Victoria Stark 2 - Az elveszett lány

Ismerős vagy idegen?

A tegnapi baleset, vagyis inkább mondjuk, hogy támadás után anya már egy percre sem hagyott egyedül. Aznap már többet be sem ment a CIA-hoz, pedig teljes káosz volt ez után. Senkinek sem volt még fogalma sem, hogy mi történhetett. Biztos voltam benne, hogy annak is köze volt ehhez, hogy tegnap meg látogatott két nő, akik teljesen idegenek voltam a számomra. Viszont az még furcsább és gyanúsabb volt, hogy anyát keresték és éppen oda tartott Violet, de anyában bízom... vagyis egyelőre. Úgy érzem, mintha ő is el hallgatna valamit. Így pedig főleg, hogy minden információt kérdeztek tőlem. De ennek itt biztos nincs még vége.
Előző nap kerestünk egy helyet, ahol tudunk aludni, mivel az egész ház föl égett. Sok csomagunk nem volt, mivel az is úgy végezte, mint a ház. Csak anyának volt néhány dolga, ami meg maradt, amit magával vitt a munkába. Nekem csak a telefonom maradt meg, mivel az a zsebemben volt alapból.
A mai nap már muszáj volt munkába mennie a tegnapi után, főleg, hogy azt a napot majdnem teljesen kihagyta. Engem még most sem akart egyedül hagyni otthon, így nekem pedig vele kellett mennem. Egész nap dekkolhatok a CIA épületében, ahol pedig meg sem mozdulhatok és semmihez sem érhetek. Mindenhol van egy fegyver az asztal alatt a vészhelyzetekre, mindenhol valami nagyon komoly helyzeten dolgoznak és, ha már a közelbe megyek már az is baj, szóval csak ülök a sarokban, anyám asztalánál és lesek ki a fejemből. Mint aki büntetésben van. Két helyre mehettem, ami a mosdó volt, a másik pedig egy hely, ahol tudtam valamit enni az épület előtt. Fönt voltam úgy a tizedik emeleten, így bárhova akartam menni, akkor kilométereket kellett sétálnom és lifteznem.
Egy étterembe akartam menni, így el is indultam a lift irányába. A nap elég unalmas lett volna, ha nem szállok be abba a liftbe, akkor. Egyedül voltam a liftben, ami nem is tudom hanyadik emelet környékén, de meg állt. Teljes csönd tört ki, semmit sem lehetett látni és csak egy helyben állt a lift. Teljesen be pánikoltam. Fogalmam sem volt, most mit kéne csinálni. A hívó gombot még valahogy, nagy bénáskodással meg találtam, de semmit sem csinált. Minden gombot próbáltam meg nyomni, de egyik sem működött vagy csinált bármit is.
Hirtelen zajokat hallottam fölöttem, de fogalmam sem volt, hogy mi lehet az, de még tippem sem volt. Abban reménykedtem, hogy valaki talán észre vette, hogy nem mozdul a lift és itt vagyok. Hátha valaki ki akar szabadítani. A nagy sötétség közepette egy éles fény csapódott a kis helyiségbe. A fölöttem lévő kis ajtó, ami elvileg minden liftben kell, hogy legyen, egy vészkijárat. Ahogy próbáltam ki nyitni a szemem lassan, hogy lássam, ki van ott, úgy láttam meg egy emberi árnyékot. Egy pár pillanat múlva meg is láttam ki van itt fölöttem.
- Emlékszel még rám vagy a tegnapi történtek teljes homály? – kérdezte fölöttem... Victoria? Mi a francot keres ez itt? Tegnap ismertük meg egymást, most pedig valahogy itt van a CIA egyik liftje fölött. Elég furcsa egy csaj. Vagy csak egyszerűen követett? Nem értem.
- Victoria? – kérdeztem föl nézve, amire nyújtotta a karját.
- Gyere! – mondta és ahogy tudtam, már másztam is ki innen. Hogy honnan tudhatta, hogy éppen egy liftbe ragadtam? Fogalmam sincs. A lényeg, hogy most innen jussak ki, a többi részletet, majd később.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – kérdeztem, miközben másztam ki a kis ajtón fölöttem. Most csak ő volt ott egyedül és, ahogy ki értem már csukta is vissza az ajtót, mintha nem is történt volna semmi.
- Indíthatod – mondta kissé halkan, amit nem is értettem, hogy miért mondja és mire.
- Ezt hogy...? – akartam kérdezni, de erre el indult a lift lefelé, amerre alapból ment az előbb. Teljesen össze voltam zavarodva, de reménykedtem benne, hogy meg fogom érteni mi is folyik itt vagy legalább valaki el mondja. Az oké, hogy ki hoztak a meg akadt liftből, de nagyon úgy látszik, hogy ők is állították azt meg, így nem tudom, miért is hoztak ki.
- Gyere! Mennünk kell, még mielőtt észre veszik, hogy nem vagy ott, ahol kéne – mondta, amire a lift meg is állt a legalsó szinten. Ő mutatta nekem az utat, mert nekem halvány lila fogalmam sem volt, hogy mit csinálunk most. Onnan át ugrottunk a falnál lévő kis létrához, amin le tudtunk mászni a legaljához. A lift pedig jött vissza felé, felfelé, mi pedig ki kerülve már lent is voltunk. Ott volt egy kis ajtó, amihez már-már kúszni kellett, hogy át jussunk oda. Ott volt egy kisebb helység, ami inkább ilyen karbantartó helység volt.
