|Te Vagy Az Egyetlen |

Ötvenötödik

Szeretkezni...

Lassan...

Óvatosan...

Együtt... mi ketten.

- Igen - mosolyodott el szégyenlősen. A szemébe néztem, félre toltam a bugyiját, ő kiszabadított a nadrágomból, és miközben hozzá illesztettem magam, mélyen a szemembe nézve egy lassú mozdulattal rám ült. Az érzés miatt csukott szájjal morogtam, a szememet lehunytam, és fenekére helyeztem a kezem. Éreztem, hogy ő is felszabadult. - Hiányoztam, igaz? - az arcomra helyezte a kezét, közben lassan kezdett mozogni előre és hátra. Elcsábított a kifinomult mozdulata és a tekintete amivel teljesen földbe döngölt. Elmosolyodtam, hozzá hajoltam, ajkára tapasztottam a számat, és szenvedélyesen megcsókoltam. Ahogy mozgott, úgy a kezem is követte minden kecses mozdulatát.

- Teljesen megölsz! - leheltem ajkaink közé, ő mélyen a hajamba túrt. Sóhajai hangosabbak lettek, nyögések vették át a pillanatot. Nyelvemmel végig nyaltam a nyakát, puszikat nyomtam rá, állát is megajándékoztam, ajka szélét és tényleg nehezemre esett nem felnyögni. A fejtámlába nyomtam a fejem, kezemmel a meztelen fenekébe markoltam, ő végig szántotta a mellkasomat és hátra hajtott fejjel, lehunyt szemmel mozgott rajtam.

Ebédre kínai kaját rendeltem, külön kértem hozzá két gyümölcs levet. Azt hiszem, hogy igaza volt a dokinak. A szex sok mindenben segít. A problémát nem oldja meg, de közelebb hozza a párokat egymáshoz. Mivel Sarah még mindig a fürdőszobában volt és túl nagy volt a csend, úgy gondoltam, hogy benyitok hozzá. - El sem hiszem, hogy babát várok - a meleg vizet a lapos hasára öntötte, én pedig mosolyogva húztam egy széket a kád mellé, majd leültem mellé. Ingemet a könyökömig húztam, majd a hasára helyeztem a kezem.

- Mikor akartad nekem elmondani? - megijedtem, mikor megtudtam, hogy Sarah teherbe esett, de annál boldogabb lettem a hírtől. Nem terveztem ilyen fiatalon apa lenni, még nem tudom, hogy ezzel, hogy fogok megbírkózni, de a szerelmünk gyümölcsét már most a szívembe zártam.  Sarah könnyes szemmel pillantott fel rám.

- Nem találtam megfelelő időt rá - suttogta. - Sok minden történt - simogatta a kézfejemet, én pedig csendben figyeltem. - Nem tudok elégszer bocsánatot kérni a történtek miatt - nézett a szemembe. - Akkor este jogosnak éreztem a viselkedésed! A videó... tényleg visszatükrözte a fájdalmadat! Én csak akkor jöttem rá arra, hogy többet ártottam azzal, hogy eltitkoltam előled - keze a karomra csúszott, majd vissza a kézfejemre. - Én nem akartalak bántani!

- Tudom! - sóhajtottam. - Még mindig fáj, de tudom! Viszont... - pillantottam oldalra. - Sarah, készen állunk mi erre? - pillantottam a hasára. - Egy baba... hatalmas felelőség! Nem tudom, hogy beleférne-e most az életünkbe! - mivel láttam a csalódottságot az arcán, gyorsan kijavítottam magam. - Nagyon örülök neki! Még mindig nem fogtam fel, hogy apa leszek...de Sarah ezt jól meg kell fontolnunk!

- Én akarom őt!

- És készen is állsz rá?

- Majd elmegyek órákra! Tudod már tartanak kismamáknak külön órákat - ekkor felült és közel hajolt hozzám, majd mélyen a szemembe nézett. - Azért, hogy jó édesanya legyek - tekintete lesiklott az ajkamra, majd a ruhámra és... csípőmre is. Vizes kezével megfogta az ingemet, kigombolta, mellemre helyezte tenyerét és végig simította. - Óh! - fürkészte, hogy a vízcseppek a hasamon az alsónadrágom felé folynak. - Vizes lettél! Le kell venned!

- Milyen nagy kár - felálltam, majd lassan kisétáltam. Megkerestem a kapcsolót, megnyomtam a gombot rajta, így a hatalmas üveg előtt található elektromos függöny lassan a padló felé araszolt. Legközelebb meztelen sétáltam be a fürdőszobába, és támaszkodtam meg az ajtófélfánál. Kezemet csípőmre helyeztem, Sarah egyenesen a farkamra nézve elvigyorodott.

