Félelem és más dolgok

Első beszélgetés

-Szóval, vágjunk bele... Én kérdezzek vagy csak jön magától vagy, hogy megy ez?
-Csináljuk úgy mintha csak egy kezelés lenne okés? Néha kérdezel néha csak mondom...
-Oh, oké asszem ez így rendben lesz, akkor kezdjük az elején azthiszem.

-Szóval viszonylag kislány voltam mikor elkezdődött. Pontosabban 9 éves. Borzasztó tudatlan, naív álmodozó kislány... Mint általában a gyerekek.
Fhu, de nehéz erről beszélni.

-Nem gond, haladjunk csak lassan, tarthatsz szüneteket is majd, kell még felkészülési idő?
-Nem nem, jól vagyok!
-Szuper! Akkor folytasd nyugodtan.

-Emlékszem a házra a pontjaira, a ruhákra amiket hordtam. Annyira élénk.
Sokan vagyunk mi is testvérek mint ti, tudod.
Öhm... Emlékszem, hogy olyan ártatlanul kezdődött.
Rám nézett és csak annyit kérdett játszunk e.
Gyerek voltam, hogy ne játszottam volna.
Tudni kell kicsit kiközösített voltam mindenhol. És a testvéreim is gyakran kihagytak a játékokból.
Szóval nagyon vevő voltam rá. Bár gyerek fejjel nem gondoltam ilyenekre, de gomdolhattam volna, hogy a "titkos" játék "titkos" jelzője megijesszen, de hát útólag mindig okosabb az ember.
Annyit mondott ez csak "szerepjáték" most látta egy olyan filmben, amit nekem még nem szabad látnom mert Anyuém mérgesek lesznek. De azt igérte ha játszom vele majd megmutatja.
Fel tett egy kérdést "tudod mit csinálnak a szerelmesek?"
A válaszom az volt hogy Szeretik egymást.
Azt mondta hogy helyes a válaszom. Azt mondta mi nem lehetünk szerelmesek de nagyon szerethetjük egymást.
Mesélte, hogy a barátaitól tanulta a suliba és mondták, hogy gáz, hogy mennyire keveset tud róla, azt kérte segítsek, hogy ne hagyják el a barátai.

-Tartsunk egy kis szünetet?
-Igen, kérlek... Sétálok egy kicsit

Okés,folytassuk!
-Biztos? Hozzak teát?
-Megleszek. Nah írjunk.
-Rendicsek.

-Szóval, kislány koromban azt hittem, csak úgy lehetek jóember, ha mindenkinek feltételek nélkül segítek.
Én persze mindenképpen segíteni akartam.
Hiszen szerettem őt is, mint a többieket.
Az nap nálunk aludt az akkori legjobb barátnőm. Ő is itt volt velünk végig. Bunkert építettünk a szobába . És megkérdezte csatlakozhat. Mi beengedtük pedig a szabály az volt "fiúknak belépni tilos"
Este, amikor már mindenki aludni akart. Lefeküdtünk ki ki a saját helyére. RAGASZKODTAM A HÜLYE BUNKERHEZ.
A barátnőm is ott aludt de kimászott, mert melege volt.
Aludt tovább az ágyamban.
Itt nem egészen tiszta az emlék. A doki szerint azért mert mindig próbáltam elnyomni őket és az agyam elmossa a traumát.
Arra emlékszem bent volt a bunkerbe. Csent egy tangabugyit, a lánytól aki gyakran vigyázott ránk, ekkor nálunk lakott egy kis ideig.
Szóval... Bent volt a bunkerbe... Azt mondta vegyem le a macis hálóingem, mert az nem illik a játékhoz... Ahogy a hófehérkés bugyim se, szóval vegyem át.... Persze az a tanga lecsúszott a kicsi vékony testemről..... De ragaszkodott hozzá.
Azt mondta kezdjük az alapokkal.... Az alapokkal baszdmeg.

-Azthiszem ehhez kicsit erősebb kell a teánál!
-Igazad lehet.
-Tessék egy sör, aztán majd elugrunk valahova inni, ha befelyezzük mára.

-Akkor folytatom...
Ott tarzottam, higy alapoztunk.
Azt mondta, hogy feküdjek le... Csak azt kell csinálnom amit mond. Mondom rendben csak kicsit kényelmetlenül érzem magam. Azt suttogta ne aggódjak majd jó lesz....
Nagyon Nagyon homályosak az emlékeim emlékszem kérte, hogy érintsem meg a nadrágján keresztül... Borzasztó furcsa és új és ijesztő volt. Emlékszem azt éreztem, hogy erről senkinek nem szabad beszélni mert rossz. De abszolút nem értettem. Azt mondta ő is meg fog fogni. De azt mondta, hogy nem hasonlítok a lányokra a videókból. Mert nincsenek melleim. Aztán csak megérintett. Azt mondta hogy fura érzés, mert azt mondták neki a srácok, hogy ennek nedvesnek kellene lennie. Aztán azt mondta késő van majd játszunk késöbb.
Emlékeim szerint ez volt az első alkalom.

Kezdem picit rosszul érezni magam leállhatunk?

-Okés. Legyen mára ennyi! Szerintem egy rövid fejezetnyi infót elmondtál.
-Rendben.
-Majd megbeszéljük mikor folytassuk, de most menjünk kicsit levegőzni.