Rejtélyek nyomán

3. Álomvadász

×Éjszaka fél 3×

Jamy és Millie a földszinti folyosó végén szemben a fürdővel a nagy hálóban alszik.
Katy a felső szinti folyosó közepén, Sidny szobájával szemben.
Az éjszakai sötétségben csak a hold világít be az ablakon, de ebben a parányi fényben Katy meglátott valamit a szembe lévő szobában.
Valami fehéret.
Aztán látta... Meglátta...
Ugyanazt a nőt akit az imént az udvaron látott. Felnőtt létére nagyon megijedt és mintha az ágy megvédte volna minden rossztól és ijesztőtől, befordult a fal felé és remegve várt.
A szíve hirtelen megdermedt, úgy érezte talán egy ütemet ki is hagyott, amikor egy hideg kéz fogta meg a vállát és a nevét súgta:
-Ket! -Kety hallgatott.
-Ket! -hangzott újból a suttogás.
-Kety! Szívem. -hallatszott mostmár tisztán Millie hangja.
Ket megnyugodott amikor meghallotta az édesanyja hangát.
-Mi történt édesem? -kérdezte a nő.
Ket felűlt az ágyon és a takaróját kezdte vizsgálni kék szemeivel.
-Semmi. - felelte gyorsan.
-Csak rosszat álmodtam. -tette hozzá. Pedig nem volt igaz.
Igazából látta azt a nőt és megrémült.
-Anya biztos őrültnek nézne. -könyvelte el magában.
Millie megölelte őt, kezei még mindig hidegek voltak. Ő is félt valamitől. És Kate ezt érezte.
Millie nyugodtnak tettetve magát végigsimította kissé ráncos kezét Katy homlokán és kilépett a szobából.
Lement a lépcsőn és végiggyalogolt a folyosón, majd visszafeküdt az ágyba.

*TIME SKIP*
(nézőpont váltás)

Kiengedtek a kórházból.
Taxival vitettem magam haza. Kiszálltam a sárga járműből és lassan végiggyalogoltam a kocsibejárón.
Olyan 4 óra körül lehetett.
Lehelletem látszott a hűvös levegőben.
Telefonommal világítottam miközben a kulcsomat keresgéltem a zsebeimben.
Nincs meg.
Bizonyosodtam meg róla, miközben már azon agyaltam hogy hova fogok most menni.
Hívtam egy másik taxit és hamarosan már ott is voltam a Rowlings villánál.
Millie jött ajtót nyitni. Jól ismertem az idősebb hölgyet.
Elmeséltem neki a történteket. Egy aggodalmas pillantást kaptam cserébe. Beengedett és az egyik földszinti szobába vezetett.
-Ez jó lesz. -motyogta álmos hangján.
-Köszönöm. -mondtam hálásan és egy puszit nyomtam az arcára, majd kicammogott a helyiségből.
Nagyon szép nyugalmas szoba volt.
Biztonságban éreztem magam ahogy levetettem magam az ágyra.
Egyből elaludtam.
Az éjszaka hamar eltelt, de amint felkeltem valami nem volt rendben..
Fura szagot éreztem.
-Dögszag. -mormoltam.
Kimentem az udvarra.
A hátsó kerítéshez gyalogoltam és megláttam.. Rowlingsék nyája szétmarcangolva feküdt a sajátjuktól véres fűben.
Vérfoltok vezettek az erdő felé. Felkaptam a fészerből egy puskát, mely Jamy kollekciójába tartozott.
Aztán elindultam az erdő irányába. Félve közelítettem a fákhoz, de lépteim magabiztosnak hatottak.
Csak később gondoltam bele mekkora veszélybe sodortam magam ezzel.
Mit kezdek én egymagam egy falka farkassal akik láthatóan az egész nyájat elintézték.
De akkor már késő volt.
Hallottam a csócsálást.
A hideg is végigfutott a hátamon. Lassan megkerültem vastag a fát és aztán láttam...
Hogy az nem egy farkas, hanem Jamy néma lánya Sidny!
Nagyon megrémültem. A fehér hálóingjét pedig vörösre színezte a birkavér.
A szája körül is véres volt és egy halkan, de keservesen bégető kis bárány volt a kezei között.
Rámpillantott.
Rám, aki épp egy fegyvercsövet szegez a fejéhez.
Futni kezdtem.
Sprinteltem a villa felé, megbotlottam, majd felriadtam.
-Csakh egyh álom volth. -ziháltam.
Óriási izzadság tócsában fetrengtem, amit nem csodálok, hisz nagyon féltem.
Amikor felébredtem, nem hittem a szememnek.. Azaz az orromnak, mert ugyan az a bűz csapott meg mint korábban.
Nem akartam kimenni az udvarra. Tudtam mi fog következni az után.
És ha engem találnak a töglött birkák mellett, engem fognak gyanúsítani.
Ezért inkább megpróbáltam visszaaludni.
Nem ment.
A dögszag lassan az egész villát átjárta.
Felkeltem az ágyból és kiléptem a szobából a folyosóra, végignéztem a csendes villán. A falon családi képek lógtak és a kék orchideák itt is megjelentek az ablakpárkányokban.