Skorpió szerelem

Így aludtunk el..

Zulema szemszöge:

Sandoval felhúzta esmeralda felsőjét, majd fogdosni kezdte a melleit.

Az a mocskos perverz állat.. a kurva életbe megölöm..
Gyilkos tekintettel, emberfeletti dühvel .. a testemben szétterjedt az adrenalin ahogy láttam hogy hozzáér.. a szemeimbe könny szökött, majd mikor ráeszméltem mi történik es tovább folytatja az a mocskos amit elkezdett berontottam az ajtón.
Az ágy melletti sebészeti ollót megragadtam majd sandoval megfordult.

- Zulema!!!!..
Sandoval ilyedt tekintettel kiabált fel majd a tenyerébe szúrtam az ollót.

- Hogy mertél hozzá érni???!!! Soha többet nem érhetsz hozzá te perverz undorító patkány!!!!
- Zulema ezt még nagyon megbánod..
Teljes erőmből ököllel az arcába ütöttem majd a földre terítve csak ütöttem .. majd minden dühömet kiadva hatalmasat kiáltottam.
Az őröket hallva minden elcsendesült bennem.
Tudtam mi vár rám.
Nem érdekel mennyi időre küldenek magánzárkába..
.
.
.
Ahogy a ruhám bedobták a magánzárkába minden gondolatommal egyedül maradtam.
Leültem a falhoz majd pörögni kezdtek a gondolataim.
Ez a lány mindent felforgatott bennem. Valamit érzek rajta, benne amit másban még soha. Nem akarom bántani...Nem akarok neki rosszat sem... Nincsenek hátsó szándékaim... Mi lett veled Zulema??!
Megláttam benne valamit ami felélesztett bennem mindent ami kihalt. Nem bírom elviselni a gondolatot hogy hozzáért más. Ahogy láttam hogy hozzáér.. életembe nem éreztem ekkora nyomást a mellkasomba, a szívembe. Mert én vonzódom hozzá. Akarom őt. Nem érhet hozzá senki mert.. ő az enyém lesz. Az sem érdekel hogy minden megváltozik, talán én is. Az sem hogy mennyivel de mennyivel fiatalabb mint én.. nem számít semmi csak ő. Hogy megismerjem,kiismerjem, és a szabadság miatta új értelmet nyerjen.

Az órák teltek, nem tudtam eldönteni milyen napszak van éppen de őszintén nem is igazán érdekelt.
Feküdtem,ültem, sétáltam fel-alá,énekeltem,gondolkodtam.
A napok elteltek...

Hallottam ahogy kinyítódik a zárka ajtaja.
- Hány napja vagyok itt?
- 10. Ma engedjük ki.
Kivezettek majd kinyitották a börtön kapuit. A cellámhoz vezettek ahol Saray kipattant az ágyából amint meglátott.

- Zuleee..!!
- Saray...
Megöleltük egymást.
- Mi a faszt csináltál? Ugye nem a másik muszlim picsa miatt?
Csak felnevettem mire Saray tekintete komolyra fordult
- Nem ismerek rád .. mi lett veled?
- Csak elkezdett a kihalt belsőm élni.
- De te skorpió vagy Zulema.. te senki iránt nem érzel soha semmit.
- De ő más Saray.. én sem értem magam. Ahogy megláttam.. ahogy megszólalt éreztem hogy változás következik.
- De hát még csak be se mutatkoztatok egymásnak soha, nem is dumáltok baszki
- Ha fel kel minden máshogy lesz cigánylány.
- Zule szerelmes !! Zule szerelmes!!! Hahaha
Gúnyolódott Saray nevetve.
- Még csak az kéne
Nevetve az ágyra löktem.
.
.
.
A nap eltelt a szokásos rendszerrel. Este hatalmas vihar volt,dörgött az ég és szakadt az eső. Saray Fürtössel volt, a többiek a Tv terembe voltak film vetítésen.
Egy könyvet olvasva az asztalon elmélyedve, lépteket hallottam.
A tekintetem felszegeztem majd amit láttam.. a szemeim felcsillantak és felálltam.

- Te mentettél meg.
Mondta tűzzel a szemébe a lány.
Csak egy kicsi fejbólintással es halvány félmosollyal válaszoltam.
- Esmeralda Sahim vagyok.
- Zulema Zahir.
- Köszönöm Zule. Tartozok neked.
- Csak annyival hogy velem tartasz az utamon.
Nagyon közel voltunk egymáshoz. Pár miliméter választott el minket majd közelebb jött hozzám. Éreztem az ajkait az arcomon ahogy egy gyengéd puszit nyom rá.
- Nincs veszteni valónk Zulema.
Egymásra mosolyogtunk ahogy a tekintetünk összetalálkozott.
Az ágyamra ugrott majd maga mellé hívott a tekintetével.
Mellé feküdtem. A fejét a mellkasomra hajtotta.

- Miért vagy itt Esmeralda?
- Megöltem valakit.
- Kit?
- Az apámat. Mindennap bántott, megerőszakolni próbált aztán ahogy anyám elhagyta férjhez akart adni és a pincébe zárt hogy ne szökhessek el.
- De te megszöktél.
- Meg és meg is öltem de ami mégjobb hogy utána semmit rosszat nem éreztem. Csak megkönnyebbültem. Te miért vagy itt?
- Én is megöltem pár embert. Családom sincs.
- Akkor mostmár egy a sorsunk Zule.
Egy pár perc csend után felszólalt újra.
- Miért mentettél meg? Miért bánsz velem máshogy mint mindenkivel?
- Mert te más vagy.
- Tudod Zule.. mikor először megláttalak akkor éreztem hogy benned hozzám méltó társra lelhetek.. éreztem hogy ...
- Mintha összetartoznánk.
- Igen.
A fejét felemelte a mellkasomról majd rámnézett. Felém hajolt majd a milimétereket megszüntetve köztünk az arcára tettem a kezem és az ajkaink egybeforrtak...
Lassú és forró volt. Nem bírtam betelni ezzel az érzéssel. Ő rajtam feküdt a kezei a mellkasomon pihentek néhol pedig a nyakam köré fonta. Én közelebb húztam magamhoz, karjaimmal a derekát ölelve.
Az idő telt és mi csak tovább csókoltuk egymást.
Nem akartam elengedni őt.. a nyakát az ajkaimhoz húztam majd egy ponton szívni kezdtem lila nyomot hagyva ajkaim után.
- Mostmár az enyém vagy és ezt mindenkinek látnia kell..
A szemei lecsukódtak majd pár perc múlva elaludt.
Velem szemben volt, így védelmezően a karjaimba zártam. Majd az állam a feje tetejére tettem. A szemeim lecsuktam majd 180 fokot fordult így háttal nekem átöleltem a derekát és a kezemre tette a kezét. Így aludtunk el..