- Akkor most már valaki el magyarázná, hogy mi történik? – kérdeztem rá nézve, amire felém fordult.
- Csak beszélgetünk veled, mint legutóbb... csak most nem fog föl robbanni a ház... remélhetőleg – mondta és indult ki a másik ajtón a szobában, ami már ki vitt egy nagyobb helységbe, ahol mindenféle eszközök és el kobozott dolgokat tároltak. Olyan volt, mint egy nagy hangár. Leghátul még egy pár repülő és hasonló jármű is volt. Viszont rajtunk kívül egy lelket sem lehetett látni ott. Teljesen üres volt, ami nem hiszem, hogy nekünk baj lett volna... vagyis gondolom nem volt az. Onnan futva igyekeztünk a kijárathoz.
- Hé! Áljanak meg! - szólt valaki a hátunk mögött. Az oké és biztos, hogy ahol a lift van, ott nincs kamera és lehet, hogy még abban a kis karbantartó helységben sincs kamera, de itt biztos, hogy van. Ez lehet az oka, hogy most észre is vettek minket.
- Nem kéne meg állnunk? - kérdeztem, de azért futottam tovább, ahogy ő is.
- Nem, csak fuss tovább! - gondoltam, hogy ez lesz a válasza, de azért meg kérdeztem. Eddigre már a két őr mögöttünk már el is kezdett minket követni, vagyis inkább üldözni. Ki futva onnan a nagy ajtót, vagyis inkább kaput be csuktuk magunk után és futottunk tovább. Fogalmam sem volt, hogy most merre és miért. Csak futok, amerre Victoria. Hátha, majd ő válaszokat fog adni... Remélem.
Csak futottunk és futottunk. Egy tippem volt, hogy merre. Előttünk volt egy fekete kocsi. Ez volt az egyetlen tippem. Hátha nem kell többet futni céltalanul. Egy pillanat múlva valaki ki is nyitotta az ajtót elől.
- Gyere! - szólt Victoriának egy férfi. Nem is tudom, hogyan, de olyan ismerősnek tűnt. Nem mintha föl ismertem volna, vagy tudtam volna egy nevet mondani, csak úgy... Mintha már találkoztam volna vele.
- Szálj be hátra! - szólt Victoria, amire már oda is értünk és csináltam, amit mondott. Ahogy be szálltunk már el is indultunk. A két őr nem tudott el érni minket, így már nem kellett annyira sietni. Sőt az volt az okosabb döntés, ha lassan megyünk, nem feltünően.
- Minden rendben ment? Jól vagy? - kérdezte megint a vezető ülésben a férfi egy pillanatra a nőre nézve.
- Igen, nem volt semmi gond.
- Oké... Akkor lenne egy pár kérdésem - mondtam, amire Victoria hátra is fordult.
- Ahogy nekünk is, de ezeket inkább majd ott beszéljük meg - mondta és fordult vissza.
- Hol van az az ott? - kérdeztem, de erre már egyikük sem válaszolt, csak egy pár pillanatra egymásra néztek - Szuper... Akkor ne válaszoljon senki... Úgysem hiszem, hogy többet akarnátok egy beszélgetésnél szóval... mindegy - mondtam és az ablakon nézelődtem az út további részében. Attól függően, hogy úgymond el raboltak, amúgy teljesen nyugodt voltam. Mintha csak valahova utaznánk az ismerősökkel. Mondjuk Victoriát már tegnap meg ismertem, szóval tényleg mondhatjuk ezt is. Amit tegnap meg tudtam róluk, aszerint nem hiszem, hogy bántani akarnának vagy valami ilyesmi. Tudom, hogy nem kéne még bíznom az idegenekben, de ez most kivétel volt.
Nem kellett sokat utaznunk, hogy meg érkezzünk valahova. Valahol az erdő szélén lehettünk. Egy teljesen kihalt, üres terepen voltunk, ahol csak egy ajtó volt és egy kapu, amik mintha be lettek volna építve a növényzetbe, a nagy sziklába.
A kapu, ahogy meg érkeztünk már ki is nyílt, mintha számítottak volna ránk. Ki nyílva egy nagy hangár fogadott minket, ami hasonló volt, mint a CIA-nál... csak egy jó párszor nagyobb. Volt ott egy pár ehhez hasonló autó, pár repülő, helikopter. Azt sem értettem, hogy ezen a kapun hogyan férnek ki. De igazából a tetőn is volt egy nagy kapu, amin ki tudtak szállni.
Be állva lassacskán, de ki szálltam. Egy pár percig ott állhattunk, mivel én csak nézelődtem. Teljesen le volt esve az állam, mikor meg láttam, mivel ilyennel sem találkoztam még.
- Jössz vagy előbb körbe vezessünk? Látszik, hogy tetszik a hely - mondta Victoria egy nagy mosollyal, ami már majdnem nevetésbe ment át.
- Nagyon vicces... Jövök... De amúgy hova is? - kérdeztem, amire el mosolyodtak és miután egymásra néztek el is indultak.
- Majd meg látod - mondta a még ismeretlen férfi. Mindketten el indultak egy folyosó felé, majd egy pár másodperces fázis késéssel én is el indultam velük. Már alig vártam, hogy meg tudjam mi folyik itt és lássam az egész helyet. Anyám a CIA-nál már biztos keres, de... most nem igazán érdekelt.