Az élet csupa meglepetés

47. rész《Vége》

- Isaac Reed. - kiált fel egy nő. - Rég voltál itt. - öleli meg a molett testalkatú, szőke felcopfozott hajú nő. Mindkét karja tele van tetoválással.

- Szia Sarah. Sarah, ő itt Amelia, a barátnőm.

- A barátnőd? Még sem bírtad tovább szingliként? Szia Amelia. Tetkót szeretnél? - a kinézetéről nem mondtam meg volna, hogy ennyire kedves. Nem csak sok tetoválása van, hanem még piercingjei is vannak.

- Mi? Én? Nem.

- Akkor te akarsz. - mutat Isaac-re. Isaac-nek csak egy tetkója van, szóval nem mondható el, hogy egy törzs vásárló. Még is nagyon jó kapcsolatba áll a nővel. - Gyertek. - invitál be minket.

- Sarah engedte, hogy párszor nála aludjak, mikor apám felbukkant. Plusz egyszer részegen is összeszedett valahonnan. Én pedig elintéztem neki pár vásárlót, akik rászálltak. - magyarázza.

- Értem. - több kérdésre is megkaptam a választ.

- Tehát szép fiú, mit szeretnél?

- Ugyanezeket a madarakat az oldalamra. - veszi le a pólóját.

- Megint madarakat?

- A kisasszonynak tetszik, szóval igen. - néz rám.

- Oh, már mindent értek. - elmosolyodom és leülök Isaac mellé.

- És te biztos nem szeretnél? - helyezkedik el ő is Isaac oldala mellé.

- Igen, biztos. - vágom rá gyorsan, mire Isaac felnevet. A kezemet az ölemben hagyom, de Isaac lenyúl és megfogja.

- Te jobban félsz, mint én.

- Igen, mert azt mondtad olyan, mintha méh csipkedné a bőrödet.

- Igen, nem vészes.

- De az nagyon fáj.

- Akkor fogd a kezemet, hogy ne fájon.

- Rendben.

Minden tűszúrásnál behunyom a szemem, valamikor még oda se nézek.

- Kész vagyunk! - mondja Sarah és végre már oda merek nézni. Most törli le Isaacről a fölösleges tintát és fóliát teker a dereka köré. Ez a pár madár is jó sok idő volt. Nem tudom elképzelni, hogy az az oroszlán Sarah jobb alkarján mennyi idő volt. - Tudod, nem szabad áztatni, és minden nap kend be kenőccsel. Van még abból, amit adtam?

- Van.

- Helyes. Amelia nem gondoltad meg magad?

- Nem. - rázom meg hevesen a fejem.

- Ha valamikor esetleg kedvet kapsz rá, szívesen várlak.

- Köszönöm.

- Kösz Sarah. - köszöni meg Isaac.

- Isaac, helyes lány. Tartsd meg. Örültem a találkozásnak.

- Én is.

Haza felé még beugrottunk Isaac-hez pár ruhájáért. Belépve a szobájába Sean-t találjuk az ágyán fekve.

- Na azt már nem. - sétál az alvó Sean mögé és lelöki az ágyról. Próbálom nem el röhögni magam.

- Hé. - dörzsöli meg a szemét, a most már földön fekvő Sean.

- Ki a franc engedte meg, hogy az ágyamba aludj?

- Csak kerestem egy szobát, ahol aludhatok.

- És a vendégszobák közül pont az enyémet találtad meg.

- Szia Amelia, jó újra látni.