|Te Vagy Az Egyetlen |

Harmincnyolcadik

- Mit gondolsz? - hajolt a fülemhez. - Édesanyád bánni fogja, ha egy kicsit késel? - kezemmel a nadrágjába nyúltam és sóhajtva toltam le a fenekén. - Imádom ezt csinálni veled, mondtam már? - Aiden közelebb húzott magához, pont annyira, hogy belém tudjon csúszni. Homlokát a homlokomnak döntötte, szemébe nézve kapaszkodtam a tarkójába, és felnyögtem amikor tökéletesen belém csúszott. Az érzés miatt egyszerre sóhajtottunk fel, az ajkamat az ajkára tapasztottam, miközben a kezünket összekulcsolva elkezdett ki és be mozogni bennem. Lassú volt és szenvedélyes. Kezemmel a meztelen fenekébe markoltan minden lökése közben. - Nem fogom sokáig bírni, ha ezt csinálod - nyelvét az ajkaim közt csúsztatta át és lehunyt szemmel csókolt. Az arca kipirult, közben kezével végig gombolta a kockás ingem, és megmarkolta a mellem a melltartón keresztül. - Elképesztően gyönyörű vagy - miközben a nyögéseimet hallgatta, én élveztem, hogy tempósan mozog bennem. Tudtam, hogy megtalálta a helyét. Elvesztünk egymásban.

- Vigyél az ágyba! Többet akarok - kértem hevesen dobogó szívvel. A szívem a torkomban dobogott, innen is tudtam, hogy milyen hatással van rám. Fél szemmel láttam, hogy ajkába harap és kipirult arccal elmosolyodik. Tudom, hogy milyen, amikor élvezi. Érzem, hogy mikor van közel a gyönyörhöz. Mindig néztem az arcát, figyeltem a gyönyört, ami mindig kiül rá.

- Tényleg késni fogsz - kicsúszott belőlem és az ágy felé cipelt. Én közben levettem az ingemet, kikapcsoltam a melltartómat és felkuncogtam, amikor az ágyra fektetett és lassan közelebb mászott hozzám. Csókot akart adni nekem, de én az ajkára helyeztem a mutatóujjam.

- Csináld azt, amit akarok - nyögtem hangosan.

- Mit szeretnél? - húzta össze a szemét. Ekkor óvatosan letoltam a fejét a lábam közé. Fél füllel hallottam, hogy felkuncog. Éreztem, hogy nyelvét kidugja és minden érzékeny területemet végig nyal. Úgy nyalt mintha egy fagylaltot fogyasztott volna. Lábamat a vállára tettem, kezemmel a hajába túrtam.

- Úristen - nyögtem remegve. - Ígérem, hogy visszaadom - hajtottam hátra a fejem, a testem ívbe hajolt és lehunytam a szemem. - Milyen ügyey nyelved van Aiden...

Késve érkeztem meg a találkozó helyszínére. Még mindig remegett a lábam, ezért oda figyelve sétáltam be az étterem ajtaján. A pincér az asztalhoz vezetett, közben a történtek filmként játszódtak le előttem. Még mindig éreztem, hogy a csípőjén ülve engedtem, hogy belém hatoljon. Emlékszek, hogy ujjaival a fenekembe markolva diktálja a tempót. Táncoltam rajta. Szenvedélyesen és erotikusan. a történtek után próbáltam, összeszedni magam, de Aiden más amikor szeretkezik. Hogy milyen? Nem is tudom...

Szenvedélyes.

Rabúlejtő.

Szótlan és oda figyel mindenre.

Nem hagy magamra.

Minden vágyamat teljesíti.

Aiden más. Igazi szenvedélyes oldalával találkozok, akárhányszor szeretkezünk. Úgy viselkedik mintha én lennék a világ közepe. És abban a pillanatban, amikor a testünk összeforr, akkor tényleg nem létezik más, csak mi.

Mikor leültem anyukámmal szembe, ő pusziért hajolt, de én keresztbe fontam a lábam.

- Nincs sok időm - csúsztattam a gyűrűs kezem az asztalra, hogy anya jól lássa azt, hogy kié a szívem. A világoskék köves gyűrűt fürkészve felvonta a szemöldökét.

