Az élet csupa meglepetés

64. rész《A ,,kecó"》

- Kis asszony, esetleg nincs valami ropogtatni valója? - kérdezi a nő mellettem.

- Perecem van. - veszem ki a táskámból kirántva egy nyakláncot.

- De szép darab. Kitől van? - kérdezi és közben megköszöni a perecet. Forgatom a tenyerembe a vékony, szív alakú láncot, amit ki lehet nyitni. A belsejében két monogram van I&A. A hátulján pedig egy idézet: ,,Megígérem, hogy az én karjaimba mindig biztonságba leszel." Próbálom felidézni mikor is kaphattam ezt Isaac-től. De nem megy.

- Egy fiútól. - mondom ki végül nagy nehezen.

- Nagyon szerethet téged, mert igazán szép. - de, ha ennyire szeretett, akkor én is ilyen érzelmeket kell, hogy tápláljak iránta. De akkor miért nem emlékszem rá? Szemem könnybe lábad, de meg is dörzsölöm. - Még egyszer köszönöm a perecet, nagyon drága vagy. - mondja és magára teszi a fejhallgatóját. Én pedig magamra akasztom a nyakláncot. A fülest is bedugom a fülembe és épp egy zenét indítottam volna el, mikor üzenetem érkezik.

Barom: Minden rendben? Időben odaértetek?

Én: Isaac?

Barom: Igen?

Én: Miért vagy beírva Baromként a névjegyzékembe?

Barom: Próbáltam mindent visszaállítani úgy, mint ahogy a régin volt.

Én: Miért írtalak be Baromként a telefonomba?

Barom: Hosszú történet. Kapcsold be a repülőmódot és vigyázzatok magatokra.

Én: Megtaláltam a nyakláncot, amit adtál nekem.

Barom: Igen?

Én: Igen, vagyis csak gondolom, hogy tőled kaptam. Te tetted bele?

Barom: Nem... Rebecca volt. - felnézek Rebecca-ra, aki ugyanígy tesz és elmosolyodik. Majd kérdőn néz rám, én pedig csak legyintek.

Én: Köszönöm. Írok, ha megérkeztünk. - ezzel lehúzom az értesítősávot és benyomom a repülőmódot.

Isaac

Állok az út szélén és nézem, ahogy a taxi elhajt, majd eltűnik egy kanyarban.

- Kérsz egy kávét Isaac? - kérdezi Mrs. Hayes megfogva a vállam.

- Igen, kérek. - ezzel mindenki bemegy a házba. Még egy utolsó pillantást vetek, arra amerre a taxi ment hátha visszafordulnak... De nem egy filmben élünk.

- Lia hagyott fent néhány dolgot. Ha szeretnéd megnézheted, míg lefőzöm a kávét. - mondja egy mosoly kíséretével. Bólintok és felindulok Mia szobájába. Ágya beágyazva, ruhásszekrénye szinte üres. A könyv kupacok az íróasztalán hiányosak. Se jegyzetek, se semmi. Mintha kiszívták volna az életet ebből a szobából. Minden szürkébbnek tűnik. Még fényes napsütésben is.

- Anyu megkért szóljak, hogy kész a kávé. - jön be az ajtón Gabe.

- Megyek.

- Isaac! - szólít meg, mikor már kiléptem az ajtón.

- Igen? - fordulok vissza felé.

- Lia megkért, hogy ezt adjam oda. - nyújt át egy macit. Azt a macit, amit adtam neki születésnapjára. - Azt mondta, hogy ez a maci vigyázni fog rád.