Deku most költözött a városba és iskolát vált. Nagyon tetszik Izuku-nak az új iskola. Izuku-t mindenki szereti, főleg a matematika tanárja. Vajon, hogy fog alakulni, majd a kettőjük kapcsolata?
(Mielőtt belekezdenék a chapter-be. Az egyik barátnőm elkezdett egy fanfiction-t írni. Igaz még csak egy chapter van kint mivel ma kezdte el, de mindent belead az első fanfiction-ébe. Ez egy Renga+Asheji fanfiction. Ha esetleg érdekel titeket akkor csekkoljátok le (づ｡◕‿‿◕｡)づ bisimp111)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Katsuki szemszöge:
Egy reggeli és pár órás összebújva filmezés után elkezdtünk készülődni. Felvettem egy fekete vászon gatyát, egy fehér inget, egy zöld nyakkendőt és a szemüvegemet. Miután felöltöztem bementem a fürdőszobába és egy kis zselével megigazítottam a hajamat. Amikor mindennel végeztem kimentem a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Előkaptam a telefonomat és megnéztem az üzeneteimet. Nem voltak túl érdekesek, csak a tanároktól és pár ismeretlen csajtól kaptam üzenetet. Ew. Már egy bő 15 perce kint ültem, de Deku még mindig bent volt a szobában. Mi tart neki ilyen sokáig. Mivel időre megyünk, ezért felálltam és odasétáltam a szobához. Bekopogtam, majd válasz nem várva benyitottam.
Amikor benyitottam megláttam Deku-t, aki a nagy tükör előtt állt. Egy fekete vászongatya, egy fehér ing és a szemüvege volt rajta. Igen összeöltöztünk, de nem volt rajta a nyakkendő. Deku a nyelvét kicsit kidugva koncentrált miközben próbálta bekötni a nyakkendőjét, ami nem igazán jött össze neki. "Kell egy kis segítség?" kérdeztem tőle. Ő meglepődöttségében felkapta a fejét és rám nézett a nagy, zöld szemeivel. "Oh Kacchan! Hát az igazat megvallva, igen elkélne a segítség" mondta miközben a tarkóját vakarta. Oda sétáltam hozzá és s kezembe vettem a nyakkendőt ami eléggé furán volt megkötve. Egy pillanat alatt be is kötöttem a narancssárga nyakkendőjét. Deku boldogan nézte a nyakkendőt. "Wow Kacchan kösz-" nem engedtem, hogy befejezze a mondatát, megfogtam a nyakkendőjét és közelebb húztam őt magamhoz annyira, hogy ajkaink összeérjenek. Deku meglepődött, de miután felfogta gyorsan vissza csókolt. Deku egy kicsit kinyitotta a száját. Úgy látszik nem kel engedélyt kérnem bejutásért. A nyelvemet átvezettem a szájába és nyelveink egy kisebb harcot vívtak, majd elhúzódtunk a csókból. "Kacchan mennünk kell!" szólalt meg Deku. "Hé nem én voltam az aki sokáig szórakozott a nyakkendőjével" vágtam vissza. Deku egy kicsit durcásan a földre nézett, miközben egy kicsit el is vörösödött szégyenében, mivel tudta, hogy igazam van.
Miután kimentünk és megnéztük, hogy biztosan bezártuk-e az ajtókat, beszálltunk a kocsimba és elindultunk az úti célunk felé. "Már várom, hogy találkozzak velük. Biztos kedves emberek" mondta Deku. "Hát akiknél lakik az öregem meg a Hag, őket nem ismerem, de a szüleim olyan elmegy kategóriába tartoznak" "Hmm értem" "A Hag tud normális lenni, ha akar, az öregem mindig is kedves és nyugodt volt mindenkivel. Ő személyiségben hasonlít rád egy kicsit" "Mhm" Egy kis kocsikázás után megérkeztünk. Egy egészen nagy ház előtt álltunk meg. Kicsatoltam az övemet és éppen szálltam volna ki, amikor láttam, hogy Deku meg sem mozdult, csak bámulja a házat ijedten.
Izuku szemszöge:
M-Miért álltunk meg a h-házunk előtt? Elnézte volna Kacchan a címet. Nem Kacchan biztos nem tévesztette el. Akkor Kacchan szüleiről beszélt anya. Jajj nekem. Mit fogok csinálni. Hirtelen éreztem, hogy elkezdtem sírni. Nem nem akarok sírni. Folyton sírok!
