Te nekem a sötétségben világosság | Hoseok FF. ✔

Én.

Minden nap, mindegy egyes órában, percben, másodpercben azt kívánom, bárcsak korábban születtem volna erre a világra. Régen más volt az élet, mindenki segítőkész volt, nem voltak irigységben, mondjuk a politika semmit sem változott. Itt tart a világ, ahol most én. Végtelen sötétség vesz körül. Irigység, pénz, társadalmi megkülönböztetés, hűtlenség - ezeket suttogták az ismeretlen hangok.

Unalmas lehet, hogy itt állok és alig látok valamit. A suttogók már vezettek engem hazug szavakkal, de kibújtam. Megálltam, és egy véletlenszerű fényforrás erősen rám világít, szüntelenül. Ez jelzi, hogy egyedül vagyok ebben a világban a sötétséggel körbe véve. Nincs senki aki elvezetne engem egy biztos helyre, és nincs az a szerelem amit én szeretnék. Nincs rá olyan fiatalember.

Csak valaki vigyen ki innen! Már szenvedek! A lelkem fuldoklik, összeroppan! Nem bírom tovább, ki kell jutnom a fény alól! Elindulok a végtelen sötétség felé, de a fény követ engem. Hiába sétálok, vagy futok mint a ló, mindig velem van. Ezek szerint már nem lehetek rossz ember. Nem leszek tömegtermék. És nem fogok másra találni ebben a világban.

A távolban látok egy élénk fényt. Egyre csak közeledik, végül magam előtt terem. Neki erőteljesebb volt a fény felette, és ő maga is sugárzott a mosolytól. Nem is értem hogy lehet valaki ennyire pozitív? Csak állt előttem és mosolygott. Nagyon szimpatikus volt nekem ő, amolyan jó kedvre derítő. Talán ő lehet a reményem.