Elfeledve

Chapter 1

Száműzetésének kezdete óta Tommy napjai unalomból és ugyanabból az ismétlődő egyhangú rutinból álltak. Felkelt, reggelizett, sétált egyet a környéken, kaja után nézett, majd ebéd gyanánt meg is ette amit talált. Délutánonként zenét hallgatott, építgetett egy kicsit a ház körül, este pedig egy kevéske magányos vacsora után lefeküdt aludni. Amikor egyedül volt, az étvágya sem jött meg annyira mint régebben amikor minden este a barátaival együtt vacsorázott. De ezt nem bánta mert nem hitte hogy több ételt tudna-e egyáltalán készíteni.

Így ment ez minden nap, már legalább két hete. A napokat csak az különböztette meg, hogy mikor ki jött látogatóba hogy néhány pillantást vessen Tommy-ra, megállapítsa, hogy nem is lehet olyan rossz itt lenni, majd részletesebb tájékozódás nélkül távozzon is. Tommy már nem számolta az eltelt időt úgy mint itt létének első néhány napjában, de azt észrevette hogy az utóbbi látogatók mindegyike Dream volt. Persze, Ghostbur is majdnem mindig Tommy-val volt Logstedshire-i szállása környékén, de Ghostbur...nos, Ghostbur.

Ghostbur nem az aki egykor volt. Pontosabban Ghostbur nem Wilbur. Wilbur, akivel Tommy együtt harcolt L'manberg függetlenségéért és -száz szónak is egy a vége- végül beleőrült ambícióiba annyira hogy végül ő maga robbantotta fel művét, az általa alkotott és formált nemzetet, a "befejezetlen szimfóniáját" ahogyan ő nevezte. Ghostbur nem emlékezett rá milyen volt Wilbur és nem is úgy viselkedett. És Tommy talán örült. Nem akarta volna hogy Wilbur-nek ez az árnyék-énje túlságosan hasonlítson egykori élő önmagára. Túlságosan fájt őt elveszíteni.

Túlságosan fájt, hogy itt volt Ghostbur de korántsem olyan amilyennek várta volna. Miután visszajött kísérteni, Tommy arra számított hogy minden visszaállhat majd a régi kerékvágásba. Hogy nem változik semmi, legfeljebb annyi, hogy ezentúl Wilbur átlátszó lesz és nem lehet majd megérinteni. Esetleg a víztől elolvad majd (ezt előtte még csak könyvekben olvasta és kíváncsi volt, vajon igaz-e). De a régi Wilbur helyett megkapták Ghostbur-t. Azért is kapott új nevet, mert ez nem Wilbur volt. Ránézésre ugyan ugyanúgy néztek ki,de a szellemből hiányzott Wilbur életének traumája és az emlékek. Szerencsére a rögeszme is, ami Wilbur-t halálába sodorta. De pont ezért nem lehetett olyan mint azelőtt. Az hogy miért küzdünk és mire vágyunk, rossz tulajdonságaink úgy ahogy a jók is, ugyanúgy az identitásunk részei, mint hogy milyen színű a hajunk vagy milyen a humorunk. És tulajdonképpen az emlékeink tesznek minket azzá akik vagyunk.

Szóval röviden, Ghostbur nem tudta helyettesíteni Wilbur-t vagy más élő embereket. Mégis csak szellem volt. Így Tommy egyetlen élő látogatója Dream volt. Dream, akit Tommy jelenlegi helyzetében egyetlen barátjának tartott. Bár Dream valójában felügyelőként is funkcionált. Mindenki más láthatóan utálta őt. Hogy miből gondolta ezt? Abból, hogy Tubbo, akiről azt hitte hogy legjobb barátok voltak, pont ő volt az, aki száműzte a forradalom kirobbantásával vádolva őt. Ha igazán legjobb barátok lettek volna, elüldözte volna ide a világ végére Tommy-t? Hogy aztán egyszer se látogassa meg? Ez tényleg hihetetlen volt. Még Tommy számára is, pedig a saját bőrén tapasztalta. Előtte majd minden idejüket együtt együtt töltötték. Együtt ettek, ittak, fogócskáztak, cipőt kötöttek...szóval gyakorlatilag elválaszthatatlanok voltak. De aztán a csatákban külön oldalra kerültek, és ez a barátságukon is meglátszott. Egyre gyakrabban vitáztak egymással, egyikük sosem ért rá játszani. De azért Tommy nem akarta elhinni, hogy Tubbo annyira megutálta volna hogy gondolkodás nélkül száműzze erre az átkozottul magányos partszakaszra ahol még panda sem jár. Csak Dream.

Dream gondoskodott róla, hogy Tommy tudjon mindenről ami odahaza történik barátaival. Hogy milyen jól szórakoznak esténként 'Tommy nélkül'. Hogy milyen sok hasznos átalakításokat végeztek az SMP-n 'Tommy nélkül'. És hogy tegnap is milyen mókás főzőversenyt tartottak 'Tommy nélkül'. Tommy nélkül, mindig Tommy nélkül, mert Tommy ide volt száműzve ki tudja mennyi időre. Nem is számolta a napokat. Gondolta, megy az árral. Eddig is élt valahogy. Az idő megy, akkor is ha nem akarná. Az idő megállíthatatlanul ketyeg. Vagy egy örömteli szabadulás vagy valami kevésbé kellemes végkimenetel felé. De amíg a várt esemény látótávolságba nem kerül, valamit ki kell találni hogy elüssük az időt és elűzzük a magányt.

Tommy-nak elege volt a "Tommy nélkül"-ökből. Legyen végre egy "Tommy-val". És már ki is találta hogy hogyan törje meg az unalom tükrét. Mikor Dream legközelebb eljön, meg is kérdi majd hogy lehet-e...