DOUBLE ODDS /Lando Norris Fanfiction/

Prológus

2020, március

Amelia

Bátornak kell lenned.

Nem szabad, hogy a félelmed eluralkodjon rajtad mert egy rossz mozdulat és minden semmivé lesz.

Sosem féltem a sebességtől, a száguldástól, sőt, nagyobb biztonságban éreztem magam egy száguldó autóban, amit én vezettem, mint bárhol máshol. A volán mögött én voltam az, aki irányított. Én döntöttem arról, hogy merre megyek.

Egészen addig, amíg már nem magamért versenyeztem.

Olyan volt mintha valaki elvette volna tőlem a kormányt az anyósülésről és ő irányított volna.

Nem értem, hogy útközben mi romlott el, nem értem, hogy hogy kötöttem itt ki.

Mély levegőt vettem, és oldalra néztem. Ellenfelem egy 30-as pasas a menő Mustangjával, akihez képest én, egy 20 éves lány egy ócska Forddal nem soknak tűnhettem. Szinte biztos voltam, hogy senki nem fogadott rám, arra hogy én nyerek, de pont ez a cél.

Részeg egyetemisták vették körbe a pályát, egymást átordítva tették meg tétjeiket. Jimmy a bíró, odajött hozzám ezért letekertem az ablakot.

- Mutasd meg nekik kislány – kacsintott, majd felvette pozícióját a rajtnál. Megafont vett a kezébe, mire mindenki elhalkult.

- Mindenki készen áll? – ordította el magát, mire a tömeg őrjöngeni kezdett. – Ettől a pillanattól kezdve nem lehet már fogadni, úgyhogy aki csalni próbál azzal megetetem a céduláját.

- Mai versenyzőink közül az egyiket már biztos ismeritek, Peter Hard az eddigi csúcstartónk, aki ma is Esmeraldának elnevezett gyönyörű fekete Mustangjával versenyez.

A tömeg felordított, egyértelmű, hogy Petert gondolták esélyesnek. Egyhuzamban 4 versenyt megnyert, ami errefelé egy csodával volt egyenlő. Hülyék lettek volna nem rá fogadni.

- A kihívónk pedig nem más mint Amelia Wilson, aki ebbe az ócska Fordba próbál majd itt életet lehelni.

A tömeg felnevetett. Hurrá, máris azt hiszik, hogy egy lúzer vagyok. Jimmy ledarálta a szokásos szabályokat, tilos az előzés az első kanyarban, aki mégis van olyan idióta, hogy megpróbálja annak nem jár életbiztosítás.

- Tehát, most hogy már minden világos – odaintett egy szőke hajú nőnek aki a nagy kockás zászlót lengetve elindult a rajtvonalhoz. – Kezdődjék hát a verseny!

A gázpedál fölé tettem a lábam és vártam, hogy a kihelyezett lámpa pirosra váltson. Mély levegőt vettem, megpróbáltam kiszűrni a körülöttem lévő zajokat és csak a rajtra koncentráltam.

 

2020, március

Helyszín: Ausztrália

Lando

Mindig olyan kicseszettül nagy volt a nyomás.

A kezem állandóan izzadt már kiskoromtól kezdve amikor rajhoz álltam. Két percem volt arra, hogy marhára lenyugtassam magam különben hamar baj lehet. Egy rossz mozdulat és nem csak én, de a többiek is megsérülhetnek.

Senki nem gondolná, hogy mennyire észnél is kell lennie egy forma 1-es pilótának. Centimétereken múlhat az, hogy lesz-e baleset vagy nem és mindez főleg a rajtnál dől el.

Mindenki gyors akar lenni, a leggyorsabb. Persze ez több mindentől is függ, de ott a rajtnál, szinte minden felelősség a pilótán van és azon, hogy milyen gyorsan tud reagálni.

Ezért, ilyenkor szoktam a legjobban izgulni.

Felhúztam a kesztyűmet, a sisakomat és készültem beülni az autóba. A csapat még dolgozott néhány apróságon, de ideje volt elfoglalnom a helyem. Kilencedik helyről indultam, ami jónak mondható, de tudtam, hogy több is lett volna bennem.

Tommy az egyik mérnök a csapatból odajött, hogy megnyugtasson.

- Ne aggódj Lando, csak koncentrálj a rajtra, onnan minden sima lesz már.

Reméljük, gondoltam magamban. Mindketten tudjuk, hogy semmi nem lesz sima a rajt után, az első pár körig biztos nem, amíg be nem áll egy sorrend az autók között.

Egyszer azt mondják a szüleim, hogy túl sokat akarok, túl gyorsan. Ez igaz, tényleg addig hajtom magam amíg a legjobb nem leszek mindenki között. Valahol ez nem tartott sokáig, hamar én lettem az, aki elsőként ért be a célba. De itt más a helyzet.

Bármennyire is akarom, nem lehetek én a legjobb. Nem lehetek én a mezőny legjobbja, és ezt szar érzés elfogadni. Talán, pár éven belül már nem a kilencedik, hanem az első rajtkockáról fogok indulni, de addig még hosszú, nagyon hosszú út vár rám.

Amíg nem lehetek én a legjobb, addig megpróbálom a legjobbat kihozni magamból. Igen, menni fog.

Egy gyors felvezetőkör után mindenki beállt a helyére és várta a rajtot. Idegesen szorongattam a kormányt, de nyugalmat erőltettem magamra. Csak a piros lámpákra koncentráltam és a rajtra.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a kis felvezető, ennél már csak jobb lehet (remélem). Rég volt, mikor utoljára publikáltam itt wattpadon, de most valamiért megjött a kedvem. Kikapcsolódásnak tökéletes, ha pedig titeket is érdekel, akkor meg annál jobb:)