Az élet csupa meglepetés

10. rész 《Nézz a lábad elé》

- Na, most megmutathatod, hogy mennyire bízol bennem. - oh Istenem.

~~~

Körülbelül 10 métert cipelt, mert megingott. Hogy annyi piától még miért nem fekszik? Nem tudom.

- Kiveszed a zsebemből a kulcsot? - kérdezi.

- Melyikben van?

- Bal. - mondja és belenyúlok a zsebébe.

- Ebbe nincs semmi. - mondom és szembe fordulok vele, hogy a másikat is megtudjam nézni. - Itt van. - mondom és felemelem a kulcscsomót.

- Én a másik balra gondoltam. - mondja mosolyogva.

- Megtudsz állni, míg kinyitom az ajtót? - bólint. Elfordítom a zárban a kulcsot és kinyitom az ajtót. - Na menj be, de ne ess el. - engedem előre.

- Miaaaa. Sötét van. - mondja és utána én is belépek, de a küszöbben megbotlom és egyenesen Isaacnek csapódok, aki sikeresen beverte a fejét a falba. De megfogott. - És még én ne essek el. - a helységben tényleg nem látni semmit. Érzem az arcomon Isaac whisky-mentás leheletét, ami arra következtet, hogy közel van az arcunk a másikéhoz. Nagyon közel. Túlságosan is közel.

- Bezárom az ajtót... - mondom, de a lábaim nem mozdulnak.

- Oké... - mondja és még közelebb hajol. A hold az egyetlen fényforrásunk. Isaac a derekamnál fogva tart, míg a szeme megakadt az ajkamon.

- Én... Nekem... - a bőröm ég. Szó szerint ég. Isaac végre megmozdul, de csak annyira, hogy még közelebb húzzon magához. - Isaac... - amint kimondom nevét, már a számon érzem az övét. Az égető érzést átveszi a vágy. A bőröm a keze alatt bizsereg. A kezemet az arcára teszem. Felvesz az ölébe és a lábaim automatikusan a dereka köré csavarodnak. - Isaac...

- Amelia. - nyög bele a számba.

- Isaac ittál és...

- Tudom. - mondja és letesz a földre.

- Akkor én most megyek...

- Jó éjszakát.

- Jó éjt Isaac.

Levegő kell. Levegő. A légzésemet le kell lassítanom. Az elmúlt pár perc az... Igazából... Nem tudom mi volt? Mi volt? Mi történt? Az érzés, Isaac, a csók, Isaac. Isaac!? Igen Isaac. Úristen. De hülye vagyok. Istenem. Egyáltalán megtörtént? Hát persze, hogy megtörtént. Isaac emlékezni fog? Az alkohol váltotta ki belőle? Vagy csak a szokás hatalma?

~~~

Észre sem vettem, hogy hazaértem. De itt állok a házunk előtt. Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő. Bent leveszem a cipőmet és felakasztom a kabátomat. Lábujj hegyen felmegyek a szobámba és bezárom az ajtómat. A telefonomat az ágyra dobom, míg leveszem a pulóvert. Hirtelen megint nagyon meleg lett. A telefonom kijelzőjén megpillantok két nem fogadott hívást és több üzenetet Rebeccától

Dinnye: Szia most végeztem, haza érek és írok.

Dinnye: Otthon vagyok.

Dinnye: Amelia?

Dinnye: Itt vagy?

Dinnye: Minden oké?

Dinnye: Amelia Lüke Hayes. Válaszolj...

Dinnye: Haloooooo

Dinnye: Vedd fel a telefont. - ezek az üzenetek árasztanak el, mikor megnyitom a beszélgetésünket. Gyorsan felhívom.