Te, Én és a Csillagos Ég - BSD Szösszenetek

OsaNai 2

Nincs benne semmi oLyAn azonban azz ajánlom, csak saját felelősségre olvasd el. Nyugi, a kicsi ép vagy nem ép lelki világod nem fog megsérülni ettől az Oneshottól, de jobbnak láttam szólni. Habár, semmi durva nincs benne...

A délután estébe hajlott, a nap, szirmait hajtogatva tért nyugovóra a domb mögé. A kis, fényes csillagok már láthatóvá váltak az égen, boldogan mosolyogtak a hazafele tartó fáradt emberekre. Dazai épp ebben a pillanatban ért a házuk elé, majd fáradtan sóhajtva benyitott. 

- Tadaima...- kiáltott a házba, behúzva maga mögött az ajtót. 

- Okkaeri Osamu~- táncolt ki az előszobába énekelve Naito. Rókafülei fejét ékesítették, bolyhos farkát boldogan csóválta. Egy piros ruha volt rajta, ami a combja közepéig ért, rajta fehér köténnyel, mezítláb volt. Haja enyhén lisztes volt, így párja arra következtetett, hogy a lány a konyhában tevékenykedett, és valami sütit süthetett. Dazai gyorsan lerúgta magáról cipőit, majd kabátját a fogasra hajítva két lépéssel Naitonál termett, és karjaiba zárta. Erre várt egész nap, hogy megölelhesse a lányt. Naito meglepődött, azonban boldogan bújt szerelme ölelésébe. 

- Nehéz napod volt?- kérdezte, a fiú pedig buzgón bólogatni kezdett. 

- De a lényeg az, hogy most itt vagyunk, csak te és én, mi ketten...- halkul el a végére, Naito nyakába fúrva a fejét. 

- O-Osamu?- lepődik meg Naito elvörösödve, amikor kedvese testsúlya ránehezedik. Dazai elaludt. Naito kuncogni kezd, majd úgy dönt, hogy egy icipicit hagyja még aludni, csak utána kelti fel. Kezét a fiú hajába vezeti, és simogatni kezdi a puha tincseket, ugyanis egyszerűen imádja simogatni, fésülgetni a fiú haját, akár órákon át képes lenne ezt csinálni, megállás nélkül. Végül, mikor már elgémberedett a válla a fiú súlyától, ébresztgetni kezdi a fiút.

- Osamu, édesem, kelj fel...- simogatja a fiú arcát, Osamu viszont csak motyogni kezdett. 

- Csak még egy kicsit... - suttogja fáradtan, fejét még mélyebbre fúrva a lány nyakába. Naito meleg volt, Osamu pedig át volt fagyva, mivel kint nem volt épp a legmelegebb. Fújt a szél, és, bár nem esett az eső, zord idő volt. Naito pontosan tudta, hogy a fiú fázik.

- De... Osamu, nekem van még egy kis dolgom... - tolta el magától, majd puszit nyomott az arcára. Felsétált az emeletre, ajtócsapódás kísérte, amint bement a szobába. Osamu szomorúan felsóhajtott, majd a nappaliba sétált, és levágta magát a kanapéra.

- Azt reméltem a ma estét együtt tölthetjük... - tűnődött el csalódottan. Nem telt el sok idő, aligha fél óra volt mindössze, Naito máris lefelé ugrándozott a lépcsőn.

- Osamuu~- dalolta belépve a helyre, hol kedvese is tartózkodott. Osamu egy takarót a fejére húzva ült a drapp ülőalkalmatosságon. Mikor meghallotta egyetlene hangját, egyből a lány felé fordult, ugyanis azt hitte a lány munkája hosszabb ideig fog tartani. Meglepődve vette észre, hogy Naiton csak egy fürdő köpeny van, semmi egyéb.

- Nai.... to? - kérdezte értetlenül, mire barátnője csak elmosolyodott.

- Gyere velem~- mosolygott a fiúra, majd megragadva a kezét maga után húzta az emeleten lévő fürdőszobába. A helységben kellemes illat terjengett, két törölköző is ki volt készítve, a kádban habos, illatos víz hullámzott.

- Ajándék~ Láttam, hogy fáradt vagy, és fázol, gondoltam, jól esne egy forró fürdő. - mosolygott szeretetteljesen a barna hajúra Naito. Osamu csak a lányhoz lépett.

- Ezt csak nekem csináltad? - kérdezte szinte sírva a boldogságtól.

- Mhm. Kettőnknek. - mutatott magára majd a fiúra Naito.