Monologous ending and thoughts

Monológ

Az élet békés,halad az útján amerre mennie kell, és az emberek akik közlekednek elakadnak egy rögnél.
Én is egy ember vagyok ezek közül.
Elkezdtem, abbahagytam,haladtam, és újra es újra megálltam, mindig ragaszkodtam a rögökhöz.
Mit tehetnék?
Nem tudom őket levegőnek nézni, ezért hát velük élek.
A sok röggel,amely folyamatosan követ, és velem van.
Mégis néha olyan könnyűnek tűnik mellettük lenni,ezek a rögök lehetnek emberek,akik válhatnak nyárrá,erzelmessé de eljön az ideje a télnek, amikor a meleg érzelmes nyár, rideg hideg tél lesz.
Egyszer kabátot hordok,egyszer pedig leveszem,ez vagyok én.
Alkalmazkodok ezekhez az időszakokhoz.
Míg az élet nem kívánja megváltoztatni, amiért hiába könyörögnék,csak őszt kapok,amelyet néha melegen néha hidegen tálalják.