𝙳𝚊𝚗𝚐𝚎𝚛𝚘𝚞𝚜 𝙻𝚘𝚟𝚎

3.fejezet

Elég lassan értünk vissza a tornaterembe, tekintve, hogy jó párszor meg kellett állnunk, mert hányingerem volt. Meg persze majd nem sikerült is elhánynom magam, de ahogy beértünk már jobban lettem. Chris rögtön oda rohant hozzám és át vett a tanártól. Egy padig elkísért és rá ültetett utána a kezembe nyomta a vizemet.

-Jobban vagy már? -kérdezte néhány perccel később és a mellkasához húzott a kezével pedig védelmezően ölelt magához.

-Most már igen! -néztem fel a zöld szemeibe, hogy megnyugodjon. Chris mióta ismerem mindig aggódott értem meg Annért. Nem egyszer volt példa rá, hogy a bulikban idegen srácokkal össze verekedett, mert úgy érezte veszélyben vagyunk, de Adam és Steve sem viselkedtek más, hogy. Ők is mindig benne voltak eddig az ilyen bunyókban.

-Na, ha kipihenték magukat akkor válasszanak csapatokat és álljanak fel a kézilabdához! -mondandója közben körbe tekintett és ahogy elért a tekintettével elég furán méregetett engem meg Christ. Amíg a mellettem ülő fiúra nézett nem tudtam levenni róla a szememet. Úgy festett mint, aki féltékeny...Áh Letti már megint képzelődsz. 31 éves te meg most leszel 19 éves. Miért jönne be neki egy 12 évvel fiatalabb lány, aki mellesleg az egyik diákja? Ez örültség!

Chris felsegített a padról, de még mindig nem engedett el maga mellől.

-Most már meg leszek! -néztem fel rá.

-Biztos?

-Igen! -aggódó tekintettel nézett rajtam végig, hogy biztos jól vagyok-e.

-Rendben! -nyomott egy gyors puszit a hajamba és szaladt a labdához, mivel a fel dobáshoz őt szavazták meg a többiek.

Mind két csapat szét szóródott a terembe. A sípszó után a labdát sikeresen Chris ütötte el, amit Adamnek meg is szerzet így már meg is lett az első gól. Néhány perc és néhány gól után persze a mi javunkra most nálam volt a labda, de azaz átkozott r*banc Szkarlett fel lökött talán egy kicsit erősen így szereztek egy gólt. Amíg ők ünnepeltek addig Adam felsegített a földről. Chris oda rohant hozzám és már szóra nyitotta a száját, de tudtam mit akar mondani így rögtön válaszoltam.

-Meg vagyok Chris!

-Biztos?

-Ne játsszuk el ezt újra! -nevettem fel.

-Oké! -karolta át a nyakamat.

-Mi van a kis gazdag csemete nem tud kézilabdázni? -gúnyolódott Szkarlett kihasználva, hogy el ment telefonálni Mr. Ricciardo.

-Inkább bele se kezdj! -csitította le Ann.

Nem tudtam, hova tenni Szkarlett viselkedését már kezdettektől fogva. Nem tartozott a menők közé, nincs jobba senkivel sem csak a barátnőivel. Bár tudtam, hogy azért viselkedik így főleg velem, mert nekem „sokkal" jobb az életem, mint az övé, mert nekem több barátom meg ismerősöm van, mint neki, meg szerinte a szüleim elkényeztetnek engem. Jó lehet, hogy így van, mivel Ford musztáng kocsim van, amit egy hónapba kétszer, ha használok meg a legújabb iphone telom van, de ha tudná, hogy a szüleim sosincsenek itthon meg 3 éve, hogy karácsonykor sem akkor be fogná a száját.

-Most miért? Ti is azért logtok vele, mert medencés háza van! -rakta csípőre a kezét.

-Mit képzelsz te...! -kezdett bele idegesen Chris, de a szájára helyeztem a kezemet.

-Tudod Szkarlett! -léptem egyet felé. -Attól, hogy idézőjelben jobb az élet körülményem ne gondold, hogy az életem is jó. De úgy veszem észre neked nincs életed, mert megint csak velem foglalkozol! -erre már nem válaszolt semmit csak pufogva sarkon fordult.

-Szép oltás! -húzott magához Chris és arcán puszilt pont akkor, mikor visszajött a tanár. Megint azzal a nézéssel nézett rán...Már megint képzelődsz Letti.

Újabb játék vette kezdetét és az utóbbi incidens miatt nem voltak hajlandóak passzolni így meg álltam a kijárat előtti háló előtt és csak néztem őket vagy is addig, amig valaki nem rúgott segbe.

-Szia Jake! -öleltem magamhoz, ahogy át bújt a háló alatt. -Köszi, hogy segbe rúgtál amúgy! -mosolyodtam el.

-Szívesen. Hölgyem! -hajolt meg.

Jake az egyik végzős srác, akivel jobba vagyunk meg néhány osztálytársával is.

-Látom sikeresen megtalált! -lépett be az ajtón Jennifer, akit szintén megöleltem.

-Úgy fest. Mi kéne már megint? -fordultam vissza a fiúhoz.

-Hát...Izé...cigi! -vakarta a tarkóját.

-Mennyi kéne? -fontam össze magam előtt a karomat.

-Szia Jennifer és Jake! -karolt át hátulról Chris.

-Mit keresel itt? -fordultam a fiú felé.

-Miért?

-Ki fogja őket szúrni Mr. Ricciardo!

-Már akkor ki szúrta őket, amikor megölelted Jaket! -nevetett fel halkan.

-Oké. Mindegy...Két száll megteszi? -fordultam vissza a sráchoz.

-Igen. Köszi. Holnapra veszek neked egy dobozzal! -puszilt arcon és már futott is volna az öltözőbe a táskámhoz, de valaki meggátolta benne.

-Maguk mit keresnek itt? -lépett mellém a tanár úr.

-Elnézést. Csak Lettitől jöttem kérni valamit! -nagyot nyelt a végére.

-És mi lenne az a valami? -nézett le rám.

-Dohányt. Mi mást! -válaszoltam.

-Komolyan? A kisebbektől! -fordult vissza a sráchoz.

-Higgye el tanár úr nekik vannak a legjobbak. Főleg Lettinek az övé erős! -itt széttártam a kezemet, hogy ezt most miért kellett?

-Oh. Igazán? -fordult most felém.

-Nem nyilatkozok! -sarkon fordultam és elsétáltam onnan.

Az óra vége után egyenesen az öltözőkbe mentünk és persze, hogy Jake lenyúlta az egész doboz cigimet. Ezért tuti kinyírom a nap végén. Csak kerüljön a kezeim közé.