Zhia

Hat

Wei Wuxian szinte rá ült Lan Zhanra, olyan közel foglalt helyet a teázáshoz. Senki sem tette szóvá, vagy kezdett kérdezősködni. Nem sokkal később Lan Xichen kipirult arccal csatlakozott hozzájuk, Zhia belenevetett a csészéjébe.

Majd komoly hangon megkérdezte.

- Hogy van Jiang klánvezető?

- Tessék?! – ugrott egyet, Zhia fülig érő vigyorral ismételte meg kérdését. – Jobban van. – nyelt egyet Lan Xichen – Sokkal jobban.

- Gondoltam. Nos, nem akartál kérdezni? – feszítette tovább a húrt Zhia. – Vagy szeretnél pár percet?

- Igen, köszönöm. Addig kifejthetnéd mit is látsz.

- Rendben. Kicsit hosszabban beszélek majd, hogy ki tudd fújni magad... – vigyorgott, közben Mai az ölébe bújt – Nos, úgy tűnik én örököltem édesanyánk képességét, melyet lányaim közül, A-Yan visz tovább. Liu az érzelmekre képes hatni és azok is nagy hatással vannak rá, Mai pedig édesapja rendkívül erős kultivációs képességeit örökölte.

- Mi volt édesanyátok képessége? – kíváncsiskodott Wei Wuxian.

- Látom az embereket összekötő sorsfonalakat, képes vagyok elvágni, kicsomózni, újra kötni, és hát emiatt beléjük látni.

- Úgy érted, most is? – Zhia bólintott.

- Nagy teher... – mondta Lan Zhan.

- Már nem. Mellette könnyebb kordában tartani... – kulcsolta át férje ujjait, aki visszamosolygott rá.

- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de San Ying nagyon hasonlít rám... Vagyis az előző életemben...

- Nem véletlen. – mondta most az érintett.

- Igen? – húzta fel szemöldökét Wei Wuxian.

- Unokatestvérek vagyunk.

- Nekem sosem volt unokatestvérem. Senkim sem volt míg Jiang Fengmian örökbe nem fogadott.

- Én a hegyen nőttem fel, a nagymester tanított. Zhia a saját fonalát követve talált meg. – nevetett maga elé – Istenem.. láttad volna a bácsikám arcát mikor Zhia elmondta az ő fonalait. Az első tanítvány fülig vörösödött. Mégsem olyan szent életű az öreg... – nevetett.

- Ezzel vett rá, hogy eljöjj onnan?

- Utáltam ott lenni, de az engedélye nélkül senki sem jöhet le.

- Hogyan sikerült egymásra találni? Hiszen te nem látod azt, amit ő igen...

- Arra vagy kíváncsi hogy működik? – vette át a szót Zhia.

- Igen...

- Milyen érzés volt először Lan Wangji szemébe nézni?

- Nem tudom...

- Épp valami rosszat csináltál... Nem de bár.... – húzta tovább Zhia. Wei Wuxian szeme kikerekedett.

- Igen, alkoholt vittem Felhőzúgba.

- És amikor rajta kapott.....

- A gyomrom összeugrott.. nem akartam rossz benyomást tenni rá.

- Miért volt fontos, hogy kedveljen?

- Nem tudom... Csak..

- Csak. Mással is voltál már így, hogy muszáj volt csak úgy kedvelnie?

- Nem tudom, biztos...

Zhia közelebb hajolt, átnyúlt az asztalon. Szellemi erőt vezetett a kezébe és valamit megpiszkált a levegőben, kettejük között. Wei Wuxian ugrott egyet az érzéstől. Hirtelen tódult be, minden emlék a fejébe, ami Lan Zhannal volt kapcsolatos, minden amit érzett. Szíve gyorsabban kezdett verni, alig kapott levegőt.

- Mit csináltál? – nézett fel Zhiára.

- Feloldottam az egyik csomót...

- Ez félelmetes...

- Ne aggódj, nem szoktam rosszra használni. Még ha úgy érzem meg is érdemelné.

- Kellett már...? – kérdezte Lan Zhan.

- Igen. Egyszer. – felelte őszintén Zhia.

- Elmeséled mi történt?

- Egy halhatatlan démon beleszeretett egy halandóba. A nő életereje elfogyott. A mesterem azt mondta meg tudja menteni, de ahhoz a démonnak meg kell halnia. Ez a démon kérte, hogy szakítsam el az őket összekötő fonalat..

- Ez szomorú.

- Az. Nos, Lan klán vezető.. sikerült kissé rendezni a gondolatait?

- Bevallom, nem. – Zhia újra átváltott arra a furcsa nyelvre, amit tegnap este is hallott tőle. Lan Xichen elpirult. Wei Wuxian sosem látta még ennyire zavarban és bólintott, Zhia nevetett.

- Miről beszélnek?

- Húgom rátapintott bátyám egy olyan érzékeny pontjára, melyről ő sem tudott eddig.

- Hűha.... – óvatosan felé fordult, arcát nézte és újra megrohamozták az érzések. Úgy érezte sosem fog betelni ezzel a látvánnyal.

- Xian bátyó, hagyd abba, kérlek. – hallotta meg Liu hangját, aki elgyötört arccal nézett rá. San Ying levette nyakából az amulettjét és lánya nyakába akasztotta. Liu fellélegzett. – Köszönöm, apa.

- Nincs mit. Menjünk, ideje elkészíteni a meglepetést. – lányai nevetni kezdtek.

- Milyen meglepetést? – érdeklődött Wei Wuxian. San Ying közelebb hajolt.

- Ma van Zhia születésnapja. Megcsináljuk a kedvenc ételét.

Az említett egy pillanatra sem fordult feléjük, csak fecsegett azon a nyelven. Lan Xichen pedig egyre pirosabb lett.

- Veletek megyek. – mondta. Oda hajolt Lan Zhanhoz, arcon csókolta és elindult a San családdal, akik nevetgélve beszélték meg mit is kell csinálniuk.