Erik vagyok, egy 17 éves jövendőbeli férfi. Hamarosan végzek a gimnáziummal. Utána pedig irány az egyetem. Egy sima gimnáziumot végzek éppen el. Mellette zenélek. Van egy bandám 4 haverommaly én vagyok a fővokál, de gitározni is tudok. Apám még 9 évesen megtanított, csak azért mert az egyik nap az utcán megpillantottam egy hajléktalant aki gitározással kereste kenyerére a pénzét. Nagyon vonzott a gitár hangzása, a húrjai,és a kinézete is. Elég sok lány kíván az ajkaira engem, de nekem nincs időm se kedvem egy kapcsolattal foglalkozni. Majd talán később.
Valójában elég sok mindent kutatok ami érdekes lehet, avagy unalmas mások számára. Gyüjtöm a csontokat, és sokszor kijárok az erdőbe elhalt állatokat tanulmányozni. De mindegyiknél ugyanarra lyukadok ki. Kicsiként megöltem a kutyámat, mert kiváncsi voltam, hogy mennyi idő útán bomlik le. Anyáéktól azóta nem kapok állatokat hiába kérek. Szerintem titkon őket is megviselte, pedig akkor nem mutatták ki. Én vagyok a tipikus népszerű szuper srác az iskolában, de valójában még a haverjaim sem ismernek. Csak inni járok velük, más nem is érdekli őket. De hát így jár az aki olyan mint én. Ha nem lenne többé emberiség rajtam kivül meglennék egyedül is. Sokkal jobban éreznem magamat az állatokkal együtt. Egyébként 8 éves korom óta vegetáriánus vagyok, amikor ráeszméltem mit is eszek. 2 napig nem ettem semmit. És azóta is undorodm attól, hogy húst egyek. Ez elég ellentétes így, hogy állati maradványokat tanulmányozok de húst nem eszek. Baár mindenkinek vannak furcsa dolgai.
*Reggel*
Lassan álmosan kikecmergek az ágyból. Majd lemegyek a konyhába, de sehol senki. Bár már megszoktamy csak én kelek korán, de ennek oka van. A fürdő felé veszem az irányt és magamra zárom a a barna faajtót. Sóhajtok egy nagyot majd előveszem a pengémet. Őszintén sosem tudom miért csinálom, csak késztetést érzek. És muszáj megtennem minden reggel, különben megőrülnék szerintem. Sosem próbáltam még ki, így nem tudom. 10 éves korom óta csinálom. És meg mindig nem jöttek rá. Pedig elég feltünő, olyan vagyok mint egy zebra. Főleg a jobb lábam. Nem is fáj már ahogy csinálom, csak vérzik, és az érzés, hogy ma is megtettem megnyugtat. Néha mélyebbeket is csinálok, olyankor kicsit fáj, de megszokható. Ez kb fél óra. Ezután lesétálok a nem régiben kifestett konyhába kávét csinálni magamnak. Csak ez éltet. Ha a kávét nem talaltálk volna fel, valószinű már nem élnék. Sosem tudok aludni, egyszerűen csak jár az agyam, egész éjszaka. Ma nem megyek iskolába ugy döntöttem. Egésznap csak feküdni fogok. Úgy érzem megérdemlem. Sosem csináltam még ilyet. Na nem baj majd most.
