14 fejezet

1.6K 170 15
                                    

5 perce lett vége Harry úszás edzésének. Az uszoda melletti parkba ülök. Nem gondoltam, hogy ideges leszek, de egy picit az vagyok. Na, jó nem picit. Most először fogunk élőbe rendesen beszélgetni. Mi lesz, ha nem leszek neki szimpatikus?

Felkapom a fejem mikor elkezdenek kihömpölyögni az emberek az uszodából. Próbálok nem feltűnően nézelődni. Már lassan szerintem az összes ember kijött Harry kivételével.

Én: Sellő drága kijöttél a vízből?

Én: Szépek a virágok a parkban de igazán jöhetnél

Én: Ugye nem ültettél fel??

-Szia... – köszönt az uszodával teljesen ellentétes irányból érkező Harry.

-Szia. Nem itt.. – mutattam zavartan az uszodára.

-De csak bátorságot gyűjtöttem addig tettem egy kört. Ne haragudj. – hadarta miközben az ujjait piszkálta. Olyan édes, ahogy zavarban van.

-Indulhatunk? – próbáltam nyugtatóan rámosolyogni majd bólintott. A parkon keresztül indultunk el a cukrászda felé. – Milyen volt az úszás?

-Igazából elég borzasztó. Az edző leszidott és az egyik srác ellopta az úszó szemüvegem. De nagyon vártam a mait... Te elmondtad valakinek, hogy..?

-Nem. Ha valaki tudna róla az talán Niall lenne a legjobb barátom. Mostanában ő is elvan foglalva egy csajjal, akit most ismert meg. Amúgy sem szeretek vele lelkizni, de ezt tudod.

-Isten őrizz, hogy megint sokkos állapotban legyél... – mosolyodott el én pedig gyorsan kinyitottam előtte az ajtót mire megforgatta a szemeit.

-Csak, hogy tudd súlyos lelki trauma erről beszélni! Én sem hoztam fel, hogy elhagytad a hörcsögöt...

-Hey! A hörcsög biztonságos helyen van és egyetlen szőr szála sem görbült! Jó gazdája voltam.

-Meddig is 1 napig?

-Egy és fél! Sokáig vigyáztam rá.

-Van, amire továbbig tudnál vigyázni? – húztam fel a szemöldököm egy féloldalas mosollyal.

-Van, amire halálomig tudnék vigyázni. – válaszolt egy picit elpirulva.- Hozunk valami sütit? – biccent a pult felé.  Én egy mogyorós kosarat hoztam, ő pedig kókusz krémes piskótát. Az én sütit teteje tele van nyomta tejszínhabbal így hírtelen ötlettől vezérelve az ujjam hegyére kaptam egy kis tejszínhabot majd az orra hegyére kentem. – Louis! – nevetett fel majd bandzsítva próbálta szaműgyre venni a pamacsot.

-Most tényleg olyan vagy, mint egy kiscica. – mondtam közben pedig a villámra tűztem egy falatot.

-Csak nehogy megkarmoljalak... egyébként finom. – fecsegte miközben lenyalta a tejszínhabot.

-Ha lenne 3 dolog, amin változtathatnál mi lenne az? – indítottam beszélgetést remélem sikerrel.

-Szeretem az életem, de néha olyan mintha senki nem ismerne. Talán sokkal bátrabban cselekednék, ha valaki lebuzizna nem gyáván azt mondanám, hogy „nekem van barátnőm" hanem azt, hogy „Nem buzi, hanem meleg vagyok és én így vagyok önmagam".

-Ez megtörtént?

-Igen. Ahhoz képest, hogy imádok sportolni elég vézna vagyok. Rengetegen kötöttek már belém ezért. De még mondanom kell kettőt igaz? – jó érzés, hogy látom a szemében azt, hogy nekem elmeri mondani és nem fél megmutatni: Igen ez az igazi Harry Styles -Talán több időt töltenék Liammel. Ő volt a legjobb barátom, de már nagyon rég nem beszélgettünk. Valahol rossz, de úgy érzem egyel kevesebb ember van, akinek hazudnom kell. Nem biztos, hogy eltudnám viselni tőle azt, ha undorodva nézne rám.

-Lehet meg kellene próbálnod újra beszélni vele. Ha nagyon megváltozott, akkor nem tudsz mit tenni, de sose lehet tudni.

-Talán majd valamikor. Most mesélj te. Én már túl sokat beszéltem.

-Szeretem hallgatni, ahogy beszélsz. Képzeld kötelezően el kell mennem a bálba. Anya szerint rám fér a szocializálódás. Dilemma, hogy mit csináljak. Másrészt Niall csempész be vagy 4 üveg vodkát..

-Mr. Brown átnéz mindenkit. De ha előtte való nap elrejtitek még a pakolás előtt, akkor lesz pia. – mosolyodott el ismét közben az utolsó falat sütit tette a szájába. Nem is rossz ötlet..

-Van kedved még sétálni? Mondjuk mehetnénk a parkban egy kört. A nyugati végén a tömb házaknál fejeződik be. Ott van egy kis szökőkút szerűség, bár már nem működik... – miért vagyok ennyire béna?! Miért ilyen nehéz beszélni? Tuti, hogy már bolondnak hisz...

-Mehetünk! – vágta rá majd a park felé kezdte venni az irányt. -Köszönöm, hogy eljöttél... tényleg most csináltam ilyet életembe először és örülök, hogy veled vagyok itt.

-Most randizol először? Ettől azt hittem tapasztaltabb vagy.. – néztem rá kihívóan majd a kút szélére ültem.

-Randizni már voltam, de még fiúval soha. Oké.. hallgatlak te hány fiút vittél randizni? – egyet se...

-Nem sokat. – ahogy ezt kimondtam felhúzta a szemöldökét jelezve ennyi válasz nem elég. – Egyet se. Te vagy az első.

-Akkor ki is a tapasztalatlan? Ha én vagyok az első... – ült le közben mellém a kút szélére.

-Milyen téren vagyok még tapasztalatlan..? – fordultam felé. A két kezemmel a csípője mellet támaszkodtam meg. Légzése felgyorsult, ahogy elkezdtem közelíteni felé.

-Nem tudom. – suttogta szinte a számra. Finoman ajkaim közé szívtam az övét. Szinte azonnal közelebb húzott magához. Kezét a hajamba vezette én pedig finoman végig nyaltam a felső ajakán. Kérdés nélkül nyitotta szét, hogy nyelvünk össze simulhasson. A csókja édes, de közben kétségbeesett. Teljesen megbolondít a nyelve játéka és ahogy közben a karja bejárati a hátam. A kő a kezem alatt már bele vágódott a húsba úgy szorítom. Tetszik, ahogy erősebben szorítja a hajam, amikor teljesen átveszem az irányítást. Lassan még kicsiket kóstolgatva húzódok el tőle. Őszinte leszek nem számítottam, hogy ennyire tüzes lesz az első csókunk, de imádtam.

-Ezt mindenképpen meg kell ismételnünk. – suttogom a vörösre pirult fiúnak, aki határozottan bólint.

-Mindenképp...

Sziasztok💚💙
Hogy tetszett a sütizés? Vagy ami utána jött?
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰

Látni akarlak (Larry ff.)/Befejezett/Where stories live. Discover now