Pán Péter és Hook Lánya

1. Sohaország

Charlotte nagyon izgatott volt. Hisz részt vehetett egy küldetésben amire már olyan rég vágyott. Mindenki megfogja tudni milyen jól harcol.

Mikor kikötöttünk, összegyűltünk az étkezőben.
-Hé, mindenki! Elszeretnénk mondani Reginával milyen hálásak vagyunk hogy eljöttetek megmenteni Henry-t. De tényleg. Nem lett volna muszáj de ti mégis jöttetek. Köszönjük.-nézett Emma mindenkire. Esküszöm egy könnycseppet láttam a szeme sarkában.
-Én mindenképp jöttem volna!-szólalt fel Mr. Gold. Nem nagyon kedvelem-Hisz meg kell ölnöm Pán Pétert-nézett maga elé.
-Már bocsi-nézett apa Mr. Gold-ra.-De nekem, ismétlem nekem a híres kalóznak nem sikerült legyőznie azt a fiút. Hogy tudná egy zálogházas úr megölni?-hát igen. Ő az én apám.
-Megvannak a módszereim-nézett Mr. Gold sötéten. Megijesztett.
-Oké. Értem. De neki is vannak. Sőt, neki nem módszerei vannak, hanem játékai. Imád játszani az emberekkel. Kiismerhetetlen.
-Oké. Ezt majd megbeszéljük. De szerintem most mindenki menjen pihenni. Holnap beszélünk.-oszlatta szét az embereket Emma.

Mikor mindenki ment a saját dolgára elmentem körülnézni. Pedig apa mondta hogy ne menjek egyedül sehova. De nem hallgattam rá. Mint máskor se.
Igaz eléggé sötét volt már. Ezért alig lattam merre lépek, pedig ez fontos mivel van a szigeten egy növény ami mergező. Egyetlen vágás és már hallott vagy. Miközben mentem apám szavain ragódtam. Amiket Pan Péterre mondott. Már sokat hallottam róla, és egyre kiváncsibb lettem rá.

Már vagy a tucadik mérgező növényt kerülöm ki, mikor zajt hallottam. Gyors be bújtam egy fa mögé. Nem hallottam semmit ezért kinéztem. Egy fiút láttam háttal állva nekem. Most mit csináljak? Fussak el, támadjam meg? Mire eldöntöttem volna egy erős kéz szorítását éreztem a csuklómon. Kirángatott az illető a fa mögül és vele szembe állított. Hátra lépett párat. Az a fiú volt akit az előbb láttam. Homok barnás haja, igéző zöld szemei voltak. Egy tőr lógott az oldalán. Szája gúnyos mosolyra húzódott. Biztos látta mikor jobban szemügyre vettem.

-Te ki vagy?-szegezte nekem a kerdést.
-Ezt én is kérdezhetném.
-Ki vagy?-hangsúlyozott ki minden szót.
-Miért olyan fontos?-szeretem mások agyát húzni.-És te ki vagy? Talán egy Elveszett fiú?
-És ha igen?-közelebb jött hozzám. Annyira közel hogy jobban a szemébe láttam. Titokzatos, ködös, érzelem mentes szeme volt.Rájöttem ki ő.
-Pán Péter.
-Végre hogy rájöttél. Most már hogy tudod én ki vagyok, meg tudhatnám hogy te ki vagy?
-Nem. Én is kitaláltam hogy te ki vagy nem pedig elmondtad. Szóval, én se mondom el, hanem neked ki kell talalnod hogy ki vagyok-mosolyogtam magabiztosan. Az arcát figyeltem hogy erre mit lép. Semmit nem lehetett leolvasni az arcáról.
Zörgést hallottam. Oldalra néztem, de nem láttam semmit. Mire vissza fordultam sehol sem láttam a fiút.
Oké, Pan Péter. Hát így játszunk.

Vissza sétáltam a hajóhoz, majd felmentem a kabinomba. Nagy meglepetésemre apát találtam ott.
-Apa? Miért vagy itt?-leültem mellé az ágyra.
-Vagy inkább te miért nem vagy itt?-kérdezett vissza.-Hol voltál?
-Csak elmentem sétálni és...-akadtam meg. Elmondjam hogy Pán Péterrel az ősellenségével találkoztam?
-És?
-És találkoztam......Pán Péterrel-mondtam ki gyorsan. Éreztem ahogy megfeszül mellettem.
-Bántott? Manipulált?-egy kis aggódást véltem felfedezni hangjában. De inkabb csak dühöt.
-Semmit nem csinált velem! Még azt se mondtam meg hogy ki vagyok!-ezután elmeséltem neki a "beszélgetésünket" meghogy egyik pillanatról a másikra eltűnt.
-Rendben kincsem. Menj aludni-állt fel az ágyról és adott egy puszit a homlokomra majd kiment.

Már az ágyban feküdtem és gondolkodtam. Hogyan fogjuk visszaszerezni Henry-t? Ilyeneken gondolkodtam mikor elnyomott az álom.

Na itt is lenne az első rész. Remélem tetszik, habár lehet sokkal jobb Peter Pan-os könyvet találni de mindegy.
Bocsánat hogy nagyon rövid ez a rész de meg dolgozok rajta.
Jó éjt puszi💛🏹