"visszaemlékezés"
Térdre rogyva könyörögtem neki, hogy ne hagyjon el, de őt ez nem érdekelte.
- Nem fogod sose megérteni ezt, ugye? Téged követnek, így nem lehet normális életünk...akkor gyere vissza mikor leesett ez az egész..- lehajtott fejjel ment el, s egyszer csak eltűnt az enyhe hófuvallat közt. Attól a naptól kezdve nem láttam soha többet.
----------------------------------------------------------------------
10 év után is még mindig hallom azt az egy mondatot amit azelőtt súgott a fülembe: - "Ne bízz meg senkiben addig, amíg magadba nem vagy képes, még bennem se. Nemtudod, hogy ki mikor fogja összetörni a lelkivilágod. "
----------------------------------------------------------------------
Szomorú már belegondolni is a valóságba. Bűnözők, gyilkosok, öngyilkosok és még had ne soroljam. Természetesen énis ennek az áldozata lettem, azóta nem szabadultam a címkétől amit rám aggadtak...
-----------------------------------------------------------------——
