Story with Instagram DM

💫thirteen💫

-Hát nem is tudom...szerintem egész helyes lehet az az ember aki bele lógott.-szólalt meg Tom miközbe a telefonját nézte.

-Hát...akkor egy véleményen vagyunk.-vontam meg a vállam.

Mielőtt bármit is mondthatott volna a lift megállt a földszinten és kisétáltunk belőle. Az utcára érve elindúltunk a legközelebbi vidámparkba. Kicsit vészes volt,mert vagy 2 ember felismerte Tomot,és egyikőnk sem szerette volna ha bármi is kiderül...vagy akár valami pletyka.

****
30 perc gyaloglás után megérkeztünk. A hely valami gyönyörű volt. A naplemente még egy kicsit vörösösre marta az ég alját,amitől olyan jól érezted magad.

-F-fagyi...-láttam meg a hatalmas nagy fagyis kocsikból és árusokból álló utcát.
Bemenni még nem tudtunk. A jegyre vártunk még legalább 10 percet, de mire sorra kerültünk a pénztáros csajszi autogrammot meg fotót kért Tommal. Úgyhogy egy kerek 20 perc múlva bent is voltunk.
Én csak mentem a fagyisorok közt és nézegettem hogy melyikből egyem ki a fagyit.

-Jónapot!-álltam oda az egyik fagyi árushoz.
Nem tudom hogy Tomot hol hagytam el...de ez FAGYI majd megkeresem.

-hónapot!-fordúlt felém egy szőkés barnás kékszemű fiatalka férfi.

-Szeretnék kérni egy vaníliát meg egy pisztálciát...de ha lehet akkor papír tálkába.-hagytam ki a tölcsérből evést mert semmiképoen nem akartam hogy leessen a földre.

-Rendben.-mondta azzal kiszedte a fagyit.-muszály megjegyeznem hogy gyönyörűen nez ki.-mondta és szemembe nézett.

Odaadta a fagyit és közben feltűnően a kezembe adta.

-Esetleg elhívhatnálak egy italra?-érdeklődött.

-...éppen egy randin vagyok...úgyhogy.-mondtam egyszerűen.

-Értem...akkor tovabbi jó-kezdte el de láttam szemében hogy tekintete a hátam mögé szegeződött.

-Te is kérsz?-fordúltam hátra hiszen biztosra tudtam hogy Tom áll ott.

-Aha.-vonta meg vállát.

-R-rendben Tom...va-vagyis hogy u-uram.-mondta a kedves pultos.

Tom is kikérte a fagyiját és úgy sétáltunk körbe az egész vidámparkon kiválasztva hogy mire üljünk fel. Választásunk...azaz Tom választása...egy körhintára esett.
Mikor a fagyikat elfogyasztottuk beálltunk sorba. Nem kellett sokat várni sorra kerűltünk.
Nem valami merészen szálltam fel erre a körhintára, de azért sikerűlt.
Elindúltunk,és nagyjából a 2.kör után már egész London a lábunk alatt volt.
Najó azért nem...de nem élveztem ezért eltakartam a szememet a kezemmel, még magasabra emelkedtünk mikor Tom hirtelen megfogta és elvette a szemem elől a kezemet. Megérte megtennie,mert gyönyörű volt a látvány, csak...hát kicsit magasan voltunk. Az idílli pillanatról Tom csinált egy fotót. Én halálra izgulom magam,ő pedig csak fotózgat jobbra balra.

****
Pár perc múlva már kiszáltunk ebből a halálgépből.

-Kérsz valamit inni? Vagy enni? Mert én szerintem körül nézek valami kaja után.-érdeklődött.

-Keressünk egy hamburgerest...-ingen tudom nagy Londoni kaja...ja nem.

Végül is találtunk egy hamburgerest,kikértük a kajákat, és elültünk az egyik asztalhoz. Hát aki csak arra járt mindenkinfelismerte Tomot. De a meglepőbb engem is.
Tom a telefonját nyomkodta egy ideig és közbe mosolygott. Nagyon érdekelt hogy min, de ez hamar elszállt. Felrezzent a telefonom.
Megnéztem és ezt láttam:
@𝒕𝒐𝒎𝒉𝒐𝒍𝒍𝒂𝒏𝒅2013 𝒎𝒆𝒈𝒋𝒆𝒍𝒐̈𝒍𝒕 𝒕𝒆́𝒈𝒆𝒅 𝒆𝒈𝒚 𝒃𝒆𝒋𝒆𝒈𝒚𝒛𝒆́𝒔𝒃𝒆𝒏.
Csak kérdően néztem Tomra, aki csak vigyorgott.
Megnyitottam.