Miért?

102 13 0
                                    

~reggel~
-Basszus elaludtam-ültem fel de már majdnem 10 óra volt.
-semmi értelme nem lenne bemenni-feküdtem vissza majd elkezdtem telefonozni. Kb az egész napom így ment el,hogy telefonoztam,olvastam. Lementem a konyhába mert megéheztem de hát nem hiszem hogy le kellett volna mennem.
-te kit keresel itthon?-nézett rám apa.
-hát..omm..elaludtam-vakartam a tarkóm.
-Hmmmm anyád ezt ne tudja meg mert megint sziszeghetsz hetekig-borzolta össze a hajam majd elém tett egy kis kávét és melegszendvicset. Miközben ettünk folyamatosan érdeklődött,hogy milyen napom volt tegnap és hogy mit csináltam. Ő másabb mint anya..sokkal.
~Csengettek~
-Majd én kinyitom-álltam fel majd az ajtóhoz sétáltam.
-Sz..Szia Y/N-nézett félve rám Kenma.
-Szia.-köszöntem neki.
-Y/N ne legyél ilyen illedelmetlen engedd be szegény fiút-nézett apa szúrós szemekkel.
-Jó na. Gyere.-nyitottam ki az ajtót mire elmosolyodott és belépett.
-A mai leckét és vázlatokat elhoztam neked.-beszélt zavartan.
-ohh köszönöm-lepődtem meg majd elvettem tőle.
-én most megyek otthon várnak már egy ideje-nevetett fel.
-Csókolom! Szia Y/N.-ment el.
-Ki ez a fiú?-nézett apa.
-Padtársam.-néztem vissza majd felmentem a szobámba.
~Este~
-Megjöttem.-szólt anya miközben lepakolta a cuccait.
-Szia.-köszöntem mire kaptam egy kurva nagy pofot.
-Miért nem voltál iskolában? Hm?-dobott a földre.
-azt hiszed hogy ha 15 éves vagy akkor már tiéd a világ vagy mi?-állított fel úgy hogy a hajam húzta.
-Indulj és pótolj be mindent-kiabált rám.
-Már bepótoltam...-remegett a hangom mire mégegy pofot kaptam,csak ez már olyan erős volt hogy elestem. Anya átlépett rajtam és halál nyugodtan felment a hálóba. Kellett egy jó 15 perc mire össze kaptam magam majd remegve felmentem a szobámba. Tudtam hogy ez lesz..megint. Lefeküdtem és próbáltam aludni,de nem ment. Féltem..megint.
~Reggel~
Semmit nem aludtam, ismétlem SEMMIT. Felálltam és elindultam a fürdő felé.
-Basszameg-néztem a lila arcomra. Biztos beüthettem tegnap. Gyorsan le alapozóztam és elindultam az iskolába. Át sem öltöztem,nem volt erőm hozzá. Besétáltam a terembe majd lassan leültem és lehajtottam a fejem a padra. Nem érdekelt mi történik körülöttem.
-Jó reggelt Y/N!-köszönt Kenma. Meg sem szólaltam.
-Y/N!!!!-forditotta el a fejem de nem voltam magamnál.
-Y/N-ijedt meg majd mint aki menekül úgy rohant el orvosért.
~pár órával később~
Nyitogatom a szemem. De nem rémlik hogy elaludtam mivel jöttem iskolába. Mikor végre sikerült kinyitni a szemem körül néztem. Ahh az iskola rendelőjében vagyok,de ez mi? Néztem magam mellé mivel egy hajcsomóval szemeztem.
-Mmm-ült fel Kenma. Kenma?! Hát ő?
-Y/N-mosolyodott el.
-Végre hogy felébredtél! Nem tudtalak magadra hagyni féltem hogy bajod lesz.-nevetett fel de azonnal lehervadt a mosoly az arcárol mikor rámnézett.
-Y/N..az arcod...-nézett ijedten,mire eszember jutott hogy az arcommal mi történt. Mintha valami rakéta lennék olyan gyorsasággal hagytam el a termet. Mit fogok még ezért kapni...

Titokzatos megmentőWhere stories live. Discover now