Egy tribrid története

Ismerkedés

Amikor felkeltem egy állatorvosi asztalon voltam tudom hol vagyok. Deaton- nél. Hallgatózók egy kicsit mert beszélgetést hallok.

-De megharapta akkor most mi lesz vele?-mondta Scott ó jaj ne ne ne.

-Hát a következő teli holdnál legyetek vele-mondta Deaton.

Én már nem bírom kíváncsi típus vagyok és ki megyek nehezen a hasam miatt.

-Hahó mi történt velem és ki maga -kérdeztem "ijedten". Deaton persze felfogta mi történik és ki nyújtotta a kezét.

-Helló Dr. Alan Deaton vagyok-mosolygott rám

-Helló Hope Marshall-viszonoztam. És körbe tekintettem itt volt a Hale is. Furán néztek.

-Najó most már elárulhatod miért vagyok az állatorvosnál nem vagyok én kutya-mondtam teli gúnnyal a hangomba Scotty-nak. Stiles felröhögött  hogy ez mindig mindenen röhög.

-Nos most hogy felébredtél felteszünk pár kérdést neked- mondta nyugodtan.

-És miért is-vontam fel a szemöldököm.

-Mert...-de nem tudta befejezni mert megszólalt a Hale.

-Na ide figyelj kislány nem jó kedvünkből vagyunk itt nem értem minek is jöttünk de...-de ő se tudta befejezni mert közbe szóltam.

-Te ki is vagy nem emlékszem hogy mondtad volna a neved nem ismerlek ne parancsolgass csak te nekem.

-A nevem Derek Hale- mondta gyilkosos tekintettel.

-Oké te is tudod a nevem szóval csak ne kislányozz itt nekem öregem.-vigyorodtam el. És Stiles csak röhögök de neki rá is gyilkos tekintettel nézett és azonnal elhallgatott.

-Na szóval én nem akarok itt maradni és fáradt vagyok késő is van majd beszéljük már meg holnap ezt az egészet mert már ma nem érdekel.-ásitottam.

-Hát jól van akkor holnap beszélünk-mondta Scotty.

Miután mindenki elment Alan oda hívott magához beszélgetni.

-Mi járatban vagy erre Hope-kérdezte kedvesen.

-Hát Alaric és én is úgy láttuk kéne a környezet változás így ide költöztem bár nehezen engedte meg tekintve mi folyik most a suliba.

-Ó értem a többiek akkor nem tudják, hogy mi vagy igaz.

-Igen de kérem ne mondja el ön se.

-Rendben de úgy is rá jönnek szóval majd kiderül.

-Oké én is megyek mert fáradt vagyok.

-A karmolás majd el fog tünni de kenegesd ezzel-mondta sóhajtva és a kezembe adott egy kenöcsöt mert köztudott az alfa harapás lassan gyógyúl még nekem is .

- Na mentem viszlát Alan.

-Jó éjszakát Hope.

Hazamentem ettem egy kis véres szendvicset utána gondolkoztam hogy kéne majd holnap festeni csak nem tudom hogy mit. Majd kiderül. De miután lefürödtem és felöltöztem pizsamába gondolkoztam egy kicsit alvás elött, hogy mi lesz a teli holdal utána meg elnyomott nagy nehezen az álom.
A kocsimat nem akartam használni mert azért drága meg valami történt vele  ezért megkértem Stilest, hogy vigyen és hozzon a kis Jeep-ével és közbe elmondja majd az egész story-t.