A maffia választottja / Befejezve

22. - Fejezet zavar, vallomás , kételyek

                Alexander szemszög

Újra rablás történt az egyik közeli kokain raktárunkban,
de ha ez sem elég két emberemet is meglőtték nem tudni ki a tettes bárki is legyen az , nagyon jól végzi a munkáját, már az is felmerült bennem hogy valaki a belsőkörömből árul el és lop meg.
Engem, Alexander Orlovot ki tudták rabolni...
Thh hát ez hihetetlen!
Ha valaki tényleg elárul előrevigyázatosnak kel lennem hetvenöt új testőrt, negyven kamerát és öt profi mesterlövészt rendeltem a házhoz.
Féltem Lénát..habár magam is tudom hogy erős és függetelen nő.
De.. belül ott lakozik benne a félős  sebezhető kislány.
Így őt is meg akarom tanítani védekezni,
bár remélem nem kerül rá sor hogy hasznát vegye...
Gondolkoztam hogy el mondjam vagy beszéljek neki a maffiárol, habár az utóbbi események..
Nagy eséllyel tisztában van mivel és kivel ál szemben.
Nem szertném megilyeszteni!
Akár mennyire is nehéz ki mondanom, de bele szeretem..
A gyönyörű szemei.. Amik most utálattal és undorral néznek rám.
Meg is érdemlem..
Nem kellet volna elrabolnom!
Ezt kellene gondolnom...
De nem megy, és emitt egy önző dög vagyok így legalább biztosra mentem. Akkor jöttem rá hogy szeretem..
Mikor elveszitetem...
Amikor felhivtak az embereim hogy elszökött, Nem kűldtem őket utána.. Tudtam hogy jobb ha találkozik a családjával. 
Hábár mindig engedtem hogy beszéljenek telefonon de az mégis más.
Akartam hagyni őt egy - két hétig hogy időt tölthesen a családjával. Persze figyeltettem. Tisztes távolból. Mindig volt a közelében egy mesterlövész vagy egy gyilkos,
persze nem azért  hogy bántsák, azt sosem engedném.
Ez mind az ő érdekét, biztonságát szolgálta . Még a sőför is aki haza vitte az én emberem volt.
De mikor megtudtam hogy le itta magát, méghozzá az én klubbomban.. Máris elindultam hogy a közelében legyek, nem mutatkoztam.
A VIP részlegről figyeltem őt.. Ahogy táncolt, mint egy boszorkány aki mindenkit megbabonáz.
A kicsikém egyedűl táncolt hisz mindenki tudta hogy kinek a nője. Mikor meglátam egy szőke ficsurt táncolni vele nem tudtam magamban tartani azt a hatalamas fokú csalódottság és mérget .
Azt hittem el löki, de helyete jobban hozzá dörgölte magát.
...A csókunk után reményt adott nekem, megtanított szeretni. Megtanítota szeretni azt aki megveti a szeretetet.
Mikor mesélt nekem a múltjárol..
Már akkor tudtam hogy fontos nekem,
Csak azt vettem észre hogy egy köny csordul végig az arcomon, csalódottság, fájdalom, féltékenység,
Nem tudtam fékezni magam,
le mentem hozzájuk, nem picit megilyesztetem mikor azt mondtam számoljon.
Azt hitte le lövöm... Láttam a félelmet a szemében.. a dűh uralt engem,
De így sem tudtam volna bántani! Ha megkínzott volna egy késsel talán akkor sem tudnám bántani,.... biztos..,
A kis táncos babáját le lőttem, utána meg a barátnője is arra a sorsra jutott volna.
De egy angyal elgyengitett akkor. Emlékszem azt mondta, kérhetek bármit..
És most hol tartunk? Utál és  fél is tőlem..
Nem szeretném ha félne tőlem. Azt akarom ha rám néz biztonságban érezze magát..
Ha valamit szeretnék megszerzem.. Őt akarom! És ha ahoz az kel hogy macikat adjak neki és romantikus helyekre vigyem..
Akkor megteszem.
Érte mindenre képes lennék! Behívtam az irodámba, hogy beszéljek vele és hogy megenyhitsem a szívét.. Még akár egy picit is!
Vettem neki valamit egy igazi élő...

                  Léna szemszög

Alex, Alex, Alexander... Már napok óta  nem tudok aludni miatta, annyi gondolat...
Csak egy név de még is annyi probléma.
Mióta vissza jöttem eltelt egy hét, amiből három napot bezárva tartott sehova se mehettem ki a házon kívül .. Mi a véleményem róla..? Őszintén?
Nem tudom.
És talán elősször vagyok olyan helyzetben , hogy nem tudom szavakba önteni az érzelmeimet.
A klubbos esett óta Alex hihetetlenül furcsa, nem hasonlít önmagára folyamatosan ideges, 
és rengetegszer ordibál telefonba .
Viszont hála az égnek a feltételezéseim nem váltak valóra. Alex nem beszél velem tiszteletlenűl vagy mint egy útolso szarházival, sose nem emelt rám kezet, nem erőszakoskodot, .
Haragszom - e rá? Igen!
Fogságban - e érzem azóta magam? Nem!
Mióta elrabolt sose bánt velem fogolyként mindig próbált udvarolni, kedveskedni, megadta a magán terem, oda adta a mobilom, sokszor vitt randikra. Csak egy dolgot nem tehettem meg, nem mehettem vissza. Akkor úgy érzetem hogy kezdek beleszertni vagy legalábbis némi vonzalmat érezni iránta..
Viszont az utóbbi kis akiciojával mindent elszurt...
Mérhetetlenűl csalódott vagyok, de az iránta érzet vonzalmam sajnos még most sem párolgot el
És ez fájt a legjobban ha  netalán rosszul bánt volna velem,
nem éreznék iránta semmit!
Ha meg igen könnyen fognám Stockholm szindrómára vagy hasonlóra...
Sose voltam kiszolgáltatott  állapotban, sosem bántott, sosem kezelt fogolyként
ami történetünk, nem úgy volt hogy ő bánt, utána meg kicsit kedves velem.... Nem, ő..
Az elejétől próbált magába  bolonditani , és úgy érzem sikerel is járt. Úgy éreztem.
De elszúrt - elszúrtunk mindent.
rá kellet jönnöm, hogy  ami köztünk volt közel sem egy szindróma..  És ettől még jobban utálom magam.
Jelen esetben megnyugodnék hogy az amitt érezek,
az nem a számtalan randevúk és romantikus vámpírnaplók eredménye, hanem csupán  egy betegségé..
Ha pedig mégis beteg vagyok ... Nem szeretnék ebből kígyógyulni Alexander Orlov a magán drogom lett...