Egy év ( Tododeku történet)

1. Rész. Hogyan kezdődött mind ez?

Üdv mindenkinek! A nevem Todoroki Shouto és reménytelenül szerelmes vagyok az első és az egyetlen legjobb barátomba

Te hogyan történhetett ez meg? Nos, egyszerűbb lesz, ha a legelején kezdem.

*A UA sportfestival*

- Ez a te erőd, Todoroki!

Már vagy egy félóra eltelt a küzdelmünk óta, de ezek a szavak még mindig csengenek a fülembe. De, hogy nem jöttem rá magamtól? Milyen erősnek kell lenni ahhoz, hogy más érdekeit a sajátjait elé tedd? Hogy másnak segíts a saját győzelmedet kockáztatva? Nekem gyerekkorom óta azt tanítják, hogy a legfontosabb a győzelem. És én mindig próbáltam megfelelni ennek, mert bármennyire is utáltam az apám mindig is azt akartam, hogy büszke legyen rám.

Hirtelen kinyílik az ajtó és Bakugou lép be a szobába. Ők Midoryaval gyerekkoruk óta barátok, nem tudom mit jelent barátoknak lenni, hiszen nekem sose voltak barátaim. De talán ő tud nekem mesélni róla.

- Bakugou, ti Midoryaval gyermekkori barátok vagytok, ugye...? Milyen volt amikor kisebb volt? Mindig ilyen volt? Ilyen... - nem tudom hogyan fejezzem be a mondatot, nem találom a megfelelő szót, "kedves", "bátor", "önfeláldozó" mindezt egy szóval kéne kifezni...

- Mi van?! - Úgy tűnik Bakugou nem készül megvárni, hogy befejezzem a gondolatmenetemet. - Magasról leszarom azt a szaros idiotát!

Majd hangosan becsapva az ajtót kiviharzik a szobából. Hát, az emberekkel való kommunikáción még dolgoznom kell... Vagy Bakugou mindenkivel ilyen?

Vajon Midorya neki is próbált segíteni? Szinte biztos, hogy igen. Midorya mindenkinek segíteni szeretne, még annak is aki ezt nem akarja. Nos szerintem ez már csodálatra méltó. Ironikus, nekem mindig azt mondták, hogy nem kell segíteni senkinek, főleg azoknak, akiknek ez nem kell és azoknak, akik nem akarják. Még csak pár hónapja ismerem, de már most átlépi azokat a határokat, amiket én soha nem fogok tudni az idióta apám és az idióta szabályai miatt.

***

Mostmár itthon vagyok megvacsoráztam, lezuhanyoztam és veszekedtek egy sort a balfasszal, aki sajnálatos módon az apám. Tehát minden a szokásos.

Az ágyban fekve próbálok elaludni. Miért történik ez? Minden alkalommal, amikor lecsukom a szemem, ugyan az a jelenet játszódik le. Ez a te erőd! Próbálsz nekem segíteni és te vagy az első, akinek ez sikerül. Próbálsz nekem segíteni, pedig tökéletesen tudod, hogy ha használom a tüzeket, akkor semmiképp nem nyerhetsz. Próbálsz nekem segíteni, pedig már így is el van törve a kezed. Próbálsz nekem segíteni le te vagy az első, akinek megengedem. De miért csinálod ezt? Miért segítesz nekem? Miért jó ez neked? Semmiért! Akkor miért? Mit tudok én adni neked?! Minek neked egy olyan mint én?! Tényleg méltónak találsz engem arra, hogy segíts nekem? De miért?! Mivel lettem méltó erre?! És miért teszek úgy mintha Midoryaval beszélgetnek?