Félelem és más dolgok

A Második Beszgetés

-Akkor készen állsz folytatni a sztorit?
-Persze.
-Ő hány éves volt ekkor?

-Oh, hát ő is gyerek volt bőven, szerintem ő sem tudta, hogy amit csinál az rossz. 12 körül volt tudom mert kb egy hónap volt a szülinapomig.
Nem tudom teljesen hibáztatni... De nem mondom, hogy nem rémiszt meg a tudat mai napig és nem félek tőle.
Az elsőt követő időszakban nem volt ilyen alkalom sok csak egy kettő. Egészen olyan 11 éves koromig. Emlékszem mindig szerepjátéknak hívta ezt és azt mondta minden nagy csinálja. Én meg mindig fel akartam nőni. Tudod volt valami izgalmas a felnőtt lét mögött amit a gyerekek sosem értenek,ezért fel akarnak nőni.
Szóval azt mondtam játszok. Nem történttek nagyon durva dolgok elvégre is, Ő sem tudta mit csinál.
Csak belevont, azt mondta nem szabad elmondani senkinek mert nagyon meg leszünk büntetve és már tettestárs vagyok. Borzasztóan féltem, hogy itthon nem is hinnének nekem. Pedig nekem már kellemetlen volt a játék.
Egyébként ez a 9-11 éves intervallum elég hiányos emlékeket tekintve.
A legközelebbi "nagy pofon" a felvilágosító óra volt. Amikor is megtudtam pontosan mi is zajlik le. Nem erőszakolt meg. Nem feküdtünk le. És nem történt nagyon komoly. De molesztált. Hiába gyerek. Attól bennem még törést okozott. Ekkor már majdnem 13 éves voltam ő pedig majdnem 15.
Szerezte rajtam a kis tapasztalatait.... Én pedig undorodtam magamtól. Azt hittem az én hibám... Néha csak feküdtem az ágyban és sírtam egy ilyen este után.
Hála égnek nem voltak olyan sűrűek volt hogy egy héten 1x 2x de golt olyan hogy egy hónap kimaradt vagy nem is volt hetekig.
Dühös voltam magamra mert nem tudtam nemet mondani mert attól féltem megbántom.
Nekem is elindult a nővéfejlődés folyamata.
Borzasztóan féltem, hogy mivel növünk velünk nő a probléma.
Egy darabig igazából csak nézelődés... Fogdosás és egy két puszi volt. Tudom nem hangzik olyan durvának. De azért gyerek fejjel borzasztó. Egyre jobban féltem a fiúktól.
12 éves voltam amikor elkezdett kérni hogy érzintsem meg, odahúzta a kezem azt mondta tanuljam meg használni mert később jól jön. Elég sok pornót megnéztem és egyre jobban undorodtam a dologtól.
Emlékszem voltak az osztályban olyan lánok akik 12 - 13 évesen aktív nemi életet éltek. És nem értettem mégis, hogy szerethetik ezt.
Nagyon szerettem őt mivel családtag. De annyira utáltam amit csinálunk. Borzasztóan utáltam.
Emlékszem regen egy nagy téglafalon ülve néztünk hullócsillagokat.
Aztán lassan bementek az emberek mi meg kint voltunk...
Behúzott a garázs sötétjében. És megpróbált felizgatni.
Én csak összeszorítottam az ajkaim. Próbáltam megállítani a félelem közben jött remegést. Aztán nagy nehezen de megértettem vele, hogy álmos vagyok be akarok menni aludni.
Hála ég elkezdtem megtanulni hogy legalább őt állítsam le. De nem akartam bántani. Mert azt mondta szeret. És hogy neki ez kell.
Eljött az idő hogy elkezdett barátnőzni.
És ha szakítottak a nagy fájdalmai igazából rajtam csattantak le, mert hát ott voltam neki.
Nagyon nagyon nem akartam már résztvenni ebben.
De egyszerűen nagyon féltem szólni másoknak.
Emlékszem ekkortájt kezdett durvább lenni...

Fhu... Nehéz beszélni... Keresem a megfelelő szavakat.nem gond ha iszom egy kicsit? Kiszáradt a szám.
-Dehogy, nyugodtan, tudod hol találod a poharat.
...
-Nah folytassuk.
-Az, hogy "durvább" lett az miben nyilvánult meg?

