1.rész

106 13 2
                                    

1628

-Sanie, komolyan mondom hogy ebből baj lesz - forgattam meg a szemem kuncogva.

-Nem lesz, vigyázok rád. Olyan rövid az életed, használjuk ki. - fekete szemeit rámemelte, és egy lágy, mégis szexi mosoly húzódott ajkaira.

A tó, amibe épp belekészülünk ugrani, 15 méterre van alattunk. Rettenetesen félek, ahogy mindig mikor rávesz valami őrültségre. Mondjuk ha úgy vesszük, az is őrültség, hogy szerelmes vagyok egy fiúba.

3...2...1...
Leugrottam, és az én szexi félistenem szinte velem együtt tette ugyanezt. A levegőben átölelt, így már nem volt annyira ijesztő. Leérkeztünk. A víz jéghideg volt, április közepe van, nem csodálom. Egy pillanatra minden porcikám sokkot kapott, az alapvető reflexeim is kihagytak, nem úsztam fel a felszínre. Csak lebegtem a sötétben.

Napjainkban

Izgulva kopogtam be az új osztályom ajtaján. Az igazgató ezt a termet írta a papírra. Na meg egy nevet, Choi San, az osztályfőnököm a mai naptól.

Pokoli gonosz dolog 10. osztály közepén költözködni. A szüleim nem nagyon vettek engem figyelembe. Majd keresek módot hogy visszaadjam nekik a kedves gesztust.

Miután elhangzott egy 'szabad', beléptem a terembe. Sok unott arccal találtam szembe magam.

-Gyere csak - a tanár rám sem nézett, intett a fejével hogy menjek közelebb. - Gondolom te vagy az új diák. Mi a ne.. - amint felnézett rám, elakadt a szava. Érdeklődve figyeltem az arcát, pár másodpercre pedig csend telepedett az osztályra.

-Jung Wooyoung - hajoltam meg - Gondolom maga Choi tanár úr. Leülhetek?

-Oh persze, bocsánat. Yeosang mellett ott egy hely, foglald csak el - intézett felém egy apró mosolyt. Megint meghajoltam aztán leültem a szőke gyerek mellé.

Végighallgattam a történelem órát, majd a könyvtárban megkaptam a könyveimet, Yeosang lekísért. Egyre többet beszélgettünk a nap folyamán, aztán délután találkoztunk is.

-Figyelj Yeo, te nem vetted észre hogy az ofő bámul? - egy padon ültünk, fagyit nyalogatva. Az enyém csokis-karamellás, mint mindig.

-Mármint téged vagy engem? - nézett felém. Ő elvolt egy gombóc vaníliával. Sose értettem az ilyen embereket...

-Na szerinted? - forgattam meg a szemem. - Engem. Akármikor találkoztunk vele a folyosón, mindig úgy nézett, mintha szellemet látna.

-Egyébként igen, valami fura volt Mr. Choiban ma. Mindig közvetlen és mosolygós, de amint megjelentél furán kezdett viselkedni.

-Lehet csak rossz napja van - vontam vállat. Újdonsült barátom helyeslően bólogatott.

Otthon lezuhanyoztam, aztán belevetettem magam a pihe puha ágyikómba. Felnéztem pár közösségi oldalra. Bekövetett egy oldal, nincs se profilkép se semmi az oldalán. Nem távolítottam el, nézelődjön ha annyira akar.

Roses {Woosan}Where stories live. Discover now