A leszármazott

Szürke csillogás

A napok gyorsan teltek, karácsony már csak egy hétre volt, így a bál is.
Még nem kaptam választ Ninától,így kezdett aggasztani a ruhám nemléte, ugyanis magamtól nem találtam ki semmi igazán elegánsat. Nem mertem egyértelműen kijelenteni, hogy nem megyünk a vitánk után,bár azóta sem beszéltünk.

McGalagonnyal megbeszéltük, hogy a bál után mindenképp hazamennék, mégha vonat nem is indul. Így a faluból hoppanálok haza, aminek az a hátránya, hogy a legtöbb holmim itt marad. De a boszorkány azt mondta még később kitalálhatunk valami megoldást. Unalmas, ágyban fekvős, olvasós napot terveztem magamnak. Épp lekaptam egy régi klasszikust a polcról, mikor kopogtattak. A szívem nagyott ugrott, és egy lépéssel az ajtónál teremtem. Mikor felnyitottam kisebb csalódás fogott el, de örültem a látogatóimnak. Egy szürkén csillogó szempár helyett, két másik, teljesen más színű pislogott rám.

–Naa, ezek szerint nem ölted még meg magad a magánytól. - csipkelődött nevetve az égővörös hajú lány.
–Nem, ezek szerint nem. - válaszoltam modolyogva.

Az igazat megvallva jól esett a látogatásuk, lehet jobban érzem többé majd magam, mint a könyvnek az olvasásától, amiben jobban belegondolva a főszereplő szakasztott olyan, mint Draco.
Fél óra beszélgetés és unszolás után a faluba lépkedtünk a ropogó hótakarón. Szép idő van, nincs dermesztő hideg, és lassú, nagy hópelyhek szállingóztak.

Ginny és Hermione a bálról áradoztak és arról, hogy utána ők is hazamennek Ronhoz és Harryhez. Na igen, tavaly nekik sem volt könnyű évük, sőt... Többek közt ezért sem terheltem őket az én problémaimmal.

–Hogy mi? Kicsit több, mint egy hét múlva lesz a bál és nincs ruhád? -hüledezett Hermione.
–Van ruhám, csak épp nem tudom melyikben menjek. - védekeztem. -Meg hogy kivel - tettem hozzá magamban. De mintha a gondolataimban olvastak volna, egyszerre rákérdeztek erre is.
-Na és kivel jössz? - érdeklődte a kórus.

Hosszas ostromlás ellenére nem válaszoltam konkrétumot.
–Lehet senkivel, tényleg. Elég... Ingatag a dolog. - magyarázkodtam Draco természetére gondolva.
–Pedig rengeteg fiú hívna el, csak szerintem mindenki azt hiszi te voltál az első, akinek párja volt. - ecsetelte Ginny. - Sőt, azt is rebegik, hogy te leszel a bálkirálynő. - bökte meg az oldalam barátságosan.

Mikor beléptünk a kellemes melegséget árasztó Három Seprűbe az első szempár, amivel találkoztam Dracoé volt. Ekkor realizáltam, hogy a héten még nem is láttam. A társaságból mindenki mosolygott vagy nevetett, kivéve őt. Elfordította a fejét, majd ugyanazzal a szenvtelen arccal nézett vissza, ahova egy pillanattal ezelőtt is tette. Miután a bál téma lecsillapodott, hosszasan elbeszélgettünk mindenféléről. Időközben csatlakozott hozzánk Luna, aki nagyon kedves lány volt, de kétségtelül furcsa.
–Miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte hirtelen. Ekkor vettem csak észre, hogy rajtunk kívül már csak pár asztalnál beszélgettek és kint is besötétedett.
–Nem vagyok! - vágtam rá kicsit túl hirtelen.
–Dehogynem. Ugyan nagyon sokat mosolyogtál, a szemeddel, őszintén negyede annyit. - ebben igaza volt, bár túlzásnak éreztem. - Nem mellesleg apró grumplik vesznek minket körül, akik megérzik a szomorúságok és arra várnanak, hogy sírj. A könnyekből táplálkoznak. - felelte álmos egyszerűséggel a szinte fehérhajú lány.
Mindhárman körbenéztünk grumplikat keresve, de nem jártunk sikerrel.

A kastélyba vezető úton már az csípősebb volt az idő. Egész úton arról fantáziáltam, hogy az este hátralevő részét a kandalló előtt fogom tölteni.
A nagy tölgyfaajtó mögötti bejárati csarnokban elköszöntünk és három felé indultunk tovább. Miután beléptem a festmény ajtón azonnal levettem a csizmám és kabátom, majd a ropogó, meleg tűzhöz siettem.
Szinte még le sem ültem a puffra, egy hang szólalt meg mögöttem.
–Bárcsak rám is ilyen lendülettel vetnéd magad. - hangjából sütött az arrogancia.
–Szeretnéd.. - morogtam oda meg sem fordulva.
–Csomagod jött egy nagyon agresszív bagogollyal egyébként. - közölte, s mikor megfordultam, láttam, hogy ujjai teli vannak csípés nyomokkal.
Nem tudtam nem elfojtani egy gúnyos mosolyt.