Titkok hálójában // H.S. /

Huszonkilencedik fejezet

A mohósága eltűnt, helyette lassú, kimért léptekkel mentünk a szoba felé. Továbbra sem tudtam tisztán gondolkozni, így amikor finoman behajtotta maga mögött az ajtót, meg sem kérdőjeleztem, hogy miért tol egy kicsit az ágy felé. Esetlenül megálltam az ágy szélénél, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mit kellene csinálnom.

Amint meghallottam becsukódni az ajtót, két kéz ragadta meg a derekam. Harry hozzám préselte magát, miközben a hajam félresöpörte, és puszikkal hintette be a nyakam. Lehunyt szemmel, visszafojtott lélegzettel élveztem a tevékenységét. A keze őrjítően lassú mozdulattal indult meg lefelé a hasamon, egészen a ruhám szegélyéig.

- Már abban a pillanatban elveszítettem az eszem, hogy megláttalak ebben a ruhában. A vörös lesz ezentúl a kedvenc színem miattad - suttogta érzékien a fülembe. Egy apró sóhaj szaladt ki a számom, aminek következtében szorosabban simult hozzám. - Bármennyire is oda vagyok érte, ruha nélkül szívesebben látnálak. Levehetem? - kérdezte játékosan. Mintha erre tudnék nemet mondani.

A kezével apró köröket írt le a combomra, pont ott, ahol a ruha véget ért. Erőtlenül bólintottam, azonban megrázta a fejét.

- Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor szükségem lesz arra, hogy használd a szavaidat. Egy igen vagy nem tökéletes elég, de nem akarok semmi olyat tenni, amivel nem érzed jól magad - ismerte be halkan.

- Igen, leveheted - préseltem ki erőtlenül a számból. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd szembefordított magával egy gyors mozdulattal és foglyul ejtette a számat az övével. Bár a szavai nyugodtak voltak és kellemesek, a tettei megmutatták, hogy ugyanannyira szüksége van rám, mint nekem rá.

Lassú mozdulattal kezdte el felhúzni a ruhámat, majd annyira szakadt el tőlem, hogy áthúzza a fejemen. Éhes tekintettel siklott végig a testemen a szeme, majd lehunyta a szemét, és élesen beszívta a levegőt. Értetlenül pillantottam le a vörös fehérneműmre, ami még csak nem is tartozott a legkihívóbb darabjaim közé. Harry reakció mégis olyan volt, mintha egy ezer dolláros fehérneműben ácsorogtam volna előtte.

Amikor kinyitotta a szemét, még sötétebbé vált a tekintete, mint azelőtt. Megbabonázva nyúlt a hasam felé, majd finoman végig húzta a mellkasomnál az ujjait. Libabőr futott végig rajtam az érintésétől. A szám önkéntelenül szétnyílt, a szívem pedig néhány ütemet kihagyott.

Ott álltam előtte szinte teljesen meztelenül, az ösztönös reakcióm mégsem az volt, hogy eltakarjam magam. Olyan vággyal figyelte a testem, hogy eszem ágában sem lett volna azon gondolkozni, hogy nem tetszik neki, amit lát.

- Annyira gyönyörű vagy, April - suttogta elhaló hangon, majd egy hangos sóhaj hagyta el a száját. - Ki akartam használni veled az időmet - vallotta be. - Végigcsókolni az egész tested, kényeztetni az ujjammal és a nyelvemmel ameddig olyan orgazmusod lesz, mint még soha. Aztán végre lefeküdni veled és ismét a csúcsra repíteni. De ha öt percen belül nem teszlek magamévá, akkor megbolondulok - tette hozzá. Elkerekedett szemmel néztem rá, ugyanis olyan egyszerűen mondta el mindezt, amilyen könnyedséggel én nem tudnék soha beszélni erről a témáról.

A szavai feltüzeltek, így viszonylag magabiztosan nyúltam az ingjéhez és kezdtem el kigombolni. A tekintete az arcomat fürkészte, miközben gondos odafigyeléssel próbáltam a remegő kezemmel kihámozni az említett ruhadarabból. Visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a körmömmel a mellkasát cirógatom, majd a következő pillanatban a tarkóm után nyúlt és kétségbeesetten magához húzott egy csókra. A nyelve bársonyosan táncolt az enyémmel, miközben szorosan magához húzott. Az egyik keze a hajamba túrt, a másik a derekamon pihent.

- Mássz az ágyra - szakadt el tőlem lihegve. Engedelmesen fordultam meg és próbáltam a lehető legjobban leplezni a zavaromat. Ahogy elhelyezkedtem a párnák között, vetettem rá egy pillantást.