Vállald be || charles l.

eight

Carla

Megérkezve a kecóhoz, mindenki holt fáradt volt, de persze főleg a fiúk akik végigvezették az utat. Így ők úgy ahogy voltak, ledőltek mindenhova.

- Elkéne menni vásárolni - vetette fel az ötletet Carmen, George barátnője.

- Elmegyek veled - biccentett Kelly. Dellával összenéztünk és elkezdtünk vigyorogni.

- Valami óhaj - sóhaj? - kérdezte nevetve Carmen, miközben megfogták a táskáikat. Kelly kivette a pénztárcáját és gyorsan átszámolta mennyi van nála.

- Hozzatok Lando-nak tejet. Meg pár piát - mondta Della vigyorogva amin összenevettünk, majd a lányok felkapták magukra újra a cipőiket.

Elkeztünk kipakolni, de ahogy befordultam a folyosóra és megszámoltam, összesen hat ajtó volt előttem. Benyitottam az összesbe, de mindegyik  egyágyas szoba volt. Ebből kettő fürdőszoba, így visszaspuriztam a barátnőmhöz.

- Velem mi lesz? - kérdeztem.

Carlos és Pierre a nappaliban fognak aludni, míg Max-ék egy szoba, Carmen-ék is, illetve Lando-ék. Charles van külön és én.

- Tessék? - kérdezett vissza Della, mint aki nem érti. - Kettő ágyas szobák vannak. Elfértek egy szobába, ugye?

- Hát nemtudom, én csak franciát láttam - vontam meg a vállam, és már indultunk fel, hogy megnézzük mi a helyzet.

Ahogy bepillantottunk az utolsó szobába is, láttuk ahogy Charles, apróra össze volt görnyedve és úgy szuszogott.

- Hozatok fel neked matracot - mondta a barátnőm mérgesen.

- Kösz, az jó lenne - bólintottam. - De a nappaliba már nem férek be - pislogtam, az ajtófélfának támaszkodva.

- Csoda, ha egyáltalán mind a tízen egy helyiségben tudunk lenni - forgatta meg a szemeit. - Nem értettem a fiúkat, hogy minek kell ennyire egymással bratyizni, sosem vannak ennyire együtt. Bocs, tudom, hogy nem kedveled Charles-t, de valószínűleg hozzá leszel elszállásolva.

- A szoba legtávolabbi csücskébe kérem a matracom - ironizáltam.