Az élet csupa meglepetés

21. rész《A vacsora》

- Te elhívtad randizni, ami nem is randi? - homlokon csapom magam.

- Féltem, hogy nemet mondott volna. - Rebecca most nagyon igyekszik. Fura, mert általában magabiztos. De most...

- Elmegyünk mi is. - nyugtatom meg.

- Akkor ez lesz a csajos napunk. - mondja.

- Dylan lesz Deliah, Isaac pedig Ivett. - mondom és felröhögök.

Miután megbeszéltük a dolgokat Rebecca-val, összepakoltam a cuccom, hogy elmenjek a könyvtárba tanulni.

- Elvihetem a kocsid? - kérdezem apától, mikor a nappaliba érek.

- Persze, de ha összetöröd akkor haza se gyere. - nem, nem viccel. Apa kocsija szent dolog.

- Nem fogom, köszi. - és leakasztom a kulcsot. Épp, hogy kiléptem az ajtón a telefonom megrezzen.

Barom: Mi jót csinálsz?

Én: Ugye nem vagy részeg?

Barom: Miért lennék részeg?

Én: Tegnap is így írtál rám.

Barom: Nem Amelia, nem vagyok részeg.

Én: Épp a könyvtárba készülök.

Barom: Minek?

Én: Tanulni.

Barom: Támadt egy ötletem!

Én: Na?

Barom: Gyere át tanulni.

Én: Nem hiszem, hogy melletted tudok tanulni.

Barom: Jó fiú leszek. Amúgy is kéne egy kis segítség a matekkal.

Én: Nem tereled el a figyelmem?

Barom: Nem, nem fogom.

Én: Rendben, átmegyek. - beszállok és a visszapillantót beállítom, hogy nekem legyen jó, mert ugye apa magasabb nálam.

~~~

-Wow, emellett eltörpül a motorom. - mondja mikor kiszállok.

- Apámé szóval nagyon vigyáznom kell rá. - mondom neki.

- Kezdődjön életünk legunalmasabb 1 órája.

- Kimondta, hogy csak 1 óra lesz?

- Oh, anyám. - sóhajt egyet, mire felröhögök. Felérve a szobájába kiveszem a táskámból az irodalmat és a matekot. A matekot Isaac miatt, irodalomból pedig egy beadandót kell írnom. Leülök törökülésbe az ágyára.

- Mit csinálsz ott? - kérdezem, mert még mindig az ajtóba áll.

- Semmit. - mondja és elhelyezkedik velem szemben.

- Szóval, itt vannak az órai jegyzeteim. - mutatok a füzetre.

- És az ott? -mutat az irodalom könyvemre.

- Az nekem kell, hogy elkészítsem az irodalom beadandót. De neked ez kell. - adom oda a füzetet.

- Igazából értem a matekot.

- Akkor miért mondtad, hogy kell segítség?

- Hogy biztosan elgyere. - mondja.

- De ravasz itt valaki. - mondom miközben kinyitom a füzetemet, hogy elkezdjem az esszét.