- Egymás játékszerei vagyunk, akik néha összejönnek egy kis kalandra -
| Carla Garcia sosem volt tökéletes. Tökéletlen múlt, tökéletlen szülők, ez a kettő talán már elég arra, hogy az ember ne érezze úgy, ő valaki. Tipikus huszonéves egyetemi hallg...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Monacóban lehűlt a levegő következő hétre, így Dellával az oldalamon, egy-egy pulcsiban sétáltunk.
- Bemegyek Lando-hoz. Pierre a sor végén van, általában a konténer mellett szokott beszélgetni - intett és befordult a McLarenhez.
Továbbsétáltam Pierre-ig. Ahogy Della megmondta, a konténer mellett állt és éppen egy kávét kortyolgatott.
- Szia - álltam mellé. Mosolyogva megölelt és a hogylétemről kérdezősködött.
- Ne beszéljünk már rólam! Hogy érzed? Menni fog? - vigyorogtam. Nem ismertem a Forma-1 világát, csak annyit, hogy kocsikkal száguldanak.
- Szerintem jó lesz, az időmérőn is jót mentem - bólintott. - Jut eszembe! - hozzákapott a fejéhez, hirtelen. - Most lesz pár hét pihenő és jó időt mondanak. Van kedved lejönni Horvátországba?
- Említette már Della -bólintottam. - Igazából az egyetemre kéne koncentrálnom... - próbáltam Pierre-t, nem megbántani. Még ha pár napról lett volna csak szó, akkor talán.
- Gyere már Carla. Csak négy napra lecuccolunk a fiúkkal, meg a barátnőikkel. Jófejek a csajok - csapta össze a tenyerét.
Gondoltam.
Pierre számára mindenki jó arc. Talán ezért is ilyen sikeres, mert pozitívan látja a dolgokat.
- Rendben - bólintottam. - Mivel szeretnétek menni? - érdeklődtem.
- Landoék egy kocsival mennek, én George és Carmen mellé beülök. Charles szerintem külön autóval jön. Carlos is lejön, azt mondta. Daniel és Max kérdéses. Elég hosszú az út, azon gondolkozunk, hogy lehet inkább repülővel megyünk - mondta és kiitta az utolsó korty kávéját is. - Mennem kell be a csapathoz - ölelt meg megint. - Érezd magad jól, kislány.
- Szurkolok - intettem és elléptem tőle. Della keresésére indultam, hiszen elveszettnek érzem magam a boxutcában, nélküle.
A szerelők jöttek felém, páran intettek és belestem a Ferrarihoz is. Hevesen tárgyaltak valamit, de Charles-t nem láttam így továbblépkedtem.
Ez a te formád Garcia, mikor akarnál egy kedves gesztust, biztosan nem találod a személyt.
Volna, ha egy kéz nem fonódik az alkaromra és ránt vissza. Egyből hátranéztem, hogy ki az és hogyan osszam ki, de két zöld szempárral találtam csak szembe magam, miután behúzott a konténer mellé.
- Normális vagy? - dörzsöltem a piros foltot a karomon.
- Eljöttél! - vigyorgott, mire unalmasan belefúrtam tekintetem az övébe.
- Pierre hívott meg, tőle van a kártyám is - lengettem meg az orra előtt a kis kártyámat.
Félrebillentette a fejét és úgy mosolygott tovább. Istenem, de levertem volna azt a vigyort a képéről.