"-KU"
"-EKU"
"DEKU"
Gondolataimból Kacchan rántott ki, aki a vállamat fogva rázogatott engem. "Huh?!". Kacchan szorosan magához ölelt. Én visszaöleltem és könnyeim csak még jobban eleredtek. Kb egy perc után elhúzódott és elkezdte törölgetni a könnyeimet. "Deku mi a baj?" kérdezte Kacchan. Lehetett hallani a hangjában, hogy aggódik miattam. "Kacchan...A ház...I-Itt laktam e-eddig..." mondtam neki, de szinte rendes szavakat sem tudtam formálni. Kacchan megfogta az arcomat mindkét kezével és gyengéden megcsókolt. "Figyelj nem lesz semmi baj. Bemegyünk és megpróbálunk kulturáltan időt tölteni velük, ha nem jön össze, vagy kellemetlenül érzed magad azonnal eljövünk. Rendben". Válaszként csak bólogattam, majd egy csókot nyomott a homlokomra. Kiszálltunk az autóból és elindultunk a ház bejárata felé. Kacchan ismét rám nézett. Én ismét csak bólintottam és Kacchan bekopogott. Pár másodperc múlva egy szőke, tüskés hajú nő nyitott ajtót, aki valószínűleg Kacchan anyukája, mivel szinte ugyan úgy néznek ki.
"Hello Brat. Jó újra látni. Ó és itt a plusz egy fő is. Gyertek beljebb. Inko-ék már bent vannak a konyhában és terítenek szóval menjünk is be" mondta miközben a konyha felé vezetett minket. Beléptünk a konyhába. Bent volt egy barna hajú férfi, Toshinori és anya is. A barna hajú férfi ránk nézett és köszönt nekünk. "Oh. Sziasztok!". Toshinori is ránk nézett és teljesen le fagyot, anya is lefagyott és ezért el ejtette a díszes kerámia tányért ami a kezében volt. Kacchan szülei csak értetlenül néztek. "Örvendek" szólalt meg végül Kacchan. Én meg se szólaltam csak szúrós tekintettel néztem rájuk, majd mi is helyet foglaltunk az asztalnál. Mindenki szedett magának az ételből és elkezdtünk enni. Mindenki gyorsan elfogyasztotta az ételt és egy darabig csak síri csend volt. "Oh szerintem még nem mindenki ismer itt mindenkit. Én Mitsuki vagyok, ő a férjem Masaru és ők pedig itt Inko és Toshinori. Én és Masaru segítünk nekik megcsinálni a legjobb kampányt, hogy megnyerjék a polgármester választást. Brat te is mutatkozz be és mutasd be őt is" mondta a szőke hajú nő, vagyis Mitsuki. "Én Katsuki vagyok és ő pedig itt-" "Izuku kibaszott Midoriya vagyok!" szakítottam félbe Kacchan-t. Toshinori és anya arca fal fehér lett, Masaru és Mitsuki pedig nagy szemekkel nézet rám. "Inko te azt mondtad, hogy még kint Amerikában meghalt Izuku egy autóbaleset következtében" szólalt meg Mitsuki. "Hát szerintem eléggé élőnek nézek ki. Szerinted is AnYa? Én ezt eddig bírtam. Őrülök a találkozásnak Mr. és Mrs.Bakugou, de belőlük elegem van. A további viszont SOHA nem látásra AnYa és Toshinori" mondtam majd felálltam az asztaltól és elindultam a kijárat felé, Kacchan pedig követett. Beültünk az autóba és elindultunk hazafelé.
"Nem tudtam, hogy tudsz káromkodni" szólalt meg Kacchan, ezzel megtörve a csendet. Ezen nevetem egy kicsit. "Hát pedig ki-bebaszottul tudok Kacchan!" "Hé. Köszönöm ezt a csodás ízelítőt a káromkodás szótáradból, de szerintem ennyi elég lesz. Nem illik hozzád a káromkodás. Túl aranyos vagy hozzá" mondta Kacchan. "Nem vagyok aranyos!" vágtam vissza. "Dehogynem. Nagyon is aranyos vagy mondta miközben leparkolt, mivel visszaértünk a házához. Amikor bementünk leültünk a kanapéra. Kacchan könyvet olvasott én pedig a képregényemet, amit kaptam nemrég tőle. Kb 2 órával később megcsörrent Kacchan telefonja. Megnézte, hogy ki az. Megforgatta szemeit, majd felvette a telefont. "Mit akarsz már megint Hag?" oh szóval Mitsuki-val beszél. "..." "Tch. Deku a Hag akar veled beszélni" mondta miközben a kezembe adta a telefont. "Hallo?" "Oh Izuku. Bocsánat a maiért. Ez az ebéd nem éppen úgy sült el, mint ahogy vártam, ezért azt szerettem volna kérdezni, hogy holnap én és Masaru beugorhatunk-e hozzátok beszélgetni. Szívesen megismernénk téged is, főleg, hogy tuti van köztetek valami, de ez majd ráér holnap. Akkor átmehetünk?" "Én nem bánom Mitsuki" válaszoltam neki. "Rendben ennek örülök! Akkor holnap találkozunk. Szia" mondta majd lerakta a telefont. Visszaadtam Kacchan-nak a telefonját. "Holnap akkor ezek szerint vendégeink lesznek" mondtam neki. "Tch. Rendben, de akkor cserébe ma velem alszol" mondta miközben megölelt. "Rendben" mondtam neki, majd egy csókot adtam az arcára.