- Basszus! - nevetett tovább.  - Ezt nem szabad kihagynom! - szemembe nézve felállt, kezét megfogtam, ő kilépett a kádból, és mellkasomhoz bújt. Csábított és nem eresztett. Az ajka, a meztelen vizes teste, a vizes haja...mindene elvarázsolt. Ekkor tarkómnál fogva lehúzott magához, megcsókolt, én lehajoltam és combját végig simítva engedtem, hogy rám ugorjon. A derekemat meztelen lábával átkulcsolta, miközben csókolóztunk, az ágy felé cipeltem őt. - Mi lesz az ebéddel? - az ágy közepére fektettem, lábát félre csúszva hozzá másztam, alkarommal megtámaszkodtam, majd végig nyaltam a nőiességét.

- Nekem itt van az ebédem! Méghozzá arany tálcán kínálva! Szerinted nekem ennél kell több? - nyelvemmel ingereltem, ő nyögve és kishíján sikítva a hajamba markolt. Nem csodálkoztam, tényleg hiányzott minden porcikája. Ilyenkor értelmet nyer az, hogy két ember közt nincsen szégyelni való. 

- Gyere ide, Aiden! - kérését azonnal teljesítettem, combját a derekamhoz húztam, a szemébe néztem, és egy mély mozdulattal belé hatoltam. Ő ugyan olyan rajongással nézett rám, mint mindig. Arcán jól ismert élvezet és gyönyör jele ült ki. Kezét a kezemmel kulcsoltam össze, felül kerekedtem rajta, és mélyen löktem. Ezuttal intenzíven, mélyen és tempósan. Azt akartam, hogy érezze, mit vált ki belőlem. Azt akartam, hogy tudja, mennyire hiányzott nekem. - Ha, így szeretnéd kimutatni a haragodat, akkor nem állítalak meg - fenekembe markolt és csókjaival buzdított, hogy folytassam amit elkezdtem.

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de késő este az ágy szélén ültem és a kezemben tartottam édesanyám dobozát. Valamiért más volt a helyzet. Más volt, mert mindent tudtam. Fájdalmasabb volt a kezemben tartani, könnyes szemmel nyitottam ki és sóhajtva fürkésztem az emlékeket. Néha kezemmel a tárgyak közé tűrtem, ujjaim közé vettem azt, amit szimpatikusnak találtam. Sarah a vizes haját törölgetve lépett ki a fürdőszobából, majd az ágyon mögém térdelt és átölelte a hasamat. - Nagyon rossz volt nélküled. Nem tudtam a hiányoddal megbírkózni! - válaszul puszit nyomtam az arcára. - Ez Rose doboza? - suttogta óvatosan.

- És az apámé! Ian doboza is - pillantottam az ablak felé. - Tudod... - fürkésztem a fényekbe öltözött Brooklyn hidat. - Anett tényleg nem akarta elmondani, hogy ki az apám! Azt hiszem, hogy nem is mondta volna el, de megfenyegettem hülyeségekkel - fogtam meg Sarah kezét. - De mikor meghallottam a nevet én...

- Csalódtál?

- Inkább meglepődtem! De annyira, hogy percekig nem tudtam mit mondani, csak kattogott az agyam!

- Min gondolkoztál? - puszilta meg a nyakam. 

- Azon, hogy ő ott volt a közelemben! Mindig ott volt! És basszus annyit bántott... nem is tudom, hogy utáljam vagy szimplán szarjam le, hogy ő az apám! - pillantottam a szemébe. Szerintem Sarah tudta, hogy szomorú lettem a dolog miatt, mert mosolyogva doboz felé pillantott.

- Találtál valami szépet a dobozban?

- Csak azt amit a... - amikor a kezem egy vékony laphoz ért, összeráncolt szemöldökkel kihúztam a tárgyak közt. - Ez mi? - kihajtottam, de ekkor egy dalszöveggel találtam szembe magam. Annyira meglepődtem, hogy ajkamra helyeztem a kezem, hogy ne sírjam el magam. - Nyártól télig - suttogtam a dalszöveget fürkészve.

- Ez egy dalszöveg? - kérdezte Sarah. Ekkor a lap alján található fekete szövegre pillantotam.

- 1995 December negyedike - suttogtam könnyes szemmel. - Nyártól télig? - gondolkoztam. - Anya és apa nyáron ismerkedtek meg és...

- Télen hagyták el egymást - pillantott a dalszövegre. Egyébként a betűk már homályosak voltak. Ceruzával írták, a lap is több helyen maszatos és foltos volt.

- Nem hiszem el! - suttogtam óvatosan. - Ez itt egy komplett dalszöveg... - ekkor összehúzott szemekkel magamban felolvastam az első részt:

Egyetlen pillantásod elrabolta a szívem

Ezért a nyári éjszakán remegve melléd ültem

Csak a szívem tudja, hogy pontosan miért jöttem

De már akkor tudtam, hogy az estét veled kell töltsem

Könnyes szemmel ketté hajtottam a lapot, majd a mellkasomhoz helyeztem.

- Na?! - csillogott Sarah tekintete. - Milyen? Ian írta ezt a dalt? Biztos vagyok benne, más nem írhatta - előre pillantottam, magamhoz öleltem és beszívtam az illatát.

- Gyönyörűt! Egy gyönyörű szerelmes dalt - és ekkor éreztem, hogy ez a dal még rengeteg emberhez fog eljutni.