A nyár veled kezdődik ✅ Előrendelhető!

1. fejezet

Summer beindított a telefonjáról egy lejátszási listát és azt hallgatva raktuk a ruháinkat a szekrényeinkbe.

Már éppen az utolsó simításokat végeztük, én legalább is, mikor hirtelen kopogást hallottunk az ajtónkon. Meglepetten odakaptuk a fejünket és felegyenesedtünk. Summer a lehalkította a zenét és érdeklődve fordult a nyíló ajtó irányába. Egy nem sokkal idősebb srác kukucskált be, és miután megbizonyosodott róla, hogy jó helyre jött, teljesen be is lépett. Kezében volt néhány papír meg egy rajztábla és készen állt az írásra. Legalábbis úgy tűnt, de helyette szólásra nyitotta a száját.

– Sziasztok! Én leszek a hetes a nyolcas és kilences ház felügyelője. Ha bármi gond lenne, forduljatok hozzám nyugodtan. Kolton vagyok és általában a környéken megtaláltok, de ha mégse lennék itt, hívjatok fel - mondta és átadott egy kis cetlit rajta a számával mosolyogva, amit Summer azonnal el is fogadott.

– Köszi Kolton! - reagált elsőként a barátnőm, majd be is mutatkozott. Summer sose volt szégyellős típus így nem lepett meg, hogy ilyen fesztelenül viselkedik Kolton közelében. Velem ellentétben, mert én bizony szinte lefagytam és nem jó értelemben. Kolton félelmetesen hasonlított a volt barátomra, bár tudtam, hogy nem ő az és semmi köze sincs hozzá. Csupán a hasonlóság dermesztett meg egy pillanatra, bár ez senkinek nem tűnt fel szerencsére.

– Én Summer vagyok, ő pedig Nessa - bökött rám, mire intettem egyet halvány mosollyal az arcomon.

– Örülök lányok a találkozásnak. Érezzétek jól magatokat - mondta kedvesen aztán kihátrált a házunkból bár mielőtt még teljesen eltűnt volna, észrevettem, hogy elég hosszasan nézelődik Summer felé, aki a kis névjegykártyát nézegette. Ahogy elhagyta a szobát Summer azonnal ájulást színlelt.

– Hívd vissza és szólj neki, hogy újraélesztésre van szükségem, mert a mosolyától megállt a szívverésem! És azt hiszem a diabéteszt kaptam, olyan édes volt a megjelenése - sóhajtotta, mire felröhögtem.

– Te bolond vagy - nevettem ki, aztán neki dobtam egy párnát, hogy egy kicsit feleszméljen a rózsaszín ködből. Aztán észrevettem az ágyára terített ruhadarabokat és próbáltam elfojtani a röhögésemet, mire megkérdezte, hogy miért kuncogok.

– Tisztában vagy vele, hogy látta a neon rózsaszín melltartódat? - nevettem fel hangosan. Ennyire abszurd se lehet a helyzet, hogy pont akkor kellett a fehérneműit pakolnia, mikor Kolton belépett hozzánk!

– Lehet, hogy az első, de nem az utolsó alkalom- húzogatta szemöldökét sejtelmesen, mire hangos nevetésbe törtem ki. Kolton tényleg lehengerlően jól nézett ki és nem is csodálkoztam, hogy Summer azonnal foglalta. Ő azért jött első sorban, hogy ismerkedjen, én pedig azért, hogy végre jól érezzem magam, mert a volt barátom mellett nem nagyon lehetett. Konkrétan mindig mindenről tudni akart és sose engedett sehová. Még Summertől is sajnálta az én időmet.

– Ha nem gond, ezt a névjegykártyát én megtartom, és mielőtt még esetleg elhagynám, mentem a számát a biztonság kedvéért - jelentette ki, mire egy „csak nyugodtan" legyintéssel hagytam, hogy had tegye, amit szeretne. Én eközben gyorsan elpakoltam a maradék ruhámat a szekrénybe.

Miután mindketten végeztünk a pakolással együtt kijöttünk a faházunkból, hogy felfedezzük a helyet. Elsőre azt se tudtuk, hogy merre menjünk, mert hatalmas volt a tábor. Legelőször egy nagy sátorhoz mentünk, amiről később kiderült, hogy itt lesznek az étkezések. Ételsátor vagy micsoda volt.

Utána tovább barangoltunk és próbáltuk memorizálni, hogy mit merre találunk. Volt kültéri medence, strandröplabda pálya és azt is megtudtuk, hogy nem messze a táboron kívül a tengerpart is itt van.