Az élet csupa meglepetés

42. rész《Isaac!》

- Itt vagyok, nem mentem sehova.

- Bővült a látásköröd? Szólok Isaac-nek, hogy fektessen me..

- Ne, ne. Ezt inkább be se fejezd. - röhögünk fel mindketten.

~~~

Francián előveszem a telefonomat és írok Isaac-nek egy üzenetet.

Én: Elviszem a kocsidat.

Barom: Igen, Mia. Elviheted a kocsimat. Köszönöm a kérdésedet. Hova mész?

Én: A könyvtárba tanulni.

Barom: Miért nem tanulsz nálam?

Én: Mert általában a könyvtárba tanulok. - felnézek a telefonból egyenesen rá. Majd ő is rám emeli a tekintetét.

Barom: De nálam kényelmesebb.

Én: Miért nem szeretnéd, hogy a könyvtárba tanuljak?

Barom: Csak azt mondom, hogy az ágyamon sokkal kényelmesebb tanulni.

Én: Biztos, hogy csak ennyi az oka?

Barom: Hát persze. Mi lenne a másik ok?

Én: Mondjuk M-mel kezdődik és ike-kal végződik.

Barom: Nem. - újból ránézek felhúzott szemöldökkel.

Barom: Itt csak is a kényelemről van szó.

Én: Rendben Mr. Nem Vagyok Féltékeny, nálad tanulok. Hogy jutsz haza?

Barom: Dylan majd haza hoz.

Én: Oké. - ezzel elrakom a telefonomat és újra az órára koncentrálok.

~~~

Órák végén Rebecca-val még beszélgetünk egészen a parkolóig. Neki mindig van miről mesélnie. Isaac ideadta a kocsi kulcsát és vele együtt a lakás kulcsot is. Az anyós ülésre tettem be a táskámat, amikor valaki megszólít.

- Amelia! - fordulok a hang irányába. Ryan.

- Mit akarsz Ryan? - fordulok felé.

- Bocsánatot kérni. Egy szemét voltam. - felnevetek.

- Egy farok voltál. Illetve még mindig. - nyitom ki a kocsi ajtaját, hogy beüljek, de megakadályozza a kezével.

- Úgy voltam vele, hogy Isaac nem az, aki neked való.

- Miért te talán az vagy?

- Nem hiszem, hogy többé méltó lehetek rád. Amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan. Féltékeny voltam Isaac-re. Mert Amelia én szeretlek. - oh te jézus.

- Remélem, nem hiszed, hogy ezt most elhiszem neked.

- De ez az igazság. Tudom, hogy okos vagy. Tudom, hogy mérlegeled a helyzet súlyát. Tudom, hogy nem teszed szét neki a lábadat. - önkéntelenül összébb zárom a combomat.

- Ryan, ehhez nem tudok mit mondani. Mindig ezzel jössz. Hogy ,,nem akartad ezt meg azt mondani"

- Te nem szeretsz?

- Jézus Ryan. Tisztában vagy a szó fogalmával? Elkezdtelek egy kicsit megkedvelni. De az a kicsi is eltűnt. Mindig, amikor nemet mondtam neked csak elhordtál mindennek. Nem tudok megbocsátani.