- Feltételezem, hogy ez nem Nathan gyűrűje - nézett végig rajtam. - Megváltoztál. Nő lettél, igaz? - suttogta hallkan. Erre nem válaszoltam, csak oldalra biccentettem a fejem. Nem tudtam, hogy ennyi idő után mit mondhatnék neki. Anya tudta, hogy hibás, mégis úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna.

- Csak azért jöttem, hogy elmondjam azt, hogy ami az nap este történt, az kettőnk titka marad - mivel egyből a közepébe vágtam, anya szégyenkezve lesütötte a fejét.

- Figyelj, kicsim! A bor miatt volt minden! Túl sokat ittunk! Egyszeri alkalom volt és én... szeretem az édesapádat!

- Aki szereti a férjét, az nem csalja meg a legjobb barátjával! - sziszegtem az asztalnál ülve. - Megértem, hogy Nathan White édesapja jóképű pasi! Ez igaz! Ian tényleg jóképű és a korához képest fitt! De amit az nap este tettél, az megbocsáthatatlan!

- Se te elhagytad Ian fiát - suttogta. - Nathant!

- Nem elhagytam - sziszegtem mérgesen. - Elmenekültem - bólintottam. - És tudod anya - helyeztem a vállamra a táskámat. - Köszönöm neked - sziszegtem. - A döntésed miatt jöttem rá arra, hogy te engem semmire nem kényszeríthetsz! Az undorító tetted miatt jöttem rá arra, hogy egy ilyen nő többé nem irányíthatja az életem!

- Ugye tudod, hogy vissza foglak kényszeríteni Nathanhoz? - húzta össze a szemét. Szinte biztos voltam abban, hogy ezt fogja mondani. - És tudod miért? Mert Nathan szerelmes beléd!

- Te pedig Ianbe?

- Az csak egy alkalom volt! Ian és én megbeszéltük! Ő már fiatal korában is fűvel fával dugott. Minden buliban felszedte a nőket - hajolt közelebb hozzám, hogy a környezetben csak én halljam. Szégyelltem magam, hogy ilyen anyám van. Haragudtam arra, hogy nem mutat megbánást. Utáltam az miatt, hogy hátba szúrta apámat. És fulladoztam az miatt, hogy ezzel a kislány szívemet és darabjaira törte. Próbáltam erős lenni, de mégis csak az anyám volt. Ő szült engem. A szívem mélyén nagyon szerettem, de haragudtam rá. - Az alkohol miatt tettük meg! Csak jól éreztük magunkat! Nathan apja tegnap este felhívott, hogy mondjam meg neked, hogy a fia szenved! Nem fog békén hagyni engem! Azt akarja, hogy az egyetlen fia boldog legyen! Vissza kell menned Nathanhoz!

- Jaj, anya! - kuncogtam. - Nagyon sajnálom, hogy ide jutottunk! Mivel a családunkat sokan ismerik, ezért próbálok nem feltűnően viselkedni - sziszegtem és érzékijen közelebb hajoltam hozzá. - Tudom, hogy te bármire képes vagy! Tőled örököltem az elszántságomat, de most mondom először és utoljára - és feltettem a kezem, hogy most nagyon jól figyeljen arra, amit mondani fogok. - Ha vissza kényszerítesz Nathanhoz, akkor mindent elmondok apának és garantálom, hogy annak nem lesz jó vége!

- Hogy merészeled?! - sápadt le és remegő kezekkel kortyolt a vizébe.

- Nem fogom elmondani még egyszer. Ezért azt mondom neked, hogy dönts jól! Senki nem szeretné, hogy a titkodat más is megtudja! És ugyan ezt üzenem Iannak is! Ha bármivel kényszeríteni akar, hogy a fia mellett legyek akkor... - tártam szét a kezem. - A kis titkotoknak lőttek! És most elmegyek! Legyen szép napod!

- Nem vagy te a lányom! - sziszegte.

- Apa lánya vagyok! - mosolyogtam és könnyeim közt kiléptem a kávézóból. Természetesen patakokban folytak a könnyeim, és remegő kezekkel nyitottam ki a rózsaszín kocsi ajtaját. A homlokomat sírva támasztottam a kormánynak. - Bocsáss meg anya! Sajnálom - bőgtem, mint egy gyerek.

Ekkor még nem tudtam, de egy háborút indítottam el. De nem Ian és édesanyám közt. Még csak engem sem érintett. De Ian okosabb és furfangosabb volt. És kezdetét vette a harc....