Az élet csupa meglepetés

13. rész 《A kavics》

- Anyád küldött.

- Tessék?

- Ühüm.

- Mi? Mégis miért?

- Mert lassan sötétedik és elvileg nem válaszolsz az üzeneteire. - előkapom a telefonomat és megnézem az értesítéseimet. Anya neve tényleg ott virít legfelül.

- Oké, köszönöm, de haza tudok menni egyedül is.

- Miért nem vihetlek haza? - mert próbálok minél távolabb maradni tőled, mert...

- Jól van, haza vihetsz. - mondom neki és elindulok a motorja felé. Szó nélkül felszállok rá.

- Nézzenek sikerült. - mondja somolyogva. - Tessék. - adja oda a sisakot.

- Kösz. - felveszem és várom, hogy felszálljon, de nem teszi. - Mi az? - kérdezem.

- Semmi. - mondja és felszáll ő is. Mikor átkarolom érzem a testéből áradó hőt. Annyira, hogy amikor átölelem, olyan mintha a hasa égetné az ujjaimat.

- Kapaszkodj. - mondja és beindítja a járműt.

~~~

A ház előtt megköszönöm neki a fuvart, de mielőtt elindulhattam volna a ház felé elkapja a könyököm.

- Mi a baj? - kérdezi.

- Nincs semmi baj. - mondom neki.

- Valami bajod van.

- Nincs semmi bajom, Isaac. - mondom neki és megint elmosolyodik, mintha tudná mi a bajom. Egyáltalán mi a bajom? Igazából csak zavart, hogy egy lánnyal látom. Amelia! Mégis mi ütött beléd? - Jó éjszakát. - húzom ki a kezemet az övéből.

- Neked is Mia.

Beérve a házba el is feledkeztem, hogy anya tiszta pipa, amiért nem válaszoltam neki.

- Miért nem válaszoltál az üzeneteimre? - kérdezi a pult mögött csípőre tett kézzel.

- Bele merültem a tanulásba.

- Attól még lehetne válaszolni.

- Miért Isaac-et küldted? Miért nem Rebeccát? - kérdezem tőle.

- Azért, mert... Az a fiú kedves veled.

- Nem ismered. Nem tudod milyen.

- Kedves. Te pedig nem értékeled. - nem értékelem? Isaac játszadozik velem, mint a többi lánnyal. Inkább felmegyek a szobámba.

- Jó éjszakát anyu.

Beérve lerakom a táskámat és leveszem a kabátomat. Átöltözök. Egy nagyobb pólót és egy leggingset veszek fel. Az otthoni szerelésemet. Kiveszem a telefonomat és visszahívom aput.

Elég sokat beszélgettünk. Megint elmondta, hogy jól érzni magunkat nem bűn. Apa a lazább szülő. Míg anya mindent véresen komolyan vesz. Elköszönve aputól bedőltem az ágyba és az álom el is nyomott.

Egy koppanásra kelek fel. Ránézek az órára, ami hajnali 2 órát mutat. Megigazítom a párnámat és átfordulok a másik oldalamra. Mikor megint lecsukódik a szemem, újabb koppanást hallok.

- Mi ez? - kérdezem magamtól és az ablakomhoz megyek kinyitom, mire egy kavics a homlokom közepén landol. - Áu. - lenézek és megpillantom Isaac-et. - Isaac! Te meg mit keresel itt? Hajnali 2 óra van. - mondom neki a homlokomat dörzsölgetve.