Kényszer, majd szabadság-Taekook

Ｏ̈ｓｓｚｅｋｏ̈ｌｔｏ̈ｚｅ́ｓ

/kicsit rövidebb rész, de nembaaaaaaj/

Mancsom alatt ripegnek-ropognak a gallyak, a kis faágak. A kisebb kavicsok pedig tappancsomba ragadnak.
Halkan felnyüszítve rázom meg tappancaomat, a tempót nagynehezen megtartva. Magam mellől egy erőteljes morgást hallok, mire remegve kapom oda tekintetem,mire meglátom a kölyköt, ahogy felém jön. Nagyot nyelve figyelem kimért lépéseit, lehajolva bök mancsomra, amit kicsit neheztelve, de felemelek. Lassan és óvatossan kiveszi körmével a kavicsot, ami nekem nem sikerült. Magamban elmosolyodva figyelem, majd miután végzett visszavéve a tempót megyek a házhoz.

1 és fél óra futás után odaérünk a gyönyörü faházhoz, aminek tornácain virágok ezer színekkel pompáznak. Lassú léptekkel megyek fel a kis lépcsőn, s szaglászok körbe, még a bőrőndeineket be nem viszik a szobákba. Leülve a tornác széllére leskelődök, s gondolkodok.

Vajon milyen lessz majd itt? Jó férj leszek, vagy vezető, vagy egyszer majd apa? Még rendessen élni se éltem...
 

Behozták a bőröndöket, s indultak is haza-hallom meg Jeon hangját, s lépteit magam felé. Hogy lehet ennyire hallani ennek a banga vadállatnak hallani a lépteit. Bakker mi ő elefánt?A fapadló megrecseregve jelzi, hogy az elefánt legugolt mellém.

Hehe, elafánt. Megvan az új beceneve!

Van egy vendégszoba, ha akarod áttpakolhatom oda a dolgaimat, s ha jönnek akkor elalszok a földön-ajánlja fel bundámba simítva. Kedves gesztus...

