktet az ereidben, végig a testeden." - hallottam ahogyan felmordult és közeledett a páfrány borítású fához ahol elvoltam bújva és tudtam itt a vég. Nincs tovább, ma megfogok halni.

A vér megfagyott bennem ahogy az a lény oda ért a rejtekhelyemhez és ki rántott a sövény takaró alól. Szorosan fogta a csuklóm hogy ne tudjak elmenekülni előle újra. " Végre hogy megvagy, már féltem hogy baja esett a vacsorámnak" - vigyorgott a lény ördögien. "Most pedig nézz rám. Nézz rám!" - ordított és az eddig elfordított fejem és csukott szemem kénytelen voltam rá emelni és a szemébe nézni. Durván megfogta az állam és nem engedte hogy egy pillanatra is el nézzek a másik irányba. Az arca hófehér volt,szőke haja össze volt fogva, a szeme vörös és szomjúsággal teli, bőre hideg volt mint a gleccserek jege. Magasabb volt nálam és erősebb. Ereje olyan volt mint egy medvéé. Tudtam hogy általa fogok meghalni. Lehunytam a kék szemem és vártam hogy az ismeretlen férfi megöljön.

"Kérem ne, ne öljön meg."-könyörögtem mire a férfi elnevette magát. "Kár érted, szép kis pofikád van de hiába könyörögsz, ezzel csak jobban meg kívántam a véred" - "Mi, M-Mi vagy te?" - a hangom remegett pont úgy ahogy a testem többi porcikája is. "V-V-Vámpír" - mondta gúnnyal teli hangnemben. "És te meg a vacsorám vagy Carla" "Szépen lassan kifogod szívni a vörös kis incsiklandó véred". A szememből folytak a könnyek, a szívem majd kiugrott a helyéről és a gondolataim sem voltak tiszták. Hogy egy vámpír? Hisz az lehetetlen. Vagy mégsem?

Éreztem a leheletét a nyakamon ahogy egyre közeledett a nyaki ütő erem felé, hogy végre enyhítse a kínzó szomját. Az életem lepergett  előttem ahogy épp készült belém mélyeszteni a fogait hogy az utolsó cseppig szárazra szívja az ereimet. Lehunytam a szemem és vártam a fájdalmat de ahelyett inkább egy hangos morgásra lettem figyelmes és a következő pillanatban a földön éreztem magam, a vámpír pedig néhány méterre tőlem egy fának csapódott. A hang felé kaptam a fejem és egy hatalmas szürke farkassal találtam magam szembe. A farkas rám pillantott utánna a vámpír nyomába eredt és hangos állkapocs csattogással elkezdtek harcolni egymás ellen.

A vámpír nagyon erősnek bizonyult de egy pillanatra nem figyelt oda és a farkas mögé került és egy kissebb magaslatról elugorva leharapta a vámpír fejét ami egyenesen a lábam elé gurult. Meg rémülten hogy enis erre a sorsra jutok mint a vámpír. Ujra magába kerített a halál félelem hogy most egy vérfarkas fog végezni velem nem egy vámpír. Bár eggyik sem jobb mint a masik. Bekuporodtam az eggyik fa tövébe és vártam a farkast hogy lecsapjon rám, de a farkas csak le nézett rám a nagy barna szemével és el futott az erdő mélyére.

Felriadtam. Verejtékezve ültem az ágyban, kapkodtam a levegőt és remegtem. Álmodtam. Csak egy álom volt,egy szörnyű álom. Vagyis legalább azt reméltem az volt,reméltem nem történik meg mind az ami álmomban de ez elég abszurdnak tűnt és nem valóságosnak hiába olyan érzésem volt mintha ez igazi lenne.

Arcomról letöröltem az izzadságot és lassan felkeltem az ágyból, az ablakhoz sétáltam és el húztam a függönyt hogy kipillanthassak az ablakon a kinti tájra. Kint az idő borús volt es hideg mint minden egyes tavaszi reggel Torontóban. Ahogy kifelé bámultam lassan a gondolataim újra az álmomban történő dolgokat vetítették le nekem, mintha nem lett volna elég azt akkor at élni. Vissza zökkentettem magam a fejemből a valóságba és megindultam hogy vegyek egy nyugtató zuhanyt hogy kicsit felfrissüljek. A fürdőszoba kicsi volt de elég tágas ahoz hogy be férjen egy wc, mosdókagyló, zuhanyzó és egy kis szekrény amiben a szükséges dolgokat tartottuk.

Levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá, beállítottam a víz hőmérsékletét és el merültem a gondolataim tengerében. Az álmamon gondolkoztam, vajon tényleg megtörténhet mindez? Léteznek vámpírok? És nem csak a rémtörténetek részei? Ha valóban mindez igaz akkor hogy nem vettük eddig észre őket?

Nemtudom meddig álhattam a meleg víz alatt de úgy éreztem ideje kijönnöm azalól. Meg törölköztem, a hajam betekertem egy kissebb kendőbe majd felvettem a szürke köntösömet és vissza mentem a szobámba hogy kiválasszam a ruháimat aznapra. Kinyitottam a szekrényem és el kezdtem nézelődni mi is lessz a nyerő darab. Megakadt a szemem egy bordó hosszú ujjú kardigánon amit be lehetett gombolni és egy fekete hosszú nadrágon amit egyből ki is vettem a szekrényből.
Magamra kaptam az fehér neműmet majd a ruhákat amit kiválasztottam, egy zoknit és szaladtam is le az ebédlőbe anyukámhoz aki már rég fent volt és a reggelit készítette.

"Jó reggelt anya. Mond hogy aludtál?" - nyomtam egy puszit az arcára miközben ő sürgött forgott. "Egész jól, na de te hogy aludtál kicsim?" - rám pillantott mintha érezte volna hogy nem igazán jól de én akkor azt feleltem hogy enis jól aludtam.
"Carla, valamit megkell beszélnünk" - mondta miközben Leült az asztalhoz mellém. Kíváncsian vártam mi lehet az a fontos dolog ami miatt az én mosolygó anyukám most nagyon komoly. "El költözünk Torontóból" - bökte ki mire a villa kiesett a kezemből annyira meglepődtem. "Mi? Hogyhogy? Mégis hova megyünk?" - a kérdések csak úgy jöttek hogy nem bírtam minden feltenni neki,de ő egy enyhe mosollyas nyugtázott hogy nemlessz baj.  "Forksba, Washington állam, Amerikába" - Amerika?

Sziasztok! Nagyon sokáig inaktív voltam és sajnálom is de most itt egy új történet Az alkonyat sagarol. Remélem tetszeni fog! 🤗