Az élet csupa meglepetés

34. rész《Elvesztettük Tony-t》

- Már megint? - kérdezi Isaac. - Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?

- Te vagy a szerencsétlen. - teszem az ujjamat a nedves mellkasára. A barna haja most feketének tűnik a víz miatt. Csak a derekára van csavarva egy fehér törülköző.

- Gyere adok egy pólót. - megfogja a kezemet és a szobájába vezet. Leülök az ágyára, míg elővesz egy pólót. - Szürke vagy Fekete?

- Teljesen mindegy.

- Akkor fekete. - összegyűri az anyagot és a fejemhez vágja.

- Hé. - hátra nyúlok egy párnáért és én is hozzávágom. Csak hogy a párna nem a fején landolt. Még nem is a mellkasán. Hanem egyenesen a törülközőnek, amit, ha nem kap el, akkor le is esik róla. A szám elé kapom a kezem, majd elröhögöm magam.

- Vagy nagyon rosszul célzol. Vagy épp nagyon jó. - húzza mosolyra a száját.

~~~

Kedd reggel szokásos időpontba szólal meg az ébresztőm. Isaac-re nézek, aki a párna alatt alszik. Miért alatta? Isaac pólója, a combomig lelóg és háromszor beleférek. Pont úgy mint a pulóverébe. A fogkefémet magamhoz veszem és elindulok a mosdó felé. Három féle fogkrém van a tükör előtt. Három! Mindig ezen gondolkodom, hogy miért pont három, de mindig elfelejtem megkérdezni.

- Miért nem zársz ajtót, míg fogat mosol? - kérdezi az ajtón belépve.

- Miért zárnám be? Miért vagy ébren? - kérdezem miután kiköptem a habot a számból.

- Menj arrébb. - lök arrébb a csípőjével.

- Miért van három fogkrémed?

- Mi? - hát igen. Fogkefével a számban kérdeztem meg. Persze, hogy nem értett semmit.

- Miért van három fogkrémed? - kérdezem meg újból, csak most fogkefe nélkül.

- Nem tudom. - válaszolja.

- Mi az, hogy nem tudod?

- Nem tudom. Mikor rászánom magam a vásárlásra, akkor mindig hármat veszek le a polcról. - von vállat.

- Ez ilyen fiú logika?

- Nem, ez Isaac logika. - mondja miközben kiköpi a habot.

- Elég logikátlan vagy. - jegyzem meg nevetve.

A suli kapuján belépve keresem az ismerős arcokat. De senkit nem látok.

- Na végre, hogy megjöttetek. - jön mellénk Dylan.

- Rebecca? - kérdezem, mert nem látom az említett személyt mellette.

- Mindjárt jön. Hétvégén megyünk bulizni.

- Nem. - válaszolom.

- Mi az, hogy nem? - nincs kedvem buliba menni. De eszembe jut, hogy...

- El kell utaznom.

- Oh, akkor megyünk mondjuk... Ma.

- Dylan... Az utolsó bulin, amin voltam ott majdnem megfulladtam.

- De nem hagyjunk egyedül és nem is házi buliba mennénk.

- Nem hiszem, hogy szeretnék menni.

- A múltkori buli nagyon rossz volt. Mind neked, mind nekünk. Szóval kell egy olyan este, ahol leihatjuk magunkat. Normálisan. Semmi suli, semmi ilyesmi unalmas gondok.

- És ezt te hétköznap akarod bejátszani? - a szekrényekhez sétálunk.

- Hát... Ha belegondolunk akkor kell ilyen a barátságunkba.