-Elkezdett olyan dolgokat tenni amiket már abszolút nem lehet semmisnek venni. Emlékszem mikor levette a bugyim. Hogy... Belémkóstoljon vagy belém vájja az ujjait.
Fhu... Most is kiráz a hideg.
Tudod Rupi Kaur könyvében van sok ilyen írás amiket elég erőteljesen átérzek.
Szóval most úgy tekintek rá mintha meg sem történt volna, mintha soha nem értek volna hozzám egészen a páromig.
De attól még a dolog létezik és fáj.
Nem tudom hogy fizikailag érzem a fájdalmat vagy belülről de nagyon mardos.
Van az a brutális gyomorgörcs... Ami minden alkalommal ott volt bennem. Egyszer hánytam az idegességtől olyan rossz volt végigmenni ezen.... Mimdig úgy sakkozta ki, hogy ne bukhasson le.
És én még mindig nem mertem leállítani.
Emlékszem olyan bókjai voltak, hogy" woow már mot tuti szőrösebb vagyok mint a nővérünk "vagy, hogy" már most nagyobbak a melleim" (nem nemvoltak). Annyira kellemetlen mondatok. Nah meg a szeretlek szó. Útáltam de nagyon.
Sokat bántotta amúgy magát. Biztos nem miattam de lehet, hogy bűntudata is volt amiatt, hogy elvette a gyerekkort tőlem. Abszolút nem tudom mit gondolt, hogy ez így egészséges. Szóval elég defformitált gondolataim voltak a szexuális élettel kapcsolatban.

-És, hogy lett vége?

-Az egyik ilyen alkalommal túlzásba esett. Ugye azt akarta hogy szájba vegyem. Egyébként erről is homályosak az emlékeim, mert nem emlékszem, hogy az elmúlt 6 év alatt meg tettem e neki. Emlekeim szerint nem. De sokmindenre nem emlékszem.
Szóval tudom hogy nemet mondtam neki. Ő meg azt kérte, hogy akkor had dörgölje hozzám magát meztelenül....
Nem mertem nemetmondani. Nem mozogtam. Nem mondtam semmit. Csak feküdtem ott mint egy élettelen test. Aztán addig izgatta magát rajtam. Míg el nem élvezett a hasamra. Megijedtem... Letörölt a párnájával én fel kaptam a nadrágom és kiviharoztam a szobából egyenesen a wcbe.... Leültem emlékszem mindenem remegett annyira nagyon féltem éreztem, hogy hányni fogok. Utánamjött, hogy jahj biztos azért van mert nemsokára menstruálok és a feromonjaim miatt elélvezett. Mintha az én hibám lenne. Sokáig hittem, hogy én tehetek róla. Pedig ő volt a nagyobb, ő volt az okosabb. Én meg csak féltem.
Aztán elhangzott az a mondat. "innentől kezdve te leszel az akinek mindent elmondok, számítok rád"
Azt mondtam, hogy rendben, de soha többé nem történhet köztünk ilyen és ha bepróbálkozik újra mindenkinek elmondom.
Az óta tisztes távolsággal. De csak a dolgát végzi mint amit egy családtagnak kell. Megváltozott. Talán megbánta de nem érdekel. Az amit okozott örökké bennem maradt. És elzártam magamban jó mélyre.
Remélem a lányok akik olvassák és bajban vannak, bátorságot kapnak ahhoz, hogy szóljanak valakinek.
Mert tudom nekem is azt kellett volna a legelején. De ez egy elég kiszolgáltatott dolog.
Emlékszem az alkalmat követő egy hónapra. Késett a menstruációm féltem, hogy baj lehet... Nagyon féltem. Lejátszódott a fejemben a sok undorodó pillantás amikor megtudják, az is, hogy nemhisznek nekem. 13-14 éves kislány voltam. És azon aggódtam fel csinált e a tulajdon családtagom. Tudtam, hogy mivel nem volt rendes aktus és szűz voltam nem sok rá az esély de akkor még rendszeres volt a menstruációm. És hirtelen elkezdtett késni. Valószínűleg a stressztől. De egy hónapig nem jött meg a várt dátum után.
Borzasztó volt.

-És azóta megtanultál együtt élni a dologgal? Vele? Nem volt szar hogy sokat látod?
-Ezután a nyár után kollégista lettem. Nagyon sokat segített. Az óta mindig kedves és normális velem. Gondolom vezekel, vagy próbálja helyrehozni a tettét. De mai napig eszembe jut néha.
-Azt mondtad vannak ehhez hasonló történeteid, csak nem ő csinálta.
-Igen. De ha lehet, akkor erről később beszélnék.
-Persze, rendben.
-Nem is szeretném, hogy egy ilyen intenzív visszaemlékezés után még vallassalak. Ráér később.
-Rendben