Bólintva eggyet kelek fel, majd az ajtóhoz menve bököm be.
Csend... Ez az egy szó, ami legjobban zavarja jelenleg a fülemet. A ház nemcsak kívülről, de bévülről is álomszép. De rettenetesen nagy a csend. Otthon mindíg kiabálásra léptembe. Nem vitázott senki, csak anya és apa szeretett a ház eggyik sarkából a màsikba kiaválva beszélgetni.
Elmoszolyodok a kis emlékre, majd az ajtócsapódás miatt lögtön visszanyelek. Lassan lépkedve szaglászom körbe a házat. A konyha felszerelve, a nappaliban is egy külön kis szekrény tele nasikkal. Annyira így mégse lessz annyira rossz. Visszaváltozva emberi formámba indulok el az emeletre. Vagyis a hállóba, ami maga az emelet. A hatalmas üvegtető allat helyezkedik egy francia àgy, amivel szemben egy plazmatévé,hatalmas szekrények és polcok. A korlát kivilágítva, így rá lehet látni a nappaliban található kandallóra, ami mégjobban dob eggyet a hangulaton. És mindez fából... Elképesztő.
-Ennyire tetszik? Hallotam, ahogy koppan az öfelsége álla a földmagnál! - nevet fel melletem az elefánt, mire megforgatom szemeimet egy morgás kíséretében. A bőröndökre nézek, majd fél szemmel a melletem állóra.
Nincs itt vendégszoba... Szóval maradhatsz-vonok vállat, s a bőröndőm az eggyik szekrény elé húzva rakom bele ruháimat.
Érzem a benga elfánt győzelemteljes tekintetét hàtamon, ami most a legkevésbé érdekel. Példámat követve kezdi el ő is elrakni "sokszinű"ruháit a szekrénybe.
Fél óra pakolás után a bőröndöt a szekrény sarkába téve indulok le. Kicsit zavar, hogy anyámék szó nélkül leléptek de lehet valami fonos dolguk volt. Vagy esetleg szégyelték magukat? Ah kétlem!
Magammal lévő vitàt hasam korgàsa zavarja meg. Reflex szerüen indulok a konyhába, s lesek körbe. Kellene főznōm,amiben nem tündöklő a tudásom.
Sóhajtva veszek ki tojást, s töröm fel őket. Csinálok egy kis lecsót... Azt annyira nem lehet elrontani, vagyis reménykem. Veszek elő paprikát paradicsomot, hagymát és különböző szószok. Na ideje alkotni!
Esküszöm, hogy elmegyek séffnek. Még csak egy lecsót csinàltam meg úgy, hogy nem égettem le. Ízileg, az már egy màs kérdés.
2 tányért elővéve terítek meg, s veszek ki szószokat is. Hàtha úgy szereti. Az ashtalra teszem a már langyos aljú edényt,s az ajtóba állok.
Csináltam ebédet, gyere le, ha kérsz! - fordulok meg, majd az asztalhoz ülök. Mikor emelem magamnak a kanalat, hogy rakok magamnak egy adagot érkezik meg lihegve a benga. Gyors az asztalhoz lépked és lecsapódva a székre csillan fel szeme.
Ez még nem evett, hogy ennyire gyerekessen viselkedik?
Kérdem magamban, s szemet forgatok. Rakva magamnak az adagot, teszem vissza a kanalat, hogy tudjon szedni magának. A maradék ételt nemes egyszerüséggel belesöpri tányérjába és enni kezd.
Vadember...
Fejem megrázva kezdem el enni az ételt, ami lehet picit sótlan, de egész finim, ami egy kis mosolyt csal arcomra. Nem éggettem el és finom is lett! Mondom, hogy elmegyek seffnek!
Nagyon finom lett-mondja teli szájjal Jeon, aki így... Aranyos?...
Nem aranyos! Dehogy! Undoríto! Taehyung!
Biccentve egyet eszem meg maradékom és megfogva a két üres edényt viszem a mosogatóhoz

Az óra kattog és kandallóban égő tűzének parázsának pattogó hangja víszhangzik a szobában. Nyugalom és csend, de ez màr túl sok.
Sóhajtva fekszek fekszek le a szőnyegre a kandalló elé és a hàz fafalát tanulmányozom. Szusszantva vàltozok átt farkassá, majd szürke bundával borított farkammal kezdek el jàtszani.
Nem vagy fáradt? - hallom meg Jeont az emeletről, s lépteit, ami azt jelzi, hogy jön le.
Fejem megrázva gömbölyödök össze, majd felszusszantva csukom be szemeim. Füliem reflex szerűen hegyeződnek ki, mikor Jeon léptei közelednek felém, majd egy hangosabb roppanással jelezte ,hogy a benga állat leült mellém. Kezét fejemre vezeti ,s füleim közti terület kezdi el simogatni. Felmorranok ,de mégis a kellemes ,puha érintésébe bújok. Ez egy olyan meghitt pillanat,mint amilyet a jövendőbeli szerelmemmel tudtam elképzelni még kisgyermekként. Szemeimre egyre jobban telepszik az álom ,amit a tűz pattogása és a kellemes érintésnek köszönhető.

Szemeim teljesen lecsukva szusszantok fel és alszok el.

jk.ver

Szürke bundája melegséget áraszt,és a kandallóból áradó melegség csak tetőzi.Kint elég hideg van ,lehet azért fázik,de ablak nincs is nyitva... 

Felsóhajtva húzok oda egy takarót ,majd alaposan betakarva fekszek le mellé. Csukott szemét figyelve mosolyodok el ,majd nyomom orromat övének. 

Szeretlek Taehyung,és megfoglak védeni mindentől! És megszeretlek magamal Taehyungie! -suttogom neki és lassan engem is elnyom az álom.