Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

4.58 Elbukott érzések

-Ali! - jött be hirtelen Hermione. - Ez meg mi volt?

Abban a percben eltettem a gyógyszert a zsebembe és úgy csináltam, mintha mi se történt volna. Pedig nagyon is történik. Csupa rossz dolog egyaránt.

-Én se tudom. - mondtam ki egyhangúan. - Draco megint kerül.
-De hát miért? - furcsálta. - Most egy fiú miatt se kerülhet.
-Hát, ez az. - értettem egyet. - És már nagyon zavar.
-Nézzünk meg, hátha magától odajön hozzád és mond valamit. - találta ki.

Igaza van. Ne csak én tegyek mindig valamit, hanem ő is tegyen hozzá. Ha nem fog lépni a mai nap folyamán, akkor majd én fogok. Így lesz a legjobb.

Visszamentünk Harryékhez, miközben csatlakoztunk a Roxmortsba induló csoporthoz és elindultunk a már ismert faluba. Természetesen egyből eszembe jutott az a bizonyos este, amikor ketten belecsaptunk az éjszakába. Abba a csodálatos éjszakába, amit csak mi ketten tudunk. Minden pillanatára emlékszem, amikor a Három Seprűbe sokat ittunk, de nem érdekelt minket. Táncoltunk és jól éreztük magunkat. Volt egy kis balhé is, de az is kell néha. Akkor nagyon is boldog voltam.. A szerelmemmel lehettem és akkor még semmi baj nem volt köztünk. Csak lángolt a csodálatos szerelem.. Bárcsak visszatekerhetném az időt és abban a pillanatban lennék.. Csak ő és én..

-Menjünk a Három Seprűbe? - tértem vissza valóságba és felfigyeltem Harryre, amikor odaértünk a faluba.
-Hova máshova? - felelte kuncogva Ron.

Nekem mindegy volt, így benne voltam az ötletbe. Csak valami, vagy valaki terelje el a gondolataimat. Én csak erre vágyok. Semmi másra.

Bementünk és ki is kértünk négy vajsört. Miután odaadták őket, leültünk egy üres asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni.

-Hogy haladsz a tojással? - érdeklődött Hermione.
-Jól, már mindjárt rájövök. - felelte Harry.

Bevallom, olyan fura volt, hogy most ismét voltak a helyiségben és nem üres volt a hely. Minden egyes pillanata itt volt előttem. Mindenre emlékszem, hogy mit csináltunk. Sose fogom elfelejteni. Viszont akkor is kicseszettül bánt, hogy most nem vagyunk ilyen kapcsolatban és hogy Draco így viselkedik velem. Ok nélkül. Mi lett a szöszimmel? Érthetetlen, de komolyan..

Hirtelen belépett az a valaki, akire még az előbb gondoltam és akiről durván panaszkodok. Draco és a haverjai. Hihetetlen, hogy nekik is pont most kell itt lenniük. Jellemző.. Pont a legrosszabbkor.

Ők is odamentek a pulthoz és kértek vajsört. Természetesen most se nézett felénk és leültek egy szabad asztalhoz. Láttam, jókat röhögcséltek és elvoltak. Egyszerűen nem bírtam nem őt nézni. Könyörgöm, jöjjön már ide egy csókra.. Szükségem van rá.. Anélkül nem tudok boldog lenni.. Kell a pimasz fiúm, de most rögtön..

-Emlékeztek még a decemberben történt balesetre? - emlékezett vissza Ron is. - Azért az komoly lehetett, hogy itt sok piát megittak és beszöktek.

Azonnal arra az estére gondoltam ismét. Nem is sejtik, hogy a tettesek itt vannak a kocsmában. Annyira jó volt.. Bármikor újra megtenném..

-Vajon hogy szöktek be? - töprengett Hermione.

Tudnék mesélni. Dracora néztem, de még mindig nevetgélt a haverjaival és rám se nézett. Értem, hogy a barátaival is szeretne lenni, de azért egy csók erejéig idejöhetne. Úgy megkérdezném, miért kerül. Tudom, hogy Hermivel mást beszéltünk meg, de szerintem, már kimutatta az igazat, hogy ő most biztos nem fog lépni. Úgy gondolom, hogy nekem kell közbelépnem. Hamarosan megteszem.

-Ali, ne nézd feltűnően! - szólt rám Hermione.

Igaza van.. Jobb lesz majd, ha én várom meg, mikor szeretne végre velem is lenni. Gondolom tudja, hogy itt vagyok, csak éppen most leszar.. Fantasztikus, hogy ezt átélhetem.. Valamiért megérdemlem, az